A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításai egyrészt a megváltozott jogszabályi környezetet által támasztott korrekciókat hajtja végre, másrészt a gyakorlatban felmerült problémákat igyekszik megoldani.

Egyéni vállalkozó által alapított egyéni cég, illetve korlátolt felelősségű társaság

Módosult az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009.évi CXV. tv. (Ev.tv.). Az egyéni vállalkozó általi egyéni cég, illetve korlátolt felelősségű társaság alapítás lehetősége gazdasági tartalmát tekintve az egyéni vállalkozói tevékenység sajátos továbbfolytatásának tekinthető, és a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozik. Ezért az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerint alapított egyéni cégnek és korlátolt felelősségű társaságnak az alapítása időpontjával a bevételi nyilvántartásból a számviteli törvény hatálya alá visszakerülő vállalkozásokra vonatkozó nyitómérleg összeállítási szabályainak megfelelő nyitó mérleget kell készítenie azzal, hogy a nyitó mérlegbe felvett eszközök és források értékének valódiságát könyvvizsgálóval nem kell ellenőriztetni.

Jegyzett tőke változásának időpontja

A tőkefelemelés időpontjának változását a cég a jövőben megadhatja, így változása nem a cégbírósági bejegyzéssel hatályosul. A tőkeemelés elsődlegesen gazdasági, gazdálkodási és nem jogi kérdés, így a változás időpontja tekintetében nem lehet jelentősége annak, mely napon jegyezte be a változást a cégbíróság. A tőkeemelés esetében a cég meghatározhatja a változás időpontját, ebből következően nem kizárt a jövőben a Ctv. szabályai figyelembevétele mellett az előre bejegyzés lehetősége sem.

A tőkeleszállítás egyes eseteiben (különösen a kötelező tőkeleszállítás) a cég a működésére vonatkozó kötelező előírások betartása érdekében dönt a cégbírósági tőkeleszállításról, vagyis nem tisztán gazdálkodási megfontolásról van szó. Más esetekben a hitelezővédelmi szempontok felülírják a fenti érveket, ezért tőkeleszállítás esetén a jövőben sem lehet megadni a változás időpontját (hatályát), hanem a változás időpontja továbbra is a tőkeleszállítás cégbíróság általi bejegyzésének napja lesz.

Tőkeemelés pótbefizetéssel

A tőkepótlás egyik leggyorsabb és rugalmas eszköze a pótbefizetés. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény előírja azt is, hogy a veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a tulajdonosoknak kell visszafizetni, ugyanakkor azt sem tiltja, hogy a tulajdonosok a veszteség pótlására adott pótbefizetés összegéről véglegesen lemondjanak. A gyakorlatban erre vonatkozóan gyakran felmerül az igény, de a számviteli törvény eddig nem szabályozta ennek elszámolási metódusát és ez okozott némi jogbizonytalanságot.

A törvény új előírása szerint, ha a tulajdonos lemond a pótbefizetésből adódó követeléséről, akkor azt a tulajdonolt gazdasági társaságnál a lekötött tartalékból az eredménytartalékba kell átvezetni, a lemondás időpontjával.

Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének „különbözetek” oszlopa tartalmazza a jogelőd gazdasági társaságnál a lekötött tartalékban kimutatott pótbefizetés összegéből az eredménytartalékba átvezetett összeget, ha a pótbefizetésből származó követeléséről az átalakulás során a gazdasági társaság tulajdonosa (tagja) lemond.

Új fogalom: a szerződés elszámolási egysége

Kizárólag akkor alkalmazható, ha a vevő meghatározhatja a termék vagy szolgáltatás jellemzőit. Abban az esetben, ha a vevőnek csak korlátozott képessége van a befolyásolására, – pl opciókból választ -, nem felel meg a fogalomnak. Jogilag – a szerződés felek által meghatározott tárgya alapján – egy egységet képező – a megrendelővel kötött, a megrendelő által meghatározott jellemzőkkel rendelkező termék vagy szolgáltatás létrehozására és értékesítésére vonatkozó – szerződés egésze esetén alkalmazható (a szerződés összes részteljesítése, összes teljesítési kötelme együttesen, függetlenül attól, hogy a szerződés egy vagy több részteljesítést, teljesítési kötelmet tartalmaz). Az előírások nem csak egyetlen szerződés esetében, de az alábbi feltételek teljesülése esetén szerződések egy csoportjánál is alkalmazhatóak:

• a szerződések csoportjának feltételeit egyetlen csomagban tárgyalták,
• a szerződések egymással annyira szoros kapcsolatban állnak, hogy valójában egy közös nyereséghányaddal rendelkező egyetlen projekt részeit képezik, és
• a szerződések egyidejűleg, vagy egymást szorosan követően valósulnak meg.

