PDF letöltés

A faktoring, mint a kisvállalkozások gazdálkodását segítő pénzügyi szolgáltatás – folytatás I. rész

A kisvállalkozások alacsony saját tőke és likvidforrás állományuk miatt nehezen jutnak bankhitelhez, amely a pénzforgási sebességüket (P-Á-P) lelassítja.
Az EU-ba történt belépésünk után is az uniós országok között már megszokott halasztott fizetési gyakorlat, a szolgáltatás teljesítését követő 90 napot meghaladóan biztosítja az ellenérték kifizetését, amelyet tovább ronthat az országunkban tapasztalható fizetőkészségi és fizetőképességi problémák miatt elhúzódó pénzügyi rendezés.
A kisvállalkozók pénzügyi helyzetét kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a bevételek halasztott fizetésével szemben a kiadási oldalon a fizetési kötelezettségeiket azonnal kell teljesíteniük, amely miatt forráshiányuk keletkezik. Ezt a forráshiányt, illetve pénzügyi fedezet hiányát bankhitel nélkül faktoring ügylettel tudják áthidalni.
A faktoring ügylettel az árú szállításból, illetve szolgáltatásnyújtásból származó rövid lejáratú követeléseiket eladják a faktoring cégnek, amely faktoring szerződés keretében átveszi azok fizetőképességi kockázatát és megelőlegezi (meghitelezi) a követelést.
A faktor cégnek ezzel a szolgáltatásával úgy tűnik, hogy azonnal megoldódik a kisvállalkozás pénzhiánya és időveszteség nélkül folytatni tudja a termékek gyártását. Sajnos ez csak részben igaz, bár van olyan faktor szolgáltatás, amikor a bank vagy a faktor cég visszkereset nélkül megvásárolja a vállalkozó követelését alacsonyabb diszkontált értéken és a vállalkozó véglegesen mentesül a követelés behajtásának a kockázatától. Az ilyen ügyletek elsősorban a beragadt bankhitel követelések értékesítésénél fordul elő, amikor a faktorálás a tőke követelés 50-60 %-án történik, a bankhitelt biztosító jelzálogjoggal együtt. A faktor cég ha nem tudja behajtani a követelést az adóstól, a jelzálogot értékesíti végrehajtás, vagy felszámolás keretében.
A kisvállalkozások az árú szállításából származó követeléseiket nem eladják, hanem visszterhesen engedményezik a faktor bankra, vagy faktor cégre. Ez azt jelenti, hogy 90 napra a faktor átveszi az árú értékesítéséből adódó pénzügyi követelést. A leszámlázott, teljesítési igazolással és adós fizetési felszólítással, faktorálási értesítéssel rendelkező követelés mintegy 70-80 %-át a faktor meghitelezi (a behajtást megelőlegezi), amellyel áthidalja a vállalkozó (megbízó) pénzügyi hiányát.
Ha a faktor behajtja a követelést, akkor a befolyt vételárból és késedelmi kamatból (kötbérből) elszámolja a faktorhitelt, kamatával együtt, valamint a faktor díjat és a különbözetet átutalja az ügylet lezárásakor a vállalkozónak.
Amennyiben a faktor cég nem tudja behajtani a követelést 90 nap alatt, visszteher jogosultsága miatt visszaadja a vállalkozónak (megszűnik az engedményezés) és a faktor hitelt visszafizetteti a vállalkozóval. Az ilyen esetek elkerülése miatt a faktor cég a fizetésre kötelezett vevőt is bevizsgálja és a faktorálási díjat (a követelés névértékének 3-5 %-a) általában a faktoring szerződés megkötésekor beszedi.
A faktoring megbízásoknál előfordulhat olyan eset is, hogy nem értesítik az adóst az ügylet létrejöttésről (jó adósoknál az adós bizalmának megőrzése érdekében). Ebben az esetben a követelés ha befut a faktorbankhoz, átutalja a megbízónak. (egyedi, nem jellemző eset). Ezt az ügyletet csendes faktoringnak, míg a kiértesítéssel történő ügyletet nyílt faktoringnak nevezzük.
Nemzetközi gyakorlat
A faktoring finanszírozás nemzetközi gyakorlata alapján a faktoring fogalmát az alábbiak szerint pontosíthatjuk
• faktoring, vagy követelés engedményezés visszteher jog kikötésével,
• követelésvásárlás a fizetési kockázat átvállalásával
• forfait a teljesítési és fizetési kockázat átvállalásával

A pénzintézetek, illetve faktorintézmények faktorálási tevékenységén általában a követelések megvásárlását szokták a köznyelvben érteni. A faktorálás nem a követelések megvásárlását, hanem a követelés bankra, illetve a faktorcégre való engedményezését jelenti.
A faktorálás alatt a bankári (hitel-) biztosítékokkal nem fedezett kereskedelmi számlákba foglalt, pénzkövetelésre szóló jogosultságnak az eladó részéről történő engedményezését jelenti. (pl. az eladó cég részéről olyan leszámlázott, nem megkifogásolt követelés, amely kifizetése még nem esedékes).
Általánosságban a faktoring tevékenység alatt, igazolt árú-szállításból, vagy szolgáltatás teljesítésből eredő pénzkövetelések bankra, illetve a faktorcégre történő engedményezését értjük, amikor a követelés tényét és valódiságát a fizetésre kötelezett személy elismeri. A pénzintézetek által végzett faktoring klasszikusan „credit factoringnak”, azaz hitelezési, pénzügyi faktoringnak felel meg.

Faktoring ügyletek osztályozása

A faktoring ügylet a nemzetközi gyakorlatban diverzifikálódik, aszerint, hogy igénylik-e az ügyfelek (megbízók) a követelés előfinanszírozását, illetve kockázat végleges átvállalását, amely a követés értékesítésének, illetve a faktor követelés vásárlásának felel meg. Ez az uniós gyakorlat a hazai faktor bankok, illetve cégek is alkalmazzák az ügyfél igényének megfelelően.
Amennyiben Finanszírozás és tőkebefektetés témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt, vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.
Kovács János