A munka törvénykönyvéről szóló 2012.évi I.törvény is tartalmazza azt az előírást, amely szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak azt a költségét, amely a munkaviszony létesítésével indokoltan merül fel [Mt. 51. §]. E körbe tartozik a munkába járással kapcsolatos utazási költségek megtérítése is, melynek feltételeiről, szabályairól a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II.26.) kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) rendelkezik.

Ha a rendeletben meghatározott feltételek fennállnak, a munkáltató – további mérlegelés nélkül – köteles az utazási költségeket megtéríteni a munkavállaló számára a rendeletben rögzített mértékben és elszámolás mellett.

A kormányrendelet 4. §-a alapján a munkavállaló részére a személyi jövedelemadóról szóló 1995.évi CXVII. törvény (a továbbiakban: szja törvény) 25. § (2) bekezdése szerint munkába járás költségtérítése címén meghatározott összeg 60 százaléka akkor jár, ha

a) a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;

b) a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;

c) ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 294. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt hozzátartozója biztosítja;

d) a munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő vagy tíz év alatti köznevelési intézményben tanuló gyermeke van.

A munkáltató a 4. § c) és d) pontjában említett munkavállaló esetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is e rendelet szerinti munkába járásnak minősítheti.

Ugyanakkor az szja törvény nem zárja ki, hogy a munkáltató más – munkába járásnak minősülő – esetekben is alkalmazza az szja törvény 25. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezését anélkül, hogy vizsgálná a munkahelyre való eljutás konkrét körülményeit.

Nincs jelentősége annak, hogy a bölcsőde melyik településen van.

Hétvégi hazautazásnak a munkahelyről – a munkavégzés rendjétől függően – legfeljebb hetente egyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás minősül.

A hétvégi hazautazással kapcsolatos költségek megtérítésének kötelező mértékét a százalékos korláton túl a kormányrendelet összegszerűen is korlátozza. A vonatkozó NGM közlemény alapján 2017-ben a hazautazást szolgáló menetjegy árának 86 százaléka, de legfeljebb havi 35 340 forint téríthető ezen a jogcímen.

A hazautazás személygépkocsival is történhet. Ekkor kilométerenként 9 forintot kötelező adni, de legfeljebb 15 forintig az e címen adott összeg nem minősül a magánszemély bevételének. Ez esetben a hazautazás ténye valóban nem ellenőrizhető.