A módosítás megkülönbözteti a teljesítési fok és a készültségi fok fogalmát:

• teljesítési fok: a szerződés elszámolási egységére vonatkozóan elszámolandó nettó árbevétel meghatározásához alkalmazandó fogalom. Tartalmában a tényleges teljesítésnek a szerződés elszámolási egységére meghatározott mértéke, amely a ténylegesen elvégzett munkáknak az elvégzendő összes munkához viszonyított – a számviteli politikában meghatározott módszer szerinti – arányát fejezi ki. Lehetséges módszerei: az elvégzett munka felmerült költségeinek a szerződéses munka becsült összes költségéhez viszonyított aránya, az elvégzett munka felmérése, vagy a szerződéses munka egy fizikai részének teljesítése.
• készültségi fok: a – nem a megrendelő, hanem a vállalkozó által meghatározott jellemzőkkel rendelkező – saját termelésű készlet közvetlen önköltségének a meghatározása (a befejezetlen termelés norma szerinti közvetlen önköltségének meghatározása, illetve a saját termelésű készletek értékelése) során alkalmazott fogalom.

Előírások az elszámolásra vonatkozóan:

A szerződés elszámolási egységének a teljesítésével arányosan (a teljesítési fok arányában) kell elszámolni a nettó árbevételt, és az adott teljesítési fokhoz felmerült költségeket, ráfordításokat. Amennyiben a feltételek és körülmények változatlanok, akkor egy többéves projekt esetén az egyes üzleti években azonos lesz az árbevétel-arányos nyereség (nyereséghányad). A változások hatása abban az üzleti évben kerül elszámolása, amelyben az felmerül. A szerződés elszámolási egységének ellenértékéből az előző üzleti év(ek)ben és a tárgyévben együttesen árbevételként elszámolt összeg meg kell, hogy egyezzen a szerződés elszámolási egysége – általános forgalmi adót nem tartalmazó – teljes szerződéses ellenértékének a teljesítési fok arányában meghatározott összegével.

A szerződés elszámolási egysége – általános forgalmi adót nem tartalmazó – teljes szerződéses ellenértékének mérlegfordulónapi teljesítési fok arányában számított összege, valamint a szerződés elszámolási egységére már elszámolt árbevétel közötti különbözet aktív vagy passzív időbeli elhatárolásként kerül kimutatásra az árbevétel növelésével vagy csökkentésével egyidejűleg.

Aktív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a szerződés elszámolási egysége – általános forgalmi adót nem tartalmazó – teljes szerződéses ellenértékének mérlegfordulónapi teljesítési fok arányában számított összege azon részét, amely meghaladja a szerződés elszámolási egységével kapcsolatban az előző üzleti év(ek)ben és a tárgyévben együttesen elszámolt nettó árbevételt.

Passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a szerződés elszámolási egységével kapcsolatban az előző üzleti év(ek)ben és a tárgyévben együttesen elszámolt nettó árbevételnek azt a részét, amely meghaladja a szerződés elszámolási egysége – általános forgalmi adót nem tartalmazó – teljes szerződéses ellenértékének mérlegfordulónapi teljesítési fok arányában számított összegét.

Ezzel egyidejűleg az értékesítés nettó árbevételét:

• növeli az az összeg, amellyel a szerződés elszámolási egysége – általános forgalmi adót nem tartalmazó – teljes szerződéses ellenértékének teljesítési fok arányában számított összege meghaladja a szerződés elszámolási egységével kapcsolatban elszámolt árbevételt,
• csökkenti az az összeg, amellyel a szerződés elszámolási egységével kapcsolatban elszámolt árbevétel meghaladja a szerződés elszámolási egysége – általános forgalmi adót nem tartalmazó – teljes szerződéses ellenértékének teljesítési fok arányában számított összegét.

Céltartalék képzése a hátrányos szerződésekből származó jövőbeni veszteségekre

Új előírás, hogy az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni – a szükséges mértékben – azokra a múltbeli, illetve a folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó, harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre, – ideértve többek között a megkötött szerződésből vagy annak elszámolási egységéből várható veszteséget –, amelyek a mérlegfordulónapon valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította.