Veszélyes trend, hogy akik idén 40 éves munkaviszony után nyugdíjba mennek, azoknak jó pár stabil év jutott az államszocialista időszakban. Ezzel szemben, akik majd 2030-ban mennek nyugdíjba azok 1990-ben kezdtek dolgozni, így teljes pályájuk a rendszerváltás utáni, sokkal bizonytalanabb időszakra esik.

Sokan vannak, akik hosszabb ideig munkanélküliek, majd megint visszatérnek a munkaerőpiacra, esetleg feketén dolgoznak, vagy ők maguk sem tudják, hogy a munkáltatójuk ténylegesen nem jelentette be őket. Magyarországon nagyon erősen - az európai átlagnál jobban- összefügg az iskolai végzettség és a foglalkoztatottsági helyzet. Jellemzően e csoportban alacsony iskolai végzettségű személyekről beszélünk, általános iskolát, vagy azt sem végzett emberekről, vagy azokról, akiknek úgymond "nem jó" szakmájuk volt és ezért kerültek ki a 90-es években a munkaerő-piacról, miközben az új világban nem találták meg a helyüket. 

Pontos számukat nagyon nehéz megbecsülni. Már egy tíz évvel ezelőtti kutatásban is szerepelt olyan számítás, mely szerint már 2020-ra több százezer főre rúg majd azok száma, akiknek nem lesznek nyugdíjra jogosultak, vagy rendkívül alacsony nyugdíjra számíthatnak. 

E nagy probléma lehetséges megoldása egy adókból finanszírozott viszonylag alacsony alapnyugdíj-rendszer bevezetése lehetne, vagy lett volna, amely például Dániában létezik és amely nem terhelné tovább a nyugdíjrendszert. Ma is van ugyan egy 28 500 forintos nyugdíjminimum, amelynek összegét 2008-óta nem emelték, s amit jelenleg nagyon kevesen kapnak, de a számuk folyamatosan növekedni fog.