Közérdekű nyugdíjas szövetkezetet minimum 90 százalékban öregségi nyugdíjasok hozhatnának létre. (A javaslat számos kérdést nyitva hagy még, mint ahogy nem teljesen egyértelmű, hogy a nem nyugdíjas tagok adó-, illetve járulékkötelezettségeire milyen hatással lenne a tagságuk – főként más társaságokban foglalkoztatottakhoz képest –, mint ahogy az sem, minek tekinthető például az öregségi nyugdíjkorhatárt elért, de – mivel számára az kedvezőbb – továbbra is rokkantsági ellátásban részesülő „nyugdíjas”.)

A szövetkezetet, mint munkáltatót sem szociális hozzájárulási adó (szocho), sem szakképzési hozzájárulás nem terhelné, sőt a minimálbér erejéig élelmiszert, illetve annak vásárlására felhasználható utalványt is köztehermentesen juttathatna tagjainak. (Ha ma nyugdíjast foglalkoztat egy társaság, akkor a „normál” munkavállalóhoz képest a szochóból 50 százalék kedvezményt kaphat az 55 év feletti nyugdíjasra, de csak havi bruttó 100 ezer forintig.)

A szövetkezetek később meghatározandó feltételekkel állami támogatásban is részesülhetnének majd. Eredményükből közösségi alapot képezhetnek segélyekre, támogatásokra.

Fordított áfa alá esnének, ez némi adminisztratív könnyítést jelenthet számukra, kevésbé jó hír a szolgáltatásaikat igénybe vevőknek.

A nyugdíjas a „normál” dolgozóval szemben nem fizetne nyugdíj-, illetve egészségbiztosítási járulékot, csak a 1,5 százalékos munkaerő-piaci járulékot vonnák tőle. Cserében viszont nem kapná meg a keresménye után az évi 0,5 százalékos nyugdíjemelést – amit jelenleg a nyugdíj melletti keresőtevékenységet folytatók kaphatnak –, ugyanis nem számítana munkaviszonynak sem a nyugdíjas, sem a nem nyugdíjas tagok foglalkoztatása (azaz nincs levont nyugdíjjárulék, ami a 0,5 százalékos emelés alapja lenne).

Minden tag – a nem nyugdíjas is – a majdani alapszabályzatban meghatározott vagyoni hozzájárulást kellene, hogy fizessen, és személyesen lenne köteles közreműködni a szövetkezet működésében. Emellett viszont kötelezően igénybe is kellene vennie annak szolgáltatásait.

A közösségi alapból havonta egyszer segélyt, támogatást kaphatnának a tagok, legfeljebb a minimálbér erejéig. A támogatás, valamint a minimálbér erejéig kapott élelmiszerjuttatás vagy -utalvány (ami a minimálbér maximum 25 százalékát tehetné ki) adómentes lenne, ráadásul ezekből a hozzátartozók is részesülhetnének.

Összefoglalva: első ránézésre a nyugdíjasok nagyobb tömegének munkát adni tudók számára vonzó lehet a szövetkezet létrehozása, míg az öregségi nyugdíjasnak anyagilag valamivel, de nem sokkal jobb feltételeket kínálhat (hiszen ha van munka, jelenleg is dolgozhatnak), de a kötelező hozzájárulás, illetve a szolgáltatások kötelező igénybevétele ronthat a konstrukció népszerűségén.

A nyugdíjas közszolgáknak jöhet jól a javaslat szerinti megoldás, hogy a szövetkezeti jogviszony nem számítana munkaviszonynak, hiszen ők jelenleg nem dolgozhatnak nyugdíj mellett. Ugyanígy kedvező lehet ebben a formában munkát vállalniuk a nők kedvezményes nyugdíjában, korhatár előtti nyugdíjban részesülőknek is, akik legfeljebb a tárgyév első napján érvényes bruttó minimálbér összegének a 18-szorosát kereshetik meg egy évben, különben elveszítik a nyugdíjukat.