A kormány erre eddig nem volt hajlandó, így a réseket az Energiaklub a „Paksról komolyan” tematikus sorozattal igyekszik betömködni. A második alkalommal kiderült, hogy a témában jelenleg csak a bizonytalanság biztos.

Senki sem számított akkora érdeklődésre szerdán, a Benczúr palota dísztermében, amekkorát a „Paksról komolyan” címet viselő sorozat újabb állomása indukált. A mintegy száz férőhelyes terembe pótszékekre volt szükség, és ez nem csak a főszervező Energiaklubot, de a nagy számban megjelent holland, német, angol, amerikai és osztrák diplomatákat is meglepte. Igaz, utóbbiakat az is, hogy a témában a magyar kormányt senki sem képviselte.

 Az évszázad beruházása? Tényleg?

Az új paksi atomerőmű építésére vonatkozó megállapodás fölött 2014. január 14-én fogott kezet Moszkvában Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin. A megállapodás értelmében Pakson két új atomerőművi blokk épül majd, mely idővel leváltja a 2030-as években leálló négy jelenlegi blokkot. Az első, 1200 MW-os reaktorblokk tervezett üzembe helyezési időpontja 2023. A beruházás becsült költségének legfeljebb 80 százalékát (maximum 10 milliárd eurót, vagyis mai árfolyamon több mint 3000 milliárd forintot) 30 éves futamidejű államközi hitel formájában ad Oroszország, ami viszont megdobja a magyar államadósságot. Az engedélyek beszerzésének elindításához szükséges parlamenti ratifikáció február 6-án megtörtént, néhány nappal később azt a köztársasági elnök is aláírta.

A Friedrich Ebert Stiftung támogatását élvező rendezvény szerdán három szakmai előadást takart. Ezek az új erőművi reaktorok biztonsági kockázatairól, a radioaktív hulladékkezelés kérdéseiről, illetve az új atomerőmű Dunára gyakorolt hatásairól számoltak be. Paks2-vel kapcsolatban pedig általuk az a kép rajzolódik ki, hogy a kormány által jelenleg az évszázad beruházásaként népszerűsített projektben csak a bizonytalanság biztos.

A sógorok a briteknek keresztbe tehetnek

Ausztria beperli az Európai Bizottságot egy brit atomerőmű ügyében, ezzel fenyegetőzik az ország kancellárja. Brüsszel ma hagyta jóvá a Hinkley Point-i erőmű építésének tervét. Ausztria azonban kifogásolja, hogy - szerintük - a konstrukció tiltott állami támogatást is tartalmaz, ezért akarják megtorpedózni Brüsszel jóváhagyását, és így közvetve a brit terveket. Ott egy magáncég építené fel az atomerőművet, de az állam garantálna egy fix átvételi árat az áramra, ez az osztrákok szerint - mivel jóval magasabb az áram piaci áránál - tiltott állami támogatásnak számít.

A paksi projektnél még nincs eldöntve az ár. A projekt megtérülésével kapcsolatos felvetéseket rendre azzal pöckölte le magáról a kormányzat, hogy „nem üzleti kérdés a paksi bővítés”.

A legnagyobb érdeklődést kiváltó előadás a Paks2 projekt során valószínűleg beépítendő orosz reaktorok kockázatait elemezte. Helmuth Hirsch nukleáris biztonsági szakértő előre jelezte: egyelőre ugyan nem tudni biztosan, hogy melyik reaktortípust kínálják fel az oroszok Magyarországnak, de a rendelkezésre álló információk alapján ez várhatóan a szentpétervári fejlesztésű VVER-1200/V491-es számú modell lesz. Ugyanilyen (VEER) gyártmány dolgozik most is Pakson (4 darab, de 2. generációs és 500 MW teljesítményre csak feltuningolt 440-es), de az erőműbe kerülő reaktorokról az ismeretek nem innen, hanem a néhány lépéssel Paks előtt járó, finnországi Hanhikivi projektből származnak. Itt készült ugyanis olyan hatástanulmány e harmadik generációs reaktortípusról, melyből Hirsch szerint kirajzolódik, hogy az orosz tervezők sok figyelmet fordítottak a korábbi biztonsági szintek emelésére, és az is, hogy a V491-es leginkább az aktív biztonsági rendszerekre támaszkodik.

A megszerezhető információk alapján a biztonsági szakember – aki részt vett a finn vizsgálatban is - az új reaktorokra vonatkozó biztonsági célkitűzésekkel szemben, több előírás kapcsán is, kételyeinek adott hangot.

Az új reaktorok biztonsági tartalékaival, a 60 évre tervezett üzemidő következményeivel, a komoly baleset esetén működésbe lépő, radioaktív olvadékot elnyelő csapda megbízható működésével, de még az olyan nem várható események körültekintőbb tervezésével kapcsolatban is optimálisabb, a szigorúbb protokollnak is megfeleltethető megoldásokat sürgetett ahhoz képest, mint amik a Paksra vélhetően telepítendő orosz reaktortípust jellemzik. Szerinte arra is méretezni kell az új erőművet, hogy annak biztonsági rendszere összességében kibírja például egy utasszállító repülőgép becsapódását is.

„A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján megállapítható, hogy a nagy kibocsátással járó, súlyos balesetek bekövetkezése egy VVER-1200/V491 reaktor esetében egyáltalán nem zárható ki” – mondta végül a szakember.

"A nukleáris biztonságot nem lehet névértéken venni"

Helmuth Hirsch osztrák nukleáris szakértő a paksi új atomerőmű építésével kapcsolatosan a reaktorok kockázatait elemezte. A WENRA szakembere korábban Szlovákiában és Finnországban is vezetője volt annak az osztrák testületnek, amely az a két helyszínen a környezeti hatásvizsgálatokat végezte. Az előadása után adott interjút a hvg.hu-nak.

hvg.hu: Mi jelenleg a legnagyobb probléma a magyar atomerőmű építési projekttel kapcsolatban?

Helmuth Hitsch: Én kizárólag biztonsági kérdésekkel foglalkozom. Ezen a területen jelenleg az a legfőbb állítás, hogy bár Pakson valószínűleg olyan harmadik, új generációs reaktorokat fognak építeni, melyek elméletileg biztonságosabbak, mint az előző generációk, de a problémát az jelenti, hogy ezek az állítások még nem nyertek bizonyítást.

Most építik ezeket az erőműveket, most kell maximális körültekintéssel eljárni. De akkor is az a helyzet, hogy a nagy kibocsátási szintekkel kapcsolatos balesetek lehetőségeit vizsgálva ma nincs olyan evidencia, hogy ilyesmi a tervezett orosz reaktortípussal ne történhetne meg.

Forrás: HVG

KP