A modern vállalati pénzügyek két, széles körben elfogadott megállapítása szerint:

1. A rövid élettartamú eszközök kockázata – mivel a normál üzletmenet során általában könnyebben pénzzé tehetők, és eladásuk potenciálisan kisebb veszteséggel járhat – kisebb, mint a hosszú élettartamú eszközöké.

2. Ha valamely eszköz kockázata kisebb, akkor annak elvárt hozama is kisebb.


Mindezekből következik, hogy az értékesítés bármely szintjén általában a nagyobb forgóeszköz szinttel rendelkező vállalatok hozama és kockázata kisebb. Ellenkező esetben, alacsonyabb forgóeszköz szint esetén nagyobb hozamra számíthat a vállalat, de megnő a kockázata is. Kockázaton ekkor a likviditás hiányának kockázatát, és legrosszabb esetben a cég bukásának kockázatát értjük. Ha egy vállalat többet fektet készletekbe, gyorsabban képes váratlan megrendeléseket teljesíteni. Ez a cég valószínűleg vásárol rövid lejáratú értékpapírokat és több készpénzzel is rendelkezik, tehát az esedékes fizetési kötelezettségeinek könnyebben eleget tud tenni. Ennek a kényelmes likviditási pozíciónak ára van. A magas likviditású eszköz (készpénz, látra szóló betét, diszkont kincstárjegy stb.) egyáltalán nem, vagy csak alacsony hozamot biztosít. Ez pedig rontja a tőke jövedelmezőségét.


Forrás: vallalkozo.info