PDF letöltés

Hagyomány és modernizáció - Bodosi Imre interjúja

Bodosi Imre a Csíki Vállalkozók Egyesületének a tagja, digitalizációs témában interjút adott, a háromoszéki megyei napilapnak, Sepsiszentgyörgyön.


Hagyomány és modernizáció
Digitális együttlét


Egyre több szó esik a vállalati digitalizációról, annak felette szükséges voltáról. A Sapientia egyetem két diákja által végzett kutatás eredménye azonban azt mutatja, hogy a székelyföldi vállalkozói szféra meglehetősen ellentmondásosan viszonyul ehhez a lehetőséghez. A felmérés egyes elemeiről, de a vállalkozói kultúránk sajátosságairól is Bodosi Imrével, a Hamor Soft vezetőjével beszélgettünk



bodosi_imre

Bodosi Imre – a digitalizáció segít a hagyományos gazdasági modellek alkalmazásában. A szerző felvétele


Eredmények

A csíki és gyergyói vállalatok körében készített felmérésből kiderült, hogy a rendelkezésre álló digitális eszközök többségét a különböző ügyviteli műveletek végrehajtására használják. A számlázástól a készletkezelő rendszeren át a könyvelésig (egyébként ez utóbbi esetében a megkérdezettek valamivel több, mint egyharmada rendelkezik megfelelő eszközzel), egyéb tervezési, munkaszervezési vagy ellenőrzési funkciók tekintetében jóval kevesebben alkalmaznak ilyen technológiát. Ami pedig az utóbbi öt évben digitalizációra költött összegeket illeti, a megkérdezettek háromnegyede ugyan vásárolt valamilyen eszközt, de az éves beruházás mintegy felénél alacsonyabb, mint 2000 lej, és kevesebb mint egyharmad költött 5000 lejnél többet.

 

Felhasználói kultúra

– A digitalizáció fontosságát már az is jelzi, hogy végre készülnek ilyen felmérések. De a számok mögött mi mondható el a székelyföldi, általában a hazai digitalizációról?
– Egy kicsit paradox helyzet alakult ki, hiszen egyik oldalon jelentős számú és jól képzett IT-szakember állna rendelkezésre, megvan a szükséges és nagyon jó minőségű internethálózat, ami tulajdonképpen a legkisebb településen is elérhető, ennek ellenére a digitalizáció terén kullogók vagyunk. És nemcsak Székelyföldön, hanem az egész országban. Ez elsősorban annak következménye, hogy a vállalkozói réteg nem foglalkozik eleget a technológia elsajátításával. Azt hisszük, hogy elég megvásárolni a technológiát, holott azt meg kell tanulni, ki kell alakulnia egy felhasználói kultúrának. Persze ide kellenek a szakemberek, s bár magasan képzett szakemberekkel rendelkezünk, ők inkább a külföldet, mint a belföldet digitalizálják. A külföldi orientáltságnak ugye ma már nincsen fizikai akadálya, jobban is fizet az a piac, de kényelmesebb is a munka, mert egy megadott struktúrában kell dolgozni, nálunk pedig ezt a szerkezetet is, gyakorlatilag az alapokat is meg kell teremteni. Hogy ez megváltozzon, elsősorban az IT-oktatásnak kellene összetettebbnek lennie, ami nem csupán a szakmai oktatásról, hanem a szélesebb látókörrel rendelkező szakemberek kineveléséről szólna. Vagyis a könyveléstől a vállalatvezetésig, az ügyviteltől a marketingig, sőt, az általános műveltségig, a személyiségfejlesztésig egy sor kompetenciával kellene felruházni az egyébként szakmailag nagyon felkészült szakembereket. Összegezve: a digitalizáció­hoz van eszközünk, de nincs szervezés, nincs kultúra.

 

Helyzetbe hozni a fiatalokat

– A vállalkozói oldalon mire kellene figyelni?
– Sok mindenre, például az élethosszig tartó tanulásra. De talán hatékonyabb, ha a fiatalokra koncentrálunk, és hagyni kell, hogy érvényesüljenek. Gondoljunk bele, a kilencvenes évek elején-közepén indult vállalkozói réteg immár tömegesen aktív életkora végéhez közeledik, tehát egyszerre kell a nemzedékváltást megejteni. Bátran kell fiatalítani, bizonyos területeket rájuk kell bízni, akár a cégek profiljának módosítása révén is. Például mi most fiatalokra bíztunk egy éppen forró témát, a távmunkaszervezést. Ha továbbra is megadott területeken, irányítva dolgozhatnak, nem lesz mozgásterük, ahol fel tudnak nőni, vállalkozóvá tudnak válni.

