Nem minden közvetített szolgáltatás minősül alvállalkozói teljesítménynek, de minden alvállalkozói teljesítmény közvetített szolgáltatás lehet, ha az megfelel az előírt követelményeknek.

E fogalmak meghatározása sok könyveléssel foglalkozó szakember számára okoz fejfájást. Számos törvény vonatkozik rájuk, de mindegyik jogszabály némileg eltérő módon szabályozza azokat. Az egyes könyvelendő tételek helyes besorolása rendkívüli fontosságú a beszámoló összeállítása, a helyi iparűzési adó helyes megállapítása, és az áfa-rendszerbeli megítélés kapcsán is, csak hogy a legfontosabbakat említsük.

Az adóhatóság manapság egyre sűrűbben tesz megállapítást azért, mert az adózók nem értelmezik és alkalmazzák helyesen a fenti fogalmakat. A közvetített szolgáltatás és az alvállalkozói státusz bizonyítása az adóellenőrzések kedvenc témája. Az ilyen szolgáltatásokra speciális szabályok vonatkoznak, az alábbiakban ezeket foglaljuk össze.

Nézzük először meg milyen jogszabályokban keresendők a fenti fogalmak!

Míg a közvetített szolgáltatás és az igénybe vett szolgáltatás számviteli-, addig az alvállalkozói teljesítmény polgári jogi kategória. Tehát a számviteli törvényben és a polgári törvénykönyvben találhatjuk meg elsődlegesen e fogalmak meghatározását.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdésének 1. pontja szerint közvetített szolgáltatásnak minősül „a gazdálkodó által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) kötött szerződés alapján a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás”. „Közvetített szolgáltatásnál a gazdálkodó vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak.” „A gazdálkodó a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy a gazdálkodó nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható.”

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (7) bekezdésének 1. pontja szerint igénybe vett szolgáltatásnak minősül „minden olyan szolgáltatás, amely nem tartozik a közvetített szolgáltatás, illetve az egyéb szolgáltatás közé”. A számviteli törvény konkrét példákat is felsorol segítségképpen: ezek „különösen az utazásszervezés, a szállítás-rakodás, a raktározás, a csomagolás, a kölcsönzés, a bérlet, a bérmunka, az eszközök karbantartása, a postai és távközlési szolgáltatás, a mosás és vegytisztítás, a bizományi tevékenység, az ügyletszerzés, az oktatás és továbbképzés, a hirdetés, a reklám és propaganda, a piackutatás, a könyvkiadás, a lapkiadás, a szállodai szolgáltatás, a vendéglátás, a kutatás és kísérleti fejlesztés, a tervezés és lebonyolítás, a könyvvizsgálat, a könyvviteli szolgáltatás”.

Első lépésként tehát a számviteli törvény fogalmai alapján érdemes megállapítani egy adott szolgáltatásról, hogy közvetített, igénybe vett vagy egyéb szolgáltatásról beszélhetünk. Megjegyezném, hogy az egyéb szolgáltatás esetében a számviteli törvény konkrét felsorolást tartalmaz: „a pénzügyi, a befektetési, a biztosítási, a hatósági igazgatási, az egyéb hatósági szolgáltatás” tartozik ebbe a kategóriába. Ezt könnyedén meg tudjuk állapítani a taxatív jellege miatt.

Amint az érintett szolgáltatást kizártuk az egyéb szolgáltatás fogalomköréből, a következő lépés annak a megítélése, hogy kimeríti-e a közvetített szolgáltatás fentebb megfogalmazott meghatározását.

Összefoglalva a következő feltételeknek kell együttesen teljesülniük, hogy a közvetített szolgáltatás esete fennálljon:

–       a szolgáltatás változatlan formában kerül továbbértékesítésre,
–       a megrendelővel kötött szerződésben a közvetítés/továbbértékesítés lehetősége megállapítható,
–       a továbbértékesítés számlájából a közvetítés ténye kiderül.

Ha a szóban forgó szolgáltatás sem egyéb szolgáltatásnak, sem közvetített szolgáltatásnak nem minősül, akkor igénybe vett szolgáltatásként kell könyvelni.

A közvetített szolgáltatás számviteli elszámolása főkönyvi számokkal szemléltetve a következő:

A közvetítésre kerülő szolgáltatás beérkezett és elfogadott számláját elsődlegesen készletre kell venni:

T 271 Közvetített szolgáltatás

T 466 Előzetesen felszámított áfa

 

            K 454 Szállítók

A továbbszámlázás megtörténtekor a közvetített szolgáltatás elszámolása ráfordításként mutatható ki a könyvekben:

T 815 Eladott (közvetített) szolgáltatások értéke

            K 271 Közvetített szolgáltatások

A továbbszámlázás bevételi oldalának elszámolása:

T 31 Vevők

            K 915 Árbevétel

            K 467 Fizetendő áfa

Amint már fentebb említettem, az alvállalkozói teljesítmények fogalmát külön a számviteli törvény nem rögzíti, mégis elengedhetetlen a helyes besorolása e törvény szerinti beszámoló összeállítása során. Definícióját így más jogszabályok alapján kell meghatározni és eldönteni, hogy a számviteli törvény szerint hova sorolandó az értéke.

