A Ptk. egyik legvitatottabb jogintézménye. A magyar jogtól idegen, szabályozása pontatlan. A 40 eurós behajtási költségátalány számos nehézség elé állítja a hazai cégeket.

A probléma eredete ahhoz az uniós irányelvhez vezethető vissza (a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelv), amely célul tűzte ki a kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos késedelmes fizetések visszaszorítását. Az irányelv kiindulópontja, hogy az uniós államokban alkalmazott, alacsony vagy fel nem számított késedelmi kamatok miatt az adósok érdekeltté váltak abban, hogy szándékosan fizetési késedelembe essenek. Ennek alapján úgy rendelkezik az uniós jogszabály, hogy a késedelmes fizetés előnytelenné tétele érdekében a késedelem miatt felmerülő behajtási költségekért a jogosultat illesse meg egyfajta kártérítés. A tagállamok ezután a normához igazodva, annak mintájára vezették be hazai jogrendjükben a negyven eurós átalányt a kereskedelmi ügyekben.

A szabályozás Magyarországon még a régi Ptk. hatálya alatt került bevezetésre, s a 2013. július 1-jétől megkötött szerződésekre már alkalmazni kellett. A behajtási költségátalány megfizetésének abban az esetben is eleget kell tenni, ha a jogosultnak nem keletkezett kimutatható behajtási költsége a kötelezettel szemben.

A Polgári Törvénykönyv szabályozása azonban nem ad kellően pontos magyarázatot fontos számviteli, adózási kérdésekben, így – többek között – az sem derült ki, hogy a behajtási költségátalány érvényesítése csupán jogosultság, vagy olyan összeg, ami mindenképpen jár a jogosultnak. Nem egyértelmű továbbá, hogy ha a jogosult lemond a költségátalányról, akkor hogyan kell kimutatni mindezt a könyvelésben jogosulti és kötelezetti oldalon, s ki kell-e mutatni egyáltalán. A jogszabály értelmezési és alkalmazási nehézségei miatt könyvvizsgálók, adószakértők, számviteli szakemberek is több alkalommal fordultak az Igazságügy Minisztériumhoz, hogy a Ptk. módosítását kezdeményezzék a behajtási költségátalány szabályainak pontosítása érdekében. Az IM elzárkózott attól, hogy a probléma rendezése a Polgári Törvénykönyv módosításával történjen, helyette, sokkal alkalmasabbnak találta a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény), azaz a Ptké. módosításával kezelni a helyzetet.

Bodzási Balázs, az Igazságügy Minisztérium helyettes államtitkára a behajtási költségátalány problematikája és a lehetséges megoldási javaslatok tekintetében az alábbiakat nyilatkozta:

„A behajtási költségátalány egy tipikus példája annak, amikor egy mesterségesen kreált jogintézményt a gazdasági élet nem fogad be. A fő probléma egyrészt az, hogy a magyar gazdaság működésébe – főként a kiskereskedelmi forgalomban – egy folyamatos késedelem be van kódolva. Ez alapvetően a kis- és középvállalkozások likvid tőke hiányával függ össze.

Egy másik alapvető probléma, hogy különösen a kis- és középvállalkozások beszállítóként nincsenek abban a helyzetben, hogy a behajtási költségátalány iránti igényüket érvényesítsék. Ebben az esetben ugyanis azonnal elveszítenék beszállítói pozíciójukat. Ennek megőrzése érdekében inkább lemondanak a késedelemhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazásáról.

Általánosságban is megállapítható tehát, hogy a behajtási költségátalány intézménye nem illeszkedik a magyar gazdaság viszonyaihoz, nincs figyelemmel annak sajátosságaira, így azt a gazdasági élet nem is akceptálja. Ennek egyik jele, hogy azt a hitelezők nem kívánják érvényesíteni.

Mindez azonban számos könyvelési-könyvvizsgálati problémát okoz. Az egyik ilyen nehézség, hogy a kis- és középvállalkozások túlnyomó többségének nincs állandó könyvelője, így ennek a nyilvántartása komoly adminisztratív teher a számukra. Sokszor emellett azt sem lehet tudni, hogy az adós kinek is tartozik, így bár az adós könyveli ezt a tételt, azt azonban nem lehet tudni, hogy kinek a javára. Az általános öt éves elévülési időn belül ez komoly tétellé nőhet.

