Fogalmak változása, pontosítása

A javaslat egyértelművé teszi a könyvviteli elszámolásoknak szerződésmódosítás, a számviteli bizonylatok módosítása miatt szükséges helyesbítésének módját, az „ellenőrzés megállapítása” fogalmának (Szt. 3. § (3) bekezdése 2. pont) kiegészítésével. Eszerint a szóban forgó okokból történő, a beszámolóval lezárt üzleti évet, éveket érintő utólagos módosítások nem minősülnek ugyan hibának, de azokat a számviteli elszámolás és bemutatás szempontjából a hibával azonos módon kell kezelni.  A gyakorlatban ez eddig is így történt, a jogalkotó a kategória eddig is élő értelmezését rögzítette.

Látszólag apró, de annál lényegesebb az a változás, pontosítás, ami a „negatív üzleti vagy cégérték” definícióját (3. § (5) bekezdése 2. pont) érinti.
A számviteli törvény ugyanis nem engedi meg, hogy részesedésvásárláshoz kapcsolódóan üzleti vagy cégértéket mutasson ki a vállalkozás. Egy társaság megvásárlása valójában részesedésszerzést jelent, ennek megfelelően pontosította a jogalkotó a hivatkozott pontot: a jövőben csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet majd üzleti vagy cégértéket kimutatni, de egy vállalkozás megvásárlása kapcsán nem.

Eredménytartalék

Az eredménytartalékot növelő tételek sora bővül – az Szt. 37. § (2) bekezdését a javaslat kiegészíti egy új ponttal (h) pont) –, a Ptk.-nak a korlátolt felelősségű társaságok vagyoni hozzájárulása szolgáltatásának határidejét és a kapcsolódó osztalékfizetési korlátot érintő szabálya miatt.   

A Ptk. (3:162. § (1) bekezdése) ugyanis nem engedi meg az osztalékfizetést abban az esetben, ha a társasági szerződés rögzíti, hogy a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig valamelyik tag a pénzbetétének felénél kisebb összeget köteles befizetni, vagy a társasági szerződés a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig be nem fizetett pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatására a társaság nyilvántartásba vételétől számított egy évnél hosszabb határidőt állapít meg. Ekkor a társaság mindaddig nem fizethet osztalékot a tagoknak, amíg a ki nem fizetett és a tagok törzsbetétére az osztalékfizetés szabályai szerint elszámolt nyereség a tagok által teljesített pénzbeli vagyoni hozzájárulással együtt el nem éri a törzstőke mértékét.

A gyakorlatban a Ptk. hivatkozott előírása azt is jelenti, hogy a kft. törzstőkéje pénzbeli hozzájárulásként – mind a kft. alapításakor, mind pedig a törzstőke felemelése esetén – úgy is szolgáltatható, hogy a cégbíróság által bejegyzett törzstőkét a bejegyzésig a tagok ténylegesen nem fizetik be, hanem azt az alapításkor vagy a tőkeemeléskor meghatározott határidőig a kft. ki nem fizetett nyeresége (eredménytartaléka) terhére töltik fel.

Ugyanakkor figyelemmel kell lenni a Ptk. egy másik, a kérdést érintő, hasonlóképpen lényeges szabályára is!

A Ptk. 3:185. § (1) bekezdésének előírása kimondja, a tag osztalékra a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult.

Ebből számvitelileg az következik, hogy a kft. adózott nyereségét (az eredménytartalékot) meg kell osztani a tagok között. Ugyanakkor a fentebb részletezettek miatt, a nem teljesített vagyoni hozzájárulásra osztalék nem fizethető (nem hagyható jóvá).

Továbbá az adózott nyereség (az eredménytartalék) megosztása a tagok döntési hatáskörébe tartozik, így a megosztás taggyűlési határozattal történhet, mely határozatban rögzítik, hogy a vagyoni hozzájárulást nem teljesítő tagra jutó nyereségnek (eredménytartaléknak) megfelelő összeggel a jegyzet tőkét töltik fel.

A Ptk. idézettek szerinti szabályainak megfelelő könyvelés érdekében a javaslat úgy rendelkezik, hogy a jegyzett tőkének az ilyen irányú feltöltését az eredménytartalék terhére a jegyzett, de be még nem fizetett tőke tételével szemben kell elszámolni.

Egyéb bevételek

A számvitelben jártasak tudják, az egyéb bevételek közt elszámolandó/elszámolható tételek három alapkategóriába sorolhatóak, úgymint

– pénzügyi rendezéstől függően,

– pénzügyi rendezéstől függetlenül, és

– elszámolás-technikai okokból
e körben könyvelendő összegek.

