A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.), a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: tbj-törvény), valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény ide vonatkozó passzusait érdemes megnézni.

A Tny.39. §-ának (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy, ha a biztosítottnak a tbj-törvény 5. §-a (1) bekezdésének a)-b), g) pontja és a (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében elért, nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a 20. § alkalmazása során a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. (Nyilván nem értendők ide a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény értelmében teljes munkaidőben, illetve az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottak.)

A szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkor érvényes minimálbér arányával. A fent említett szakasz második bekezdése pedig meghatározza, hogy az (1) bekezdés rendelkezéseit a mezőgazdasági őstermelő és a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell.

Mint az a fentiekből is kitűnik, a nyugellátás megállapítása szempontjából elkülönül a nyugdíjjogosultsághoz figyelembe vehető szolgálati idő, valamint a nyugellátás összegének (Tny. 20. §) megállapításához, a mérték megállapításához figyelembe vehető szolgálati idő tartama. A Tny. 18. § (2) bekezdés b) pontja szerinti öregségi nyugdíjkorhatár betöltésekor megállapítható saját jogú nyugdíjról, valamint a 18. § (2a) pontja szerinti nők kedvezményes saját jogú nyugdíjáról van szó.

A nyugdíjjogosultsághoz figyelembe vehető szolgálati idő megállapításánál a biztosítási idő teljes időtartamát kell figyelembe venni, függetlenül a biztosítási idő alatt szerzett kereset mértékétől, ezzel szemben a nyugellátás összegének megállapításakor a tánya 39. §-ában rögzített arányos időtartamot kell figyelembe venni.

Összegezve: a nyugellátásra jogosultság tekintetében – korhatártól függő és a nők kedvezményes nyugdíja esetén is – a részmunkaidőben foglalkoztatottnál, illetve az őstermelőnél is szolgálati időnek számít a biztosítási idő teljes időtartama. A nyugellátás mértéke tekintetében viszont kizárólag az arányos szolgálati idő vehető figyelembe.