– Sok vállalkozásnak azonban még honlapja sincsen, hogyan tudjon bekapcsolódni a digitalizációba?
– Itt is kettőn áll a vásár. Én hadd beszéljek a mi hibánkról, hiszen az IT-szakma is ludas ebben, mert nincs meg a párbeszéd a szakterületek között. Rendkívül fontos a szakmai együttműködés, márpedig az idősebb vállalkozói generáció a mindent kénytelen vagyok egyedül megoldani rendszerbe kényszerült bele, ők maguk találták ki, hogyan működjön a vállalkozásuk, és a mai napig irányítják. Ez mind rendben lenne, de ma már – apropó, digitalizációs fejlesztések – a hatékonyság így nem növelhető, a vállalkozás elszigetelődik, nehezen tud együttműködni. Ezért nehéz azt a fiatalt is befogadni, aki eleve más tudással érkezik, más készségekkel rendelkezik. Sokkal több vállalkozói kommunikáció kellene.

 

Konkurencia helyett együttműködés

– Van erre ideje egy idősebb nemzedékbeli vállalkozónak?
– Megéri erre időt szánni. Talán nem szerénytelenség a saját példánkat felhozni, mi tizenhat önálló céggel működünk együtt, alapvetően ők értékesítik a termékeinket, de a felhasználók igényeit is közvetítik. Oda-vissza kommunikálunk. Ugyanakkor három országos munkacsoportban vagyunk benne, hetente ülésezünk, az általános digitalizációtól az elektronikus számlázásig vitatjuk meg a jövő szabályozásait, hiszen amikor alkalmazni kell majd, nekünk lényegesebben könnyebb lesz ezt megtenni. A vállalkozóknak sokkal többet kellene találkozniuk, tapasztalatcserén, megbeszélésen, szakmai tréningen, informális megbeszéleseken részt venniük. Ez nem elveszített idő, hanem befektetés. Általában kiderül, hogy nagyon is közösek a problémák, amiket közösen sokkal könnyebb megoldani. Sokkal inkább az együttműködés, mint a konkurencia szem előtt tartása vezet eredményre. Továbbá egy új szemlélet, hogy a fiatalok tanítják az idősebb vállalkozókat. Ezt úgy lehet kivitelezni, hogy időt adunk a fiataloknak, hogy felszimatolják az újdonságokat, majd megvitatjuk, és ha lehet, beépítjük a működésbe.

– A Hamor példája talán nem általánosítható, hiszen egy építőiparban dolgozó vállalkozó például hogyan tud az együttműködésekre ilyen sok időt fordítani?
– Szerintem az igazi vállalkozónak sokkal többet kellene foglalkoznia a jövővel, mint eddig. Vagyis úgynevezett prediktív és nem reaktív munkát kellene végeznie. Az operatív munkát le kellene osztani a munkatársakra. Az ideális az lenne, ha az operatív munkára 20, a jövő tervezésére 80 százalékot fordítana az idejéből. Nálunk ez – jó esetben – fordítva van.

 

Hagyományos modellek

– Látszólag távol kerültünk a digi­talizációtól, de valójában egy sajátos vállalkozói megközelítésben ma már a digitális eszközök és módszerek elkerülhetetlenek.
– A digitalizáció azt is jelenti, hogy fizikailag távol lévő emberek nagyon jól tudnak együtt dolgozni. A legfontosabb szempont itt az azonos vagy hasonló kulturális háttér. És itt nem csak a nyelvre, hanem a gondolkodásmódra, a közös hagyományokra is gondolok. Nagyon fontosnak tartom, hogy nekünk nem kell feltétlen minden nyugati vállalkozói modellt átvenni, hiszen megvannak a saját, székely hagyományaink, ami igenis a többszintű együttműködésről szólt régebb is. Gondoljunk csak a családi gazdálkodásra, a kalákarendszerre vagy éppen a közbirtokosságra. Szóval a digitalizáció abban is segít, hogy a sajátos munkakultúránkhoz köthető hagyományok alapján működjünk együtt. Természetesen modern vállalatvezetési módszerekkel. Mi például az Egyesült Államokban élő lányunk segítségével, aki már cégtársunk, az új technikák, munkamódszerek feltérképezését végzi, amiket igyekszünk beépíteni a mindennapi működésbe.

– Milyen kitörési lehetőségei vannak a vállalkozói szférának, fel tud-e nőni a digitalizáció kihívásaihoz?
– Szerintem igen, mert hozzá vagyunk szokva a nehézségekhez, mindig megtaláljuk a megoldásokat. A kulcs a kapcsolatépítés, a szoros együttműködés egymás között, de a világgal is általában. Ebben meglehetősen gyengén teljesítünk, de épp a digitalizáció tud segíteni. Na meg az, hogy a hagyományainkat – amelyekre sokkal büszkébbek lehetnénk – jóval szélesebb sávban értelmezzük és bátran alkalmazzuk. Az amerikai vállalati kultúra például a folyamatos bővítésre, vagyis a „hódításra” épül. Mi nem voltunk hódítók, így a vállalkozásokat sem kell feltétlenül folyamatosan bővíteni. Nálunk a megmaradás, a kiteljesedés, a jól érezzük magunkat követelménye az elsődleges. Vagyis nem a saját növekedésem a legfontosabb, sokkal inkább az egyensúly megtartása. Elegendő, ha az együttműködések révén másokkal együtt fejlődünk, gyarapodunk. Ez a mi hagyományos gazdasági modellünk.

Forrás: Háromszék  független napilap, Sepsiszentgyörgy