A társadalombiztosítás keretében nyújtott otthoni szakápolás akkor vehető igénybe, ha a beteg egészségi állapota orvosi végzettséghez nem kötött kórházi ápolást igényelne, de ezt a kórházi ápolást helyettesíteni lehet az otthoni szakápolás keretében nyújtható ellátással. Az otthoni szakápolási tevékenységet szabályozó 20/1996. NM-rendelet alapján az otthoni szakápolás a biztosított otthonában vagy tartózkodási helyén, kezelőorvosának rendelésére, szakképzett ápoló által végzett tevékenység.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő tájékoztatása szerint az otthoni szakápolási ellátásokat akkor veheti díjmentesen igénybe a beteg az egészségbiztosítás keretében

– ha az egészségi állapotára tekintettel a háziorvos az otthoni szakápolás szolgáltatást elrendeli, és

– az így elrendelt otthoni szakápolást az egészségbiztosítóval szakápolási feladatra szerződött szakápolási szolgáltató látja el.

A társadalombiztosítás keretében igénybe vehető otthoni szakápolást tehát a háziorvos rendelheti el. Ennek keretében a háziorvos határozza meg a betegnél alkalmazható ellátásokat és gyógyszereket, valamint azok gyakoriságát. 

Az otthoni szakápolást végző szolgáltatók egy része a szakápolási feladatra finanszírozási szerződést köt az egészségbiztosítóval. A beteg az egészségbiztosítás keretében akkor veheti igénybe díjmentesen az otthoni szakápolást, ha az otthoni szakápolást azok a szolgáltatók nyújtják, amelyek az egészségbiztosítóval szakápolási feladatra szerződtek.

A szakápolást végző szolgáltatóknak – hasonlóan a háziorvosokhoz vagy járó-, illetve fekvőbeteg-ellátókhoz – területi ellátási kötelezettségük van, azaz a területen belüli rendelést, adott finanszírozott keretszámig kötelesek elfogadni. Ezen kereten felül érkezett igényről a szolgáltatók kötelesek tájékoztatni az orvost annak érdekében, hogy a beteg ellátásáról más szolgáltatónál, vagy kórházba utalással tudjon gondoskodni.

Az otthoni szakápolási feladatokat az az ápoló láthatja el, aki rendelkezik az alábbi képesítéssel és gyakorlattal:

– diplomás ápoló vagy más egészségügyi főiskolai végzettséggel rendelkező személy, amennyiben ápolói szakképesítése és ápolásban szerzett legalább 3 éves gyakorlata van,

– OKJ  ápoló (OKJ 60 4 3210 12 1 0 04),

–  szakápolói végzettség.

Az otthoni szakápolást végző személy arcképes igazolvánnyal rendelkezik. Az igazolvány tartalmazza az ellátást végző fényképét, nevét, szakképesítését, a szolgáltató nevét, a működési engedély számát, és az egészségbiztosítóval kötött szerződés számát. Az ápoló ezzel az igazolvánnyal igazolhatja a beteg felé a személyazonosságát, a képesítését, valamint a szolgáltatóval fennálló ápolási jogosultságát.

Milyen ellátást kaphat a beteg otthoni szakápolás keretében?

Az otthoni szakápolás keretében ellátható feladatok a következők:

– szondán át történő tápláláshoz és folyadékfelvételhez kapcsolódó szakápolási tevékenységek végzése és megtanítása;

– a tracheális kanül tisztítása, betét cseréje, a tevékenység tanítása;

– állandó katéter cseréjéhez vagy rendszeres katéterezéshez, hólyagöblítéshez kapcsolódó szakápolói feladatok;

– intravénás folyadék- és elektrolitpótláshoz parenterális gyógyszerbeadáshoz kapcsolódó szakápolási feladatok;

– baleseti- és egyéb műtétek utáni szakápolási feladatok és az önellátás korlátozottsága esetén a testi higiéné biztosítása, valamint a mozgás segítése;

– műtéti területek (nyitott és zárt sebek) ellátása, sztomaterápia és különböző célt szolgáló drének kezelésének szakápolási feladatai, szakmaspecifikus szájápolási tevékenységek műtét után;

– dekubitálódott területek, fekélyek szakápolási feladatai;

– betegség következményeként átmenetileg, illetve véglegesen kiesett vagy csökkent funkciók helyreállításához, fejlesztéséhez vagy pótlásához kapcsolódó szakápolási feladatok:

– gyógyászati segédeszközök, protézisek használatának tanítása,

– mozgás és mozgatás eszközei használatának tanítása,

– hely- és helyzetváltoztatás segítése;

– szükség esetén kiegészítő speciális eljárások alkalmazása:

– UH inhalálás, légzésterápia,

– szívó alkalmazása,

– oxigénterápia;

– tartós fájdalomcsillapítás szakápolási feladatai;

– a beteg állapotától függően – ha más szakember bevonása szükséges, akkor adott szakember rendelkezésre állása esetén – beszédterápia, a fizioterápia köréből gyógytorna, elektroterápia biztosítása;

– haldokló beteg esetén az otthonában történő szakápolás ellátása;

– otthoni parenterális táplálás végzése kizárólag krónikus bélelégtelenségben szenvedő betegek esetében, szükség esetén dietetikus bevonásával;

– a beteg pszichés vezetése, és mindazon tevékenységek megtanítása, amelyet maga a beteg és/vagy családja megtehet a beteg egészségének megtartásáért, helyreállításáért vagy állapota romlásának megakadályozásáért.