Az, aki ma Magyarországon vállalkozási tevékenységet folytat biztosan találkozik