Ezek alapján most tehát a Polgári törvénykönyv (továbbiakban Ptk.) szerinti alvállalkozói teljesítések fogalma kerül előtérbe.

Az 1959. évi IV. törvény, a Magyar Népköztársaság Polgári törvénykönyve apróbb változtatások mellett évtizedek óta szabályozta a szerződéses viszonyokat, ezáltal legalább a felek közötti megállapodás jogi hátterében valamiféle állandóságot biztosítva. 2014. március 15-étől ez a jogszabály a múlté, hiszen hatályba lépett az új Ptk., a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, mely kihatással van a vállalkozók, alvállalkozók mindennapjaira is.

A vállalkozó az őt terhelő kötelezettségek megfelelő teljesítése érdekében gyakran vesz igénybe közreműködőt, ami azt jelenti, hogy az alvállalkozóval végezteti el a munka valamely elemét.

A jelenlegi Ptk. nem rendezi szó szerint a régi Ptk.-ban szabályozott alvállalkozó igénybevételének szabályrendszerét. Nincs azonban kizárva annak a lehetősége, amit a régi Ptk.-ban megfogalmaztak a törvényalkotók: „A vállalkozó alvállalkozó igénybevételére akkor jogosult, ha ezt a munka gazdaságos és szakszerű elvégzése indokolja.”

Az alvállalkozó által végzett munkát tehát a vállalkozó a saját teljesítményéhez veszi igénybe, beépül egy olyan komplexebb szolgáltatásba, amelyet a cég maga állít elő, annak részévé válik, azaz megváltoznak az alapvető tulajdonságai.

Az az összeg például, amelyet az építési vállalkozó az egyes részmunkálatok elvégzéséért más (al)vállalkozónak fizet ki – tegyük fel –  villanyszerelésért, ebben az esetben a vállalkozó a megrendelő felé nem a villanyszerelési szolgáltatást közvetíti, hanem egy komplett kivitelezési szolgáltatást. Azaz beépül egy másik (fő)szolgáltatásba, és megváltoznak az alapvető jellemzői. A közvetített szolgáltatással összevetve ebben az esetben nem valósul meg „a változatlan formában továbbértékesített” kritérium, így a példában szereplő munka nem nevezhető közvetített szolgáltatásnak.

De lehetséges az az eset is, amikor az eredeti jellemzőket megtartva továbbértékesítik az alvállalkozó munkáját, tehát az ezt alkalmazó vállalat magához a szolgáltatáshoz nem, csak a beszerzés révén tesz értéket a szolgáltatásba a megrendelője javára. Ez a továbbértékesített ügylet már akár közvetített szolgáltatásnak is minősíthető.

Az alvállalkozói teljesítmények is megfelelhetnek tehát a közvetített szolgáltatás kritériumainak, de csak abban az esetben, ha minden feltétel adott, önmagában az alvállalkozás tényéből még nem következik, hogy az közvetített szolgáltatásként is kezelhető. Amennyiben a szerződés szerint a közvetített szolgáltatások között az alvállalkozói teljesítések nem vehetők figyelembe, úgy azok ellenértékét az igénybe vett szolgáltatások között kell szerepeltetni.

Az alvállalkozói jogviszonyt minden esetben a három érintett személy (megrendelő, vállalkozó, alvállalkozó) között létrejött két szerződés (megrendelő-vállalkozó és vállalkozó-alvállalkozó) tartalmi kapcsolódása hozza létre. Megfelelő szerződések nélkül a bizonyítás nehézkes, esetenként lehetetlen. Épp ezért célszerű már a megrendelő-vállalkozó közötti szerződésben hivatkozni az alvállalkozó igénybevételének lehetőségére, majd a vállalkozó-alvállalkozó közötti szerződésben visszautalni az előző szerződésre. Összefoglalva elmondható tehát, ha az egyik szerződés vállalkozója nem azonos a másik szerződés megrendelőjével, alvállalkozói jogviszonyról nem beszélhetünk.

A vállalkozói szerződések vizsgálatakor felmerül a megbízói szerződés fogalma is, nagyon fontos különbséget tenni e két szerződésfajta között. Ugyanis egy esetleges ellenőrzés során fájdalmas lehet ennek a különbségnek a kései felszínre kerülése. Az alvállalkozói teljesítés csak vállalkozási jogviszonyban értendő, az ügyfél felé megbízási jogviszony égisze alatt teljesített szolgáltatás nem tekinthető alvállalkozói teljesítménynek. Ilyen jogcímen ezért nem minősül alvállalkozói teljesítménynek a tipikusan megbízásos ügyletek költségei (például tanácsadás, üzletkötési-ügynöki szolgáltatások, raktározás, adminisztrációs költségek).

A közvetített szolgáltatások, igénybevett szolgáltatások és alvállalkozói teljesítmények szabályos kezelése azért is igen jelentős, mert az eddig említett két törvény mellett számos adónemben is komoly relevanciával bír. Ennek összefüggéseire egy következő cikkben világítunk rá.