Emellett fennáll a veszélye annak is, hogy főként a nagyobb vállalkozások visszaélésszerűen kezdik el alkalmazni ezt a jogintézményt. A költségátalány összege az öt éves elévülési időn belül folyamatosan növekszik, amelyet adóalap csökkentésére lehet felhasználni. Példaként vehetünk egy olyan szerződést, amelyet egy külföldi anyavállalat köt egy magyar leányvállalatával. Azt a Ptk. nem zárja ki, hogy egymás közötti viszonyukban a törvényben meghatározott negyven eurónál magasabb összeget kössenek ki. Adott esetben tízszer, húszszor, sőt akár ötvenszer magasabb összegben is megállapodhatnak. Ezzel kapcsolatban ráadásul a Ptk. még azt a lehetőséget sem biztosítja, hogy a bíróság a túlzott mértékű behajtási költségátalány összegét a kötelezett kérelmére mérsékelheti. Ezzel a megoldással azonban a külföldi anyagvállalat legális úton tud tőkét kivonni a társaságból.”

 „A Ptk. 6:46. §-a szerint, ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítéséhez nem elegendő, azt – ha a jogosult eltérően nem rendelkezik és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel – elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni. A behajtási költségátalány kötelező, automatikus alkalmazása révén azonban a pénztartozást elsődlegesen a költségekre kell alkalmazni, ami gyakran eredményezheti azt, hogy a kamatokra és a főtartozásra már nem marad semmi.

A helyettes államtitkár elmondta azt is, hogy az IM álláspontja szerint az egyedüli megnyugtató megoldást nem a Ptk. módosítása, hanem egy külön törvényben történő szabályozás jelenthetné.

„Ez a külön jogszabály rendelkezne a kereskedelmi (vagyis nem fogyasztói) ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről. Ez szabályozná a fizetési ütemezést, a behajtási költségátalányt, a tisztességtelen szerződéses feltételeket és gyakorlatot, és mindazt, amit még az irányelv tartalmaz. Mindez természetesen együtt járna a Ptk. és a Ptké. szabályainak a hatályon kívül helyezésével. A Ptk. 6:155. § (2) bekezdése csupán annyit mondana ki, hogy a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelvben meghatározott behajtási költségátalányról külön törvény rendelkezik.

A külön törvényi szabályozás megfordítaná az alanyi oldalt és – az irányelvvel azonos módon - a hitelező jogosultságaként határozná meg a behajtási költségátalányt. Megmaradna azonban a Ptké. módosításnak az az eredménye, amely a behajtási költségátalányt szubjektív jellegű szankcióként határozza meg. Ez azt jelenti, hogy az adós kimenthetné magát ez alól a jogkövetkezmény alól.

Emellett arra is lehetőség lenne, hogy a jogalkotó a Ptk.-tól eltérő, az adott jogintézmény alkalmazásának inkább megfelelő fogyasztó fogalmat használjon. Meg lehetne fontolni emellett egy speciális elévülési szabály beiktatását is, feltéve, hogy ez nem áll szemben az irányelv rendelkezéseivel. Arra is lehetőség lenne, hogy a külön törvény értelmezze, hogy pontosan mit is kell az alatt érteni, hogy a költségátalány minden további feltétel nélkül megilleti a hitelezőt. Erre a Ptk.-ban nem igazán volt lehetőség. Végül a külön törvényi szabályozásnak lenne még egy jelentős előnye: abban az esetben, ha az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indítana hazánk ellen, nem a Ptk.-t kellene kitenni annak a veszélynek, hogy a Bizottság, illetve a Bíróság mondja ki annak uniós joggal ellentétes voltát. Ennek a hatályos Ptk. szabályozás fenntartása esetén sajnos fennáll a veszélye, a nagy adótanácsadó cégek ugyanis egymás után adnak ki olyan jogi szakvéleményt, amely szerint a Ptk. nincs összhangban az irányelvi rendelkezésekkel.”

Amennyiben jogi témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.