A telephely fogalmát a különböző törvényeink eltérő tartalommal határozzák meg, így előfordulhat, hogy a vállalkozás által használt helyiség az egyik törvény értelmében telephelyként funkcionál, míg más jogszabály szerint nem. 

A 2006. évi V. törvény (cégtörvény) határozza meg alapvetően, hogy egy vállalkozás által használt helyiséget telephelynek kell-e tekinteni a cégbejegyzés szempontjából. E törvény 25. paragrafusának (1) bekezdése szerint ugyanis a cégjegyzék valamennyi cég esetén szükségszerűen tartalmazza a cég telephelyét is.

A törvény 7. paragrafusának (2) bekezdése értelmében a cég telephelye a tevékenység gyakorlásának a cég társasági szerződésében foglalt olyan tartós, önállósult üzleti letelepedéssel járó helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen található. Azt, hogy mi számít tartósnak és önállósultnak, a törvény nem határozza meg. Telephely esetén olyan helyiségről beszélünk, ahol a vállalkozás huzamosabb ideig fejt ki tevékenységet, s ezen tevékenységhez szükséges eszközökkel és emberi erőforrással is rendelkezik az adott helyiségben. Az önállóságnak további feltétele lehet, hogy a telephely a székhelytől némileg független döntési joggal rendelkezik saját gazdálkodását, tevékenységét illetően.

2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről szerint telephely: az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő-, szolgáltatótevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás székhelyétől különböző közigazgatási területen található.

Amennyiben a cégtörvényben szereplő definíciónak felel meg a raktár, akkor a telephelyet a társasági szerződésben szerepeltetni szükséges, és a cégbíróságon keresztül kell kezdeményezni a cégkivonatba történő felvételét.

Amennyiben nem felel meg a fenti fogalomnak a telephely, akkor közvetlenül a NAV-hoz kell telephelyként bejelenteni a szóban forgó helyiséget. Egyes álláspontok szerint egyszerű raktár esetén, ahol nincs önálló irányítás és gazdálkodás, elegendő a NAV-hoz történő bejelentés.

Végül az iparűzési adót szabályozó 1990.évi C. törvény (helyiadó-törvény) telephely fogalmával kell megismerkedni ahhoz, hogy eldöntsük, valóban létrejön-e a telephely az iparűzési adó szempontjából.

A törvény 52. paragrafusának 31. pontja szerint telephely az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye – függetlenül a használat jogcímétől –, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely fogalma magába foglalja különösen a gyárat, üzemet, műhelyt, raktárt, bányát, kőolaj- és földgázkutat, vízkutat, szélerőművet, irodát, fiókot, képviseletet, termőföldet, hasznosított (bérbe adott, lízingbe adott) ingatlant, ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat,vasúti pályát.

A fenti definíció több fontos elemből épül fel. Az egyik, hogy állandósult üzleti létesítmény tekinthető telephelynek, vagyis olyan hely, ahol a vállalkozó huzamosabb ideig van jelen. A másik fontos elem, hogy ott ténylegesen megvalósuljon az iparűzési tevékenység, vagyis az üzletszerűen végzett gazdasági tevékenység. A definíció emellett név szerint megemlíti a raktárt, mint olyan üzleti létesítményt, amely telephelyként funkcionál iparűzési adó szempontból.

Amennyiben tehát a raktárhelyiség gazdasági tevékenységet szolgál, úgy iparűzési adó szempontjából telephelyként kezelendő.