Az iskolarendszeren kívüli képzés fogalmát oktatással összefüggő jogszabály nem definiálja, ám a személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmező rendelkezése szerint, iskolarendszeren kívüli képzésnek az olyan képzést kell tekinteni, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban [szja-törvény 3. § 86. pont].

Az szja-törvény 4.§. (2a) bekezdése alapján a magánszemélynek a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a tevékenysége ellátásához szükséges képzés térítése érdekében történik.

Ide sorolható a munkáltató által biztosított olyan iskolarendszeren kívüli képzés, betanítás költsége is, amely által megszerezhető ismeretanyag a munkavégzés, a tevékenység ellátása érdekében hasznosítható. Nem befolyásolja az adókötelezettség megítélését az a körülmény, hogy az ilyen képzésben elsajátított ismereteket a magánszemély más kifizetőnél végzett tevékenysége során, illetve az egyidejűleg vagy a jövőben folytatandó önálló tevékenységében is hasznosíthatja.

Ha az adómentesség feltételei nem állnak fenn, akkor adóköteles lesz a képzés attól függően, hogy a képzésben résztvevő a társaság munkavállalója, a társaság tagja, vagy külső személy.

Abban az esetben, ha a magánszemély munkavállaló, vagy a társaság tagja, akkor a jogállására való tekintettel lesz adóköteles a juttatás. Társas vállalkozás tagja esetében a juttatás értéke nem önálló tevékenységből származó jövedelem lesz. Külső személy résztvevőnek pedig egyéb jövedelme keletkezik ekkor.

Az iskolarendszeren kívüli képzésnek minősülő tanfolyamok, amennyiben bizonyíthatóan szükséges a munkakör elvégzéséhez és a munkáltató gazdasági érdekeit szolgálja, úgy a munkáltató által biztosított, vagy a munkáltató nevére szóló számla alapján térített tanfolyam, például a nyelvtanfolyam, a munkavállalónál nem keletkeztet bevételt.

Társas vállalkozások esetében a társasági adóról szóló törvény (tao-törvény) 3. sz. mellékletének B) 3.pontja az irányadó a költségek elszámolását illetően, mely szerint a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas, valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg, és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés. Nem tekinthető elismert költségnek az iskolarendszeren kívüli képzésre tekintettel kifizetett összeg, ha az a külső személy esetében bevételnek minősül.

Ha a magánszemély iskolarendszeren kívüli képzésen munkáltatói elrendelés alapján vesz részt, vagy a képzés a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges, úgy az szja-törvény 3. § 10. pontja alapján a képzés helyére történő utazás, szállás költsége, és az étkezésre fordított kiadás hivatali, üzleti utazás keretében felmerülő költségnek minősülhetnek. Így, ha a munkáltató a magánszemély képzésével összefüggésben hivatali, üzleti utazás keretében utazási és szállásköltség térítést fizet, azt az szja-törvény 7. § (1) bekezdés g) pontja alapján a magánszemély jövedelmének kiszámításánál nem kell bevételként figyelembe venni. A fentiek mellett továbbá nem kell bevételként figyelembe venni az szja-törvény 7. § (1) bekezdés q) pontja értelmében a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy árában foglalt étkezés, illetve a szállásköltségben foglalt reggeli étkezés ellenértékét sem. A hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó egyéb (nem az utazási jegyben, illetve a szállásköltségben foglalt) étkezés költsége az szja-törvény 70. § (1) bekezdés a) pontja értelmében egyes meghatározott juttatásnak minősül.

Utazási költség címén természetesen nemcsak a közösségi közlekedés igénybevételével kapcsolatban felmerülő kiadások téríthetők, hanem a saját gépkocsi használatával összefüggésben is fizethető térítés. Ebben az esetben célszerű a kiküldetési rendelvény alkalmazása. Így a magánszemélynek nem keletkezik bevétele, ha költségtérítés címén a dokumentumon feltüntetett oda-vissza távolságra az igazolás nélkül elszámolható mértéket meg nem haladó összegben kap térítést. Igazolás nélkül a norma szerinti üzemanyag-mennyiség és az adóhatóság által közzétett üzemanyagár alapulvételével megállapított üzemanyag-költség, valamint kilométerenként 15 Ft általános személygépkocsi-normaköltség számolható el. Ez az elszámolási mód azonban csak a saját vagy a közeli hozzátartozó tulajdonában, illetve ezen személyi kör által zártvégű lízingbe vett személygépkocsi használata esetén alkalmazható. Nem saját tulajdonú gépjármű használata esetén az utazással kapcsolatos kiadások csak útnyilvántartás alapján számolhatók el, a költségtérítésként kapott összeget bevételként kell figyelembe venni, mellyel szemben az szja-törvény vonatkozó szabályai alapján számolhatók el az üzemanyag-felhasználással és az üzemeltetéssel kapcsolatos költségek [szja-törvény 3. sz. melléklet IV. fejezet].

A munkakör ellátásához nem szükséges iskolarendszeren kívüli képzéssel összefüggésben átvállalt valamennyi költség (beleértve az étkezést is) munkaviszonyból származó jövedelemként válik adókötelessé. Az étkezés tehát ebben az esetben nem minősül egyes meghatározott juttatásnak.

Önálló tevékenység és egyéni vállalkozás esetében is biztosít az szja-törvény a képzéssel kapcsolatos költségek elszámolására lehetőséget. Az szja-törvény 3. sz. mellékletben található jellemzően előforduló költségek felsorolása azonban nem teljes körű, ezért nem zárható ki, hogy más önálló tevékenységet végző magánszemély is elszámolja az olyan képzésen, továbbképzésen való saját részvételével összefüggésben felmerülő kiadásait, amely képzés tevékenységének sikeres folytatása, a bevétel megszerzése érdekében szükséges.