A magyar vállalkozások esetében az elsődlegesen szóba jövő külső forrást a banki hitel jelenti, míg például az angolszász országokban már sokkal inkább előtérbe került a kockázati tőke piaca. Hazánkban sajnos még elég sok kérdőjel lengi körül a kifejezést, ráadásul jellemzőek a téves prekoncepciók is. A leggyakoribb eset, hogy a startupok kizárólagos világával mossák össze, pedig a kockázati tőkével nem csupán induló, de többéves működéssel rendelkező kisebb és nagyobb cégek is élhetnek. Ha ezt több vállalatvezető tudatosítaná, talán nem kényszerülne olyan hitelekbe, amelyekből szinte lehetetlenség jól kijönni.

Általánosan elmondható, hogy minél gyorsabban növekszik a cég, annál valószínűbb, hogy külső forrásra kell támaszkodnia a növekedéshez. Ha nem tud hosszú távú stabilitást felmutatni, a banki hitelértékelési mutatók aligha nyitják meg a kapukat a kölcsön előtt. Erre a stabilitási résre jelent áthidaló megoldást a tőke. Mivel a befektetett összeg tőkeként kerül be a cég könyveibe, a cég stabilitása növekszik, és a beruházásra, fejlesztésre költendő összeget a bankok – látván a hitelképesség növekedését – hitel formájában biztosítani tudják. Miért?

A bank egy erősebb tőkéjű cégnek biztosabban folyósít hitelt (legyen az akár piaci alapon, akár kedvezményes hitel formájában), mintha a korábbi tőkehelyzetet vizsgálná. A bankok ma már kiemelt figyelmet fordítanak arra is, hogy az ügyfeleket tőkehelyzetük alapján eltérő feltételekkel hitelezzék, tehát egy feltőkésített cég jó eséllyel alacsonyabb hitelfinanszírozásra számíthat.

forrás: vallalkozo.info, Széchenyi Tőkealapkezelő Zrt.

 

Orbán Balázs