A rendelet logikája egyértelmű: aki csomagolást hoz forgalomba az Európai Unióban, annak felelőssége van. Ez lehet saját márkás termék gyártása vagy importja, webáruházas értékesítés saját csomagolással, de akár vendéglátás vagy kiskereskedelem is. Sok KKV egyszerre több szerepben is érintett – például importőr és online értékesítő is egyben –, ezért a megfelelés átgondolása vezetői szintű feladat.

A legnagyobb kockázat a csomagolás mennyiségében és kialakításában rejlik. A szabályozás kimondja, hogy a csomagolás nem lehet indokolatlanul nagy, nem tartalmazhat felesleges üres teret vagy túlzott anyaghasználatot. Ez különösen az online kereskedelemben jelent kihívást, ahol gyakori a túlméretezett doboz és a túl sok térkitöltő anyag. A csomagolás csökkentése ugyanakkor nemcsak jogszabályi elvárás, hanem közvetlen költségmegtakarítási lehetőség is.

Fontos terület az újrahasználat és az újratöltés. Egyes ágazatokban – például vendéglátásban, italforgalmazásban vagy kiszállításnál – a jövő a többször használható csomagolási rendszerek felé mutat. Ez a vállalkozások számára működési változást jelenthet: visszagyűjtés, tisztítás, ismételt felhasználás megszervezését. A döntés nem pusztán környezetvédelmi kérdés, hanem üzleti modell kérdése is.

Kiemelt figyelmet kap a csomagolás újrahasznosíthatósága. Az összetett, több rétegű, nehezen szétválasztható anyagok problémát jelenthetnek. Sok KKV kész csomagolást vásárol beszállítóitól, de ha ő hozza forgalomba a terméket, a felelősség nála marad. Ezért elengedhetetlen, hogy a beszállítóktól írásos megfelelőségi igazolásokat kérjenek az anyagösszetételről és az újrahasznosíthatóságról.

Az adminisztrációs kötelezettségek is erősödnek. A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben regisztráció, adatszolgáltatás és díjfizetés szükséges. A legnagyobb nehézség jellemzően nem a díj mértéke, hanem a pontos adatok előállítása: milyen anyagból mennyi csomagolás kerül forgalomba. Ennek hiányában a vállalkozás kiszolgáltatottá válhat hatósági ellenőrzés esetén.

Gyakorlati szempontból a vezetőknek érdemes egy gyors belső felméréssel kezdeniük: termékenként rögzíteni a csomagolás típusát, anyagát és tömegét; tisztázni, hogy a vállalkozás pontosan milyen szerepben érintett; valamint áttekinteni a jelenlegi nyilvántartási és jelentési gyakorlatot. Ezt követheti a legnagyobb darabszámban értékesített termékek csomagolásának átgondolása és a beszállítói dokumentáció rendezése.

A kommunikáció terén különös óvatosság szükséges. Az olyan állítások, mint a „100%-ban újrahasznosítható” vagy „környezetbarát”, csak akkor alkalmazhatók biztonsággal, ha azok tényszerűen igazolhatók. A pontatlan vagy túlzó megfogalmazás jogi és piaci kockázatot hordoz.

Az EU 2025/40 rendelet a csomagolást stratégiai kérdéssé emeli. Aki időben rendezi adatait, átláthatóvá teszi csomagolását és együttműködik beszállítóival, az nemcsak a szabályoknak felel meg, hanem működését is hatékonyabbá teheti. A következő években a csomagolás minősége és igazolhatósága versenyképességi tényezővé válik.

Vezetői üzenet KKV-k számára: ne halogassák a felkészülést arra hivatkozva, hogy „kicsik vagyunk”. A szabályozás nem tesz különbséget ismertség vagy árbevétel alapján. A legnagyobb kockázat nem a bírság, hanem a felkészületlenségből fakadó működési zavar: leálló beszállítás, vitás helyzet a hatósággal, elveszített üzleti partner. Érdemes a csomagolást nem kötelező teherként, hanem vezetői irányítási kérdésként kezelni. Aki pontos adatokat lát, kézben tartja beszállítóit és tudatosan alakítja csomagolását, az nemcsak megfelel, hanem erősebb, kiszámíthatóbb vállalkozást épít.

VJ