A szabadság kiadása a munkáltató felelőssége

A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. Ez pedig azt is jelenti, hogy annak kiadásáért minden esetben a munkáltató a felelős. 

A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben, a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak az erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie. 

Fontos ezzel összefüggésben is tudni, hogy a szabadság ki nem adása esetén nem lehet arra hivatkozni, hogy a munkavállaló a saját rendelkezési állományában lévő 7 munkanap (vagy annak arányos része) kiadását nem kérte. 

A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval egyebekben legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell. A szabadságot – a munkaviszony megszűnésének esetét kivéve – nem lehet megváltani.

A 14 egybefüggő nap kiadásáról meg kell állapodni

Azt is tudni kell, hogy a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. 

Amennyiben a munkáltató erre nem fordít figyelmet, és nem köt – lehetőség szerint írásban – megállapodást, jogsértést követ el, amit a munkaügyi felügyelet is bírságolhat. Ajánlott tehát minden naptári évben írásban megállapodni a munkavállalóval. Amennyiben pedig valamely évben ezt elmulasztottuk, a következő évben a felek írásban rögzíthetik, hogy az előző évben ez a megállapodás megtörtént.

Tényleg adjuk ki az esedékesség évében, de legkésőbb 2018. január 8-áig!

A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni. Ez alól a törvény ad néhány kivételt. 

▪ A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-éig adhatja ki. A munkaviszony legelején ugyanis a törvény munkavégzésre és nem pihenésre ösztönzi a munkavállalókat. 

▪ Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. E szabály alkalmazásával a szabadság kiadása 2018. január 8. napjáig tolható ki.

▪ A munkáltató – a felek naptári évre kötött megállapodása alapján – az életkori pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki. Ennek értelmében ez a maximum 10 munkanap 2018. december 31. napjáig adható ki. 

A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett a törvényben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

Kötetlen munkarendben is érvényesülnek a kiadás és nyilvántartás szabályai

Sokan úgy vélik munkáltatói oldalon, hogy a kötetlen munkarendben dolgozó munkavállaló szabadságának kiadásáért nem felelnek, hiszen arról maga a munkavállaló jogosult dönteni. 

A kötetlen munkarend szabályait akkor lehet alkalmazni, ha a munkáltató a munkaidő beosztásának jogát – a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel – a munkavállaló számára írásban átengedheti (kötetlen munkarend). 

Kötetlen munkarend esetén nem kell alkalmazni a munkaidőkeret, a munkaidő-beosztás (kivéve a kötetlen munkarendre vonatkozó szabályok), a vasárnapi és munkaszüneti napi munkaidő-beosztás, a munkaközi szünet, a napi és heti pihenőidő, a rendkívüli munkaidő, az ügyelet, készenlét, illetve a rendes és rendkívüli munkaidő, illetve készenlét nyilvántartására vonatkozó szabályokat. 

A szabadság kiadása, illetve nyilvántartása azonban nem szerepel a kivételi körben!

Bizonyos szint felett a szabadság kiadhatatlan

Bizonyos típusú munkáltatóknál (például könyvvizsgáló cégeknél) gyakran látni, hogy a munkavállalók a szabadságukat évekre visszamenőleg nem kapták meg. Olyan eset is előfordult, ahol a munkavállaló "bennragadt" szabadsága meghaladta a 220 munkanapot. Ez pedig nem csak azért aggályos, mert ennyi szabadnap kiadása már gyakorlatilag lehetetlen, hanem azért is, mert ennek a jogsértési szintnek már komoly bírság-, illetve kártérítési következményei is lehetnek. 

Az sem zárható ki, hogy munkabaleset esetén annak előidézéséért a munkáltató akár büntetőjogi felelősséget is fog viselni. 

Dr. Kéri Ádám
üzletágvezető ügyvéd
KRS Ügyvédi Iroda
06.70.450.2931