Az első csoportba tartoztak (eddig) a költségek, ráfordítások ellentételezésére, visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatások.

Az Szt. 77. § (2) bekezdésének módosításával a Javaslat az utófinanszírozás keretében adott támogatásokat teszi „helyre” – szó szerint.

Mind az uniós, mind a hazai forrású pályázatokból kapott támogatásoknál jellemző az utófinanszírozás: a vállalkozásoknak először a pályázat keretében vállalt kötelezettségeiket kell teljesíteniük – emiatt költségeik, ráfordításaik merülnek fel –, majd az elszámolás a szóban forgó kötelezettségek teljesítését követően történik. A támogatás pénzügyi rendezése csak az előző – akár több hónapot is igénybe vevő – feladatokat követheti.
Ezért gyakran előfordul, hogy a költség, a ráfordítás az adott üzleti évben felmerül, de a hozzá kapcsolódó támogatási bevétel nem jelenik meg az ugyanabban az üzleti évben, így a vállalkozás veszteséget kénytelen elszámolni.
Ez az adott esetben „matematikailag” helyes lehet, de mégsem a valós helyzetet mutatja – sértve ezzel az összemérés elvét is –, hiszen éppen a veszteséget okozó tételek fedezetét szolgálja a pénzügyileg később rendezett támogatás.

Az említett számviteli elvre is gondolva, a javaslat szerint – és ez nemcsak a pályázat keretében elszámolt támogatásokra vonatkozik –, ha a támogatással az elszámolás a mérlegkészítés időpontjáig megtörténik, akkor az elszámolás alapján járó támogatást az adott üzleti évre el lehet számolni egyéb bevételként (a még meg nem történt pénzügyi rendezéstől függetlenül).

Egyéb ráfordítások

A jogalkotót az Szt. 81. § (3) bekezdése b) pontja sem hagyta nyugodni – okkal –, így a nevezetes pontot kicserélte a javaslatban.  Eszerint az egyéb ráfordítások között kell kimutatni 

„a forgóeszközök között kimutatott – vásárolt követelésnek nem minősülő – követelésnek behajthatatlan követelésként az üzleti évben leírt összegét;”

Az eredeti, még jelenleg is hatályos szövegrész így szól: (az egyéb ráfordítások között kell kimutatni) „a behajthatatlan követelésnek az üzleti évben leírt összegét”.

Amint látjuk, a javaslat kiemeli a „forgóeszközök között” és a „vásárolt követelésnek nem minősülő” kitételeket, ellentétben a jelenlegi előírással, amely ezekre nem helyez hangsúlyt, pedig, ahogy mondani szokás, az ördög mindig a részletekben rejlik.

Így van ezzel a számviteli törvény is, amely előírja, hogy a tartósnak minősülő (éven túli) követelésekkel (kölcsönökkel), valamint a vásárolt követelésekkel kapcsolatos gazdasági eseményeket a pénzügyi műveletek között kell elszámolni, míg a vállalkozás által keletkeztetett, nem tartós követelésekkel kapcsolatos gazdasági eseményeket az egyéb ráfordítások között.

A vázolt megkülönböztetés a követelés elengedése, valamint a behajthatatlanság esetében is érvényes.

Befektetett pénzügyi eszközök ráfordításai, árfolyamvesztesége, pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai

A javaslat módosítani szándékozik az (1a) bekezdés b) pontját, valamint a (3) bekezdés m) pontját, azaz a befektetett pénzügyi eszközök ráfordításaként, árfolyamveszteségeként, illetve a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolandó tételek körét.

A vízválasztó itt is az, hogy az érintett eszköz egyébként a forgóeszközök vagy a befektetett eszközök közt szerepel-e a vállalkozás könyveiben. Azt, hogy miért kerül az adott tétel a pénzügyi műveletek ráfordításai közé, és miért a befektetett pénzügyi eszközök ráfordításai körébe, ugyancsak az egyéb ráfordításokkal kapcsolatban kifejtettekkel indokolja a javaslat.

A jogalkotó e pontban még nem adta fel, további változtatásokat is fontolgat, így például a kiegészítő melléklet, a könyvvizsgálói jelentés tartalmát érintően. Olyan kifejezésekkel is meg kell barátkoznunk, mint a „nem pénzügyi kimutatás”, és a sokszínűségi politika.