Az új definíció (Tao tv. 4. § (23) bekezdés f) pontja) a következőt mondja ki: „kapcsolt vállalkozás:… az adózó és más személy, ha köztük az ügyvezetés egyezőségére tekintettel az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás valósul meg”. Mint hazánkban szinte minden új jogszabály, úgy természetesen ennek kapcsán is felvetődtek értelmezési kérdések. Lévén, hogy a gyakorlatilag másfél soros szöveg tartalmilag mindössze két – egymástól jól elkülöníthető – részből áll, így értelemszerűen két kérdés fogalmazódott meg széles körben:

1. Mit értünk ez esetben döntő befolyásgyakorlás alatt?
2. Mit jelent az ügyvezetés egyezősége?

Az első kérdésre viszonylag egyértelmű a válasz: a befolyásgyakorlás a képviseleti jogon keresztül valósulhat meg, hiszen a transzferárak felett jogi értelemben annak van „hatalma”, aki megköthet egy, a piacitól eltérő feltételeket tartalmazó megállapodást. Azt pedig, hogy a befolyásgyakorlás döntő-e, alapvetően a képviselet módja determinálja. Ha például adott két, tulajdoni szempontból egymástól független gazdasági társaság és ugyanazon magánszemély mindkettejükben önálló képviseleti joggal rendelkezik, máris bekövetkezhet „az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás”. Hasonló helyzet alakulhat ki akkor is, ha a képviseletet egy csoport gyakorolja (együttes aláírási joggal) és ez a csoport ugyanazokból a személyekből áll mindkét cégnél.

A második kérdés (ügyvezetés egyezősége) ugyanakkor adott esetben komplexebb lehet és egy ezzel kapcsolatos – a továbbiakban részletezett – speciális körülmény megítélése még ma sem egységes a szakértők körében.

Az ügyvezetés definícióját a polgári törvénykönyv (Ptk.) 3:21. §-a tartalmazza. Ennek értelmében az ügyvezetés a „vezető tisztségviselő vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület”. Ez az alapeset, amikor kizárólag vezető tisztségviselő(k) van(nak) jelen a „menedzsmentben” és az ő jogosultsága(ik) alapján döntendő el a kapcsoltsági kérdés. Sok cég azonban él azzal a jogszabály adta lehetőséggel, hogy cégvezetőt is kinevez, akit (adott esetben önálló) képviseleti joggal ruház fel. A cégvezető a Ptk. szerint „olyan munkavállaló, aki a vezető tisztségviselő rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos működését” (3:113. §). Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a cégvezető nem vezető tisztségviselő, vagyis definíció szerint nem tekinthető az ügyvezetés részének.

A kérdés jelentőségének érzékeltetésére nézzünk még két – tartalmilag ugyan minimálisan, következtetésben azonban élesen – eltérő gyakorlati példát:

Példa 1.: X magánszemély ügyvezető az „A” Kft.-ben és önálló képviseleti joggal rendelkezik. Ugyanez az X magánszemély „B” Kft.-ben cégvezető, itt szintén önálló képviseleti joggal rendelkezik. 

A tulajdonosi viszonyok és befolyás alapján a Tao tv. 4. § (23) bekezdés a)–e) pontjai szerinti kapcsoltság a két cég között kizárható.

Kérdés: „A” Kft. és „B” Kft. kapcsolt vállalkozásnak minősülnek-e a Tao tv. 4. § (23) bekezdés f) pontja értelmében?

Válasz: Nem. Bár az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás vélhetően megvalósul, azonban nem az ügyvezetés egyezőségére tekintettel, hiszen nem beszélhetünk ügyvezetés egyezőségéről.

Példa 2.: (Példa 1-hez képest egyetlen szó módosítással): X magánszemély ügyvezető az „A” Kft.-ben és önálló képviseleti joggal rendelkezik. Ugyanez az X magánszemély „B” Kft.-ben is ügyvezető, itt szintén önálló képviseleti joggal rendelkezik. 

A tulajdonosi viszonyok és befolyás alapján a Tao tv. 4. § (23) bekezdés a)–e) pontjai szerinti kapcsoltság a két cég között kizárható.

Kérdés: „A” Kft. és „B” Kft. kapcsolt vállalkozásnak minősülnek-e a Tao tv. 4. § (23) bekezdés f) pontja értelmében?

Válasz: Igen, mivel az ügyvezetés egyezőségére tekintettel megvalósul az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás.

A NAV Központi Irányításának Jogi és Koordinációs Főosztálya által kiadott állásfoglalás egyértelműen megerősítette a Példa 1. végkövetkeztetését, vagyis ugyanazon magánszemély egyik cégnél betöltött vezető tisztségviselői, valamint másik társaságnál betöltött cégvezetői pozíciója nem eredményezi az ügyvezetés egyezését, így kapcsolt vállalkozási viszonyt sem teremthet, függetlenül a képviseleti jogosultság meglététől, illetve annak módjától.

Bár az állásfoglalás értelemszerűen nem bír kötőerővel, ugyanakkor mégis iránymutatást adhat az adózók számára a téma adóhatósági megközelítésével kapcsolatban, ami adott esetben fontos döntési szempont lehet a transzferárakkal kapcsolatos feladatok és kockázatok tervezése/mérlegelése során.