A transzferár-szabályozás célja a nyereségnek az értékteremtés helyén történő adóztatása. Ám az adóharmonizáció hiánya miatt az elmúlt időszakban egyes multinacionális vállalatcsoportok ún. agresszív nyereségátcsoportosítást hajtottak végre azokba a tagvállalataikba, amelyek számukra kedvezőbb adózási környezetben működtek. Ezt a folyamatot elsősorban a transzferárakkal való kisebb-nagyobb visszaélésekkel tudták igazán hatékonyan megvalósítani.

A transzferár egy olyan elszámolóár, amelyen egy vállalkozás árukat vagy immateriális javakat ad át, illetve szolgáltatást nyújt kapcsolt – vagyis vállalatcsoporton belüli – vállalkozásoknak. Jelentősége abban rejlik, hogy ha nem reálisan határozzák meg, vagyis lényegesen eltér a szokásos piaci ártól, amit független felek alkalmaznának egymás között, visszaélésekre is alapot adhat, hiszen lényegesen befolyásolhatja az érintett vállalkozás nyereségességét.

Az elmúlt években az OECD az agresszív adótervezés ellen dolgozta ki több lépcsőben az úgynevezett BEPS-akciótervet (Base Erosion and Profit Shifting), melynek keretében 2020. február 11-én közzétette a cégcsoporton belüli pénzügyi tranzakciók transzferárazására vonatkozó végleges iránymutatását is. Az új iránymutatás már konkrétumokkal szabályozza a cégcsoporton belüli pénzügyi ügyleteket (mint például: kölcsön, cash-pool, garancia, hedge ügyletek, treasury ügyletek, captive biztosítás stb.) és minden olyan magyar vagy nemzetközi cégcsoportot érint, amelyekben ilyen ügyleteket kötöttek vagy a jövőben terveznek megkötni.

Mivel az iránymutatás konkrét előírásai következtében jelentősen megnőhet az ilyen ügyleteket folytató cégek adókockázata, kiemelten fel kell készülniük a fokozott adóellenőrzésekre. A szabályozásnak megfelelő dokumentáció kialakításával és a jogszabályban előírt nyilvántartások és elemzések elkészítésével, a szabályzat kialakításával nagymértékben csökkenthető ez az adókockázat.

A hangsúly a pénzügyi struktúrán belül a kockázatkezelésre illetve a gazdaságilag megfelelő indoklásra kerül. Az új iránymutatás egyértelmű standardokat határoz meg az adózók számára és világos útmutatást nyújt (eszközt ad) az adóhatóságok részére a pénzügyi tranzakciók transzferárainak fokozottabb és részletesebb ellenőrzéséhez, szankcionálásához. Például egy hitelügylet kapcsán több és mélyrehatóbb elemzést kell készíteni, ahol a hitelminősítési folyamatot (önálló vagy csoportra vonatkozó hitelminősítés alkalmazása, maximálisan felvehető kölcsön összeg elemzése, stb.) is szabályozzák az előírások.