A tavaszi veszélyhelyzeti kormányren­deleti intézkedések (amelyeket később törvényi előírásokban is megerősítet­tek) lehetővé tették a gazdálkodók szá­mára, hogy a számviteli törvény sze­rinti beszámolókészítési és -közzétételi kötelezettségüknek a megszokott május 31-i (konszolidált beszámoló esetében a június 30-i) határidő helyett szeptem­ber 30-ig tegyenek eleget. E lehetőség­gel a vállalkozások közel kétharmada élt.

A törvényi határidő meghosszabbí­tása ugyanakkor nem adott felmentést a 2020. üzleti évi könyvelési kötelezettsé­gek teljesítése alól, vagyis a szokott mó­don meg kellett nyitni a 2020. üzleti év könyveit és könyvelni kellett a felme­rülő gazdasági eseményeket, azok hatá­sait. Ez a kötelezettség normál esetben is eredményezheti azt, hogy az elfogadott és közzétett beszámoló alapján a köny­velés nyitóadatait ellenőrizni és szük­ség szerint korrigálni kell, jelen esetben a meghosszabbított beszámolókészítési határidő még inkább felveti ennek szük­ségességét, amire – közeledve az év vé­géhez – a megszokottnál is kevesebb idő áll rendelkezésre.

Mind a tavaszi, mind az őszi veszély­helyzeti időszakban a vállalkozások szá­mára kedvező módon folyamatosan vál­toztak, illetve változnak (néha egyik nap­ról a másikra) a különböző adó- és já­rulékszabályok, illetve számos támoga­tási konstrukció is alkalmazhatóvá vált a nehéz helyzetben lévő vállalkozások számára. E változások pontos és napra­kész követése és alkalmazása elsősor­ban a könyvelőkre hárított megfeszített munkát. Remélve, hogy minél pontosab­ban sikerült lekövetni e változásokat, az év végi zárási feladatok között indokolt ellenőrizni a követett gyakorlatot, és a jogszabályi előírásoktól való eltérés ese­tén a szükséges korrekciókat elvégezni.

A járvány által előtérbe került új digitális technikai megoldások nagymértékben segíthetik ezeket a zárlati feladatokat. Többek között a vevők és a szállítók (a követelések és a kötelezettségek) egyenlegeinek év végi egyeztetése is elképzelhetetlen ma már az elektronikus megoldások alkal­mazása nélkül. Érdemes azonban megfontolni azokat a zárással kapcsolatos teendőket, amelyek időben halaszthatóak. Például a járvány második hullámának decemberi tetőzése kapcsán a leltározási tevékenység ütemezése során érdemes megfontolni a számviteli törvény azon lehetőségét is, mely szerint a leltározás az üzleti év mérlegfordulónapját követő negyedévben is elvégezhető. Ezzel bizto­sítható, hogy a leltározásra, amely a ki­alakult gyakorlat alapján leginkább sze­mélyes fizikai leltárfelvételt jelent, egy biztonságosabb időpontban kerüljön sor.

A 2020. üzleti év a veszélyhelyzeti korlátozó intézkedések miatt az üzleti tevékenység beszűkülését, esetenként és időszakonként szinte teljes leállását eredményezte. A korábbi évek normál üzleti tevékenységére szabott számvitel-politikai döntések már nem biztos, hogy megfelelően szolgálják a beszámolótól elvárt megbízható és valós képet, ezért azok felülvizsgálatára lehet szükség. A tevékenység beszűkülésével (amelyből a kilábalás akár évekig is eltarthat) in­dokolt lehet az ahhoz használt eszközök terv szerinti értékcsökkenésének (hasz­nálati idejének, maradványértékének) a felülvizsgálata, de felmerülhet a terven felüli értékcsökkenés elszámolása is.

