Jobban jár, aki gyorsan lép?

Alaposan felbolygatta a piacot a Kormány otthonfelújítási programja. Az előzetes adatok szerint több mint félmillió háztartásban terveznek lakásfelújítást, de egyenlőre nagy kérdés, hogy a támogatásra jogosultak közül valójában mennyien, mennyiért és nem utolsó sorban ki lesz az a kivitelező, akivel korszerűsítenek majd.

A Kormány idei évre előirányzott 300 milliárd forintos otthonteremtési programja több mint felét szánja az otthonfelújítási elem finanszírozására, amely keret felülről nyitott, azaz újratölthető. Az októberi bejelentés utáni nagy érdeklődésre tekintettel erre szükség is lehet, hiszen a felújítási kedv a 2008-as csúcsidőszakot idéző szintre repítette a mutatókat. A felmérések szerint a lakosság egy éven belül csaknem 600 ezer ingatlan felújítását, korszerűsítését tervezi. Persze a felújítást tervezők nem mindegyike jogosult a családok otthonteremtését és a korszerűsítést támogató programra, amelyből – ha mindenki, aki csak tervezi, valóban felújítana – egyenletesen elosztva alig több, mint negyedmillió forint támogatás jutna minden egyes igénylőnek.

A program azonban maximálisan hárommillió forint támogatást ígér hatmillió forint elköltése esetén. Várhatóan nem fogja teljes egészében kimeríteni a lehetőséget az idén felújítást és korszerűsítést tervező családok többsége, egyes megkérdezések szerint maximum kétmillió forintnyi, de inkább szerényebb támogatást terveznek igénybe venni a családok, hiszen a támogatás mellé ugyanannyi önerőt is hozzá kell tenni.

Az eddigi tapasztalatokból leszűrhető, hogy az átlag magyar családok 15-20 évente, költözéskor, gyermekvállaláskor vagy a gyerekek kirepülése után terveznek nagyobb felújítást, korszerűsítést, ezzel a nemzetközi átlagnál jóval kevesebbet fordítanak ilyen célra.

A költséges munkálatokat a legtöbb lakásban az elavult nyílászárók cseréje és a fűtési rendszer korszerűsítése teszi szükségessé, amivel akár a teljes támogatási keretüket kimeríthetik. A korszerűsítést tervezők többsége tetőcserére és a homlokzat felújítására készül, a legtöbben pedig a belső falak festésére.

A szakember szerint a szűk keresztmetszet nem az építőanyag lesz, sem falfestékből, sem tetőfedő anyagokból nem lesz hiány a gyártók és a kereskedők ígérete szerint.

A várható szakemberhiány és az elszálló kivitelezői díjak veszélye ugyancsak folyamatos téma a programmal kapcsolatban, amiből a tényleges felújításra készülők számára praktikusan az következik, hogy mielőbb le kell szerződni a munkálatokra, és mihamarabb meg kell rendelni a szükséges anyagokat. A helyzet jelenleg sem egyszerű, hiszen bizonyos szakemberekből nemcsak most, hanem mindig hiány van, elsősorban a minőségi munkavégzésre képes burkolókat és asztalosokat kell mielőbb lekötni, mert többségüknek már most hosszú hónapokra előre tele van a naptára. Ugyancsak nagy érték a piacon a modern berendezésekhez is értő fűtésszerelő, a korrekt áron és jól dolgozó ács, víz-gáz-, valamint villanyszerelő.

Bár a vállalási díjak hatalmas különbségeket mutatnak, az anyagköltség összege a legtöbb beruházás esetén meghaladja a munkadíjét, ami komoly probléma lehet a költségvetés készítésénél. A támogatást ugyanis csak megosztva, a munkadíjra és anyagköltségre 50-50 százalékban elosztva lehet igényelni, miközben egy több százezer forintos klíma vagy nyílászáró beszerelése még számlával sem éri el a beépített termék árát. Ez visszaélésekre adhat okot, bár a program éppen az építőipar kifehérítését szolgálná. Igyekezni kell tehát jó gazdálkodni az arányokkal.

Szechenyi_Logo    vosz-logo-szines-feher-hatter-1 1.[1]