Az irányelv hat főbb területre vonatkozóan fogalmazna meg szabályokat az OECD BEPS jelentésével összhangban:

– kamat levonhatósága,
– a tőkekivonás adóztatása,
– a visszaélés elleni általános szabály meghatározása,
– az ellenőrzött külföldi társaságok megadóztatásával kapcsolatban,
– az úgynevezett hibrid struktúrák elleni fellépés,
– úgynevezett "átállási klauzula", amely a kettős adóztatás mentesítéssel történő elkerülésének lehetőségét korlátozza, és helyette a beszámítás alkalmazását írja elő.

Ezen szabályok közül több csak nemzetközi relációban értelmezhető, azonban a kamat levonhatóságának szabályozása a belföldön tevékenykedő vállalkozások életét is érintheti. Megjegyzendő, hogy az irányelvre vonatkozó javaslat a magasabb védelem biztosításának elvéből indul ki, azaz annak bevezetésekor a tagállam alkalmazhat szigorúbb szabályokat az irányelv céljának eléréséhez, amiből az is következhet, hogy a magyar jogszabály az irányelvben meghatározott minimumszabálynál tágabb kört érinthet.

A kamat fogalmát az irányelv tágan határozza meg, a levonási tilalom az úgynevezett „hitelfelvételi költségekre” vonatkozik, melyek a források kölcsönbe vételével kapcsolatosan az adózónál felmerülő kamatkiadások és más, azokkal egyenértékű költségek, ideértve a kölcsönbe vett források és a lejárati összeg közötti különbséget, illetve az olyan lízingszerződések kamatelemeit, melyek esetében a gazdasági tulajdonos e kamatot, valamint a finanszírozás előteremtésével kapcsolatban felmerülő költségeket levonhatja.

A levonási korlát meghatározásánál a szabály alapján a hitelfelvételi költségeknek a pénzügyi eszközökre kapott kamatot és egyéb bevételeket meghaladó összegét kell viszonyítani az EBITDA (az értékcsökkenéssel, amortizációval és a nettó kamatbevétellel növelt adóköteles eredmény) 30 százaléka (megjegyzendő az OECD 10-30 százalék közötti arányszámot javasol), illetve 1 millió euró közül a magasabb értékhez, és az ezen összeget meghaladó kamatrész az adott évben nem levonható. Ebből adódóan, amennyiben az EBITDA negatív, úgy az 1 millió eurót meghaladó kamatrész az adott évben nem levonható.

A szabály megalkotásánál a bizottság figyelemmel volt az egyes évek változó eredményességére, és biztosítani kívánta azt, hogy a következő adóévekre továbbvihető legyen az EBITDA fel nem használt része, illetve az adott évben nem levonható hitelfelvételi költség.

Továbbá az irányelv szerint a tagállamok kimentési lehetőséget biztosíthatnának azon vállalkozásoknak, melyek igazolni tudják, hogy saját tőkéjüknek a teljes eszközállományukhoz viszonyított aránya legfeljebb 2 százalékponttal alacsonyabb a csoportra vetített, ennek megfelelő aránynál, vagy magasabb annál. Ugyanakkor a kapcsolt vállalkozások részére történő kifizetések nem haladhatják meg a csoport összes nettó kamatkiadásainak a 10 százalékát.

Összefoglalva, a jelenlegi alultőkésítési szabállyal szemben az irányelvben szereplő szabály eltérő elveken alapul, így

– a kamat levonhatóságát nem a sajáttőke-kötelezettségek arányához viszonyítja, hanem egy eredménykategóriához, az EBITDA-hoz,

– nem korlátozódik a nem banki hitelekre, sőt kiterjed egyes lízingkonstrukciókra is,

– a "nettó" – kamatköveteléssel csökkentett – kamatráfordításra vonatkozik,

– ugyanakkor a tagállam által bevezetett szabály kimentési lehetőséget engedhet, ha a kötelezettség aránya a saját tőkéhez viszonyítva nem magasabb, mint a csoportban átlagosan,

– az adott évben le nem vonható kamat, illetve az EBITDA ki nem használt része továbbvihető a következő évekre.

A szabály a pénzügyi vállalkozásokra nem lenne alkalmazandó.