Egy a gazdasági válság jeleit mu­tató helyzetben felül kell vizsgálni a befektetések, a kintlevőségek (követe­lések) értékelésének a szempontjait, a céltartalékképzés rendszerét, de akár a vállalkozás folytatásának elve is meg­kérdőjeleződhet. Ezeknek a feladatoknak az elvégzése sok-sok információt, alapos előkészítést és minél szélesebb körű döntés-előké­szítést igényel. A könyvelő egyedül nem dönthet és nem is képes dönteni ezekben a kérdésekben, a döntésekbe be kell von­nia a vállalkozás vezetését, adott eset­ben a tulajdonosait is.

A 2020. üzleti év beszámolója tekin­tetében különösen nagy hangsúlyt kap majd a kiegészítő melléklet elkészítése, az abban bemutatott vagyoni, pénzügyi, likviditási, jövedelmezőségi adatok, információk, valamint a számviteli politikai esetleges változása és a változások eredményre gyakorolt hatása.

A veszélyhelyzeti intézkedések lehe­tővé teszik a különböző testületi (igazga­tósági, felügyelőbizottsági), valamint tu­lajdonosi (taggyűlési, közgyűlési) dönté­sek elektronikus eszközök igénybevételé­vel történő – közös fizikai jelenétet nem igénylő – meghozatalát. Az ilyen dönté­sek sem nélkülözhetik ugyanakkor azokat a garanciális elemeket, amelyek a jogsze­rűséget, a hitelességet biztosítják. Ennek szabályait, az alkalmazott technológiát, az azt kiszolgáló technikai feltételeket a vállalkozásnak kell biztosítania, amely­hez kellő felkészülési időre van szükség.

A társasági jogi szabályok szerint a beszámoló elfogadásakor lehet az osz­talékról dönteni. Nehéz gazdasági hely­zetekben, bizonytalan jövőbeni kilátások mellett különösen fontos mérlegelni az osztalékfizetés helyett a saját tőke (ezen belül a korábbi évek eredménytartaléká­nak) megtartását és az osztalékról való döntés mellőzését. Egy jövőbeni bizony­talanság kockázatának mérséklésére, az esetleges későbbi veszteségek fedezetére megfelelő tartalékot jelenthet a jegyzett tőkén felüli saját tőke. Az osztalékról végső soron a tulajdonosok döntenek, de az ügyvezetés e döntést megalapo­zott pénzügyi-számviteli információk­kal képes alátámasztani, illetve akár befolyásolni.

Közeledve az üzleti év végéhez, a pénz­ügyi-számviteli adatok alapján már látni lehet a gazdálkodás várható eredmé­nyét, esetleges veszteségét. A veszte­ség olyan sajáttőke-hiányt is eredmé­nyezhet, amelynek rendezése a tulajdo­nosok beavatkozását igényli. Amennyiben ez a mérlegfordulónapot meg­előzően már számszerűsíthető, úgy cél­szerű a saját tőke pótlását megvalósító döntést még a mérlegfordulónapot meg­előzően meghozni, amellyel elkerülhető, hogy az üzleti évi beszámoló a saját tőke hiányát mutassa. Fontos megemlíteni a számviteli törvény őszi módosítását, amelyek közül ez esetben a tulajdonosok(ok) által elengedett osztalékkövetelés új számviteli szabályára kell felhívni a figyelmet. A Covid–19-vírus által okozott járvány gazdasági hatásai következtében számos vállalkozásnál merülhet fel olyan helyzet, hogy a ko­rábban megszavazott osztalék kifizeté­sére likviditási okokból már nincs lehe­tőség, illetve tartalékolási szempontból az már nem indokolt. Az új szabály sze­rint, ha a tulajdonosok a kifizetés előtt elengedik az osztalék miatti társasággal szembeni követelésüket, azt a társaság­nál – mint elengedett kötelezettséget – a jövőben közvetlenül az eredménytar­talék mint eredeti forrás javára kell el­számolni, amely így közvetlenül növeli a saját tőkét.