A nemzetközi vállalatok társasági adójára vonatkozóan két új modell terjed gyorsan a világban. Az első modell – az Első Pillér – a digitális és a fogyasztóval közvetlenül érintkező üzletágakra (pl. webshopok, közösségi szolgáltatók, stb.) terjed ki. Az adózási jogok a termelő/előállító (vagy fejlesztő) országokból részben a felhasználó/fogyasztó országokra tolódnának át. A második modell – ez a Második Pillér – valamennyi ágazatot érint egy olyan reform révén, amely előírja azt, hogy minden jövedelem legalább egy minimálisan hatályos ráta alapján adózzon.

A digitális gazdaság adóztatása

A digitális átalakulás ösztönzi az innovációt, javítja a hatékonyságot és fejleszti a szolgáltatások minőségét, miközben elősegíti a fenntarthatóbb gazdasági növekedést és megerősíti a társadalmi és egyéni jólétet globális szinten. A gyors változás az adózás terén is kihívást jelent, ennek érdekében az Inkluzív Keret 137 tagja (ideértve Magyarországot is) már évek óta a kétpilléres megközelítésen alapuló globális megoldáson dolgozott.

Az Első Pillér új összefüggésekre („Nexus”) és nyereségelosztási szabályokra összpontosít annak érdekében, hogy az adóztatási jog ne kizárólag a fizikai jelenlétre (pl.: telephely vagy leányvállalat) épüljön. Ugyanis pont az jelenti a kihívást, hogy számos vállalat vagy egyáltalán nincs jelen adózási szempontból azokban az országokban, ahonnan jelentős bevételeket realizál távolról nyújtott szolgáltatásokon keresztül, vagy képes – szintén távolról- a digitalizáció nyújtotta előnyöket kihasználva (például vásárlói adatok elemzésével és célzott marketing tevékenységgel) a már meglévő értékesítéseit jelentősen növelni.

A fentiekkel összhangban, az új szabályozás alá eső vállalatokat két nagy csoportra lehet bontani. Az első csoportba az automatikus digitális szolgáltatásokat nyújtó cégek tartoznak, mint például közösségi média platformok, digitális tartalomszolgáltatásokat nyújtók, online játékok stb. A második csoportba pedig olyan cégcsoportok kerültek, amelyek közvetve vagy közvetlenül a fogyasztónak/végfelhasználóknak értékesítik a termékeiket/szolgáltatásaikat. Itt nagyon széles a spektrum, de ide értendők például a ruházattal, kozmetikumokkal, luxuscikkekkel, ételekkel, üdítőkkel és autók értékesítésével foglalkozó multinacionális vállalatok.

Megállapítható tehát, hogy a globalizáció és a digitalizáció alapvető kihívások elé állította a jelenlegi nemzetközi adórendszert, ide értve például a telephely fogalmát vagy a szokásos piaci ár elvét, és szükségszerűvé tett egy globális szintű reformot. Az Inkluzív Keret tagjai egyetértettek abban, hogy az új szabályoknak a nettó szintű adóztatáson kell alapulnia, ki kell küszöbölni a kettős adóztatást, a lehető legegyszerűbbnek kell lennie, biztosítva a jogbiztonság fontosságát, valamint a vitarendezés megelőzését és annak hatékonnyá tételét.

2020 január óta, a COVID-19 megjelenése ellenére is, minden résztvevő az Első Pillért alkotó elemek technikai fejlesztésén dolgozott. Augusztusban kiadták az Első Pillér tervezetét („Blueprint”), amely részletesen ismerteti az egyes elemek főbb jellemzőit, és meghatározza azokat a területeket, ahol még döntésre van szükség. A tervek szerint a szabályozás megalkotásába bevont felek ez év őszén véglegesíteni fogják az Első Pillér vonatkozásában készült tervezetet.

Nemzetközi adókeret

A Második Pillér – a „Global Anti-Base Erosion” (GloBE) – nem más, mint egy nemzetközi adókeret, ami lehetővé teszi az országok számára, hogy egy másik országban szerzett jövedelmet megadóztassanak, amennyiben az adott jövedelem a minimálisan hatályos ráta alatt adózott abban az országban. Jelenleg a GloBE azokat a nemzetközi vállalatokat érinti, amelyeknek a konszolidált jövedelme legalább 750 millió EUR.

A GloBE a másik országban szerzett jövedelem adóztatását illetően két alapvető szabályt tartalmaz:

1. Jövedelem bevonás/összevonás – az anyavállalat egy kiegészítő (top-up) adót fizet a külföldi leányvállalata vagy kirendeltsége után, amennyiben az nem elégséges mértékben adózott jövedelme után.
2. Az adóalap-erózió kifizetések – az adófizetésre kötelezett gazdálkodó adólevonását vagy elutasítják, vagy pedig forrásadót köteles fizetni, ha a külföldi kedvezményezett leányvállalatot nem kellő mértékben adózott.

Jelenleg a COVID-19 gazdasági hatásai az egyes országokat arra ösztönzik, hogy felgyorsítsák az adóemelési intézkedéseik bevezetését. Az biztosra vehető, hogy amennyiben 2020-ban nem történik érdemi előrelépés ez ügyben, az üzleti világnak több egyoldalú adóintézkedésre kell számítania a következő évtől kezdődően.

A GloBE két várható következménye, hogy megkérdőjeleződnek az eddig elfogadott kedvezményes adóstruktúrák és a kettős adóztatás. Ezért, nem ajánlatos még változtatni a szerkezeten vagy a tranzakciókon addig, ameddig az OECD vagy az egyes országok nem alkotnak világos és egyértelmű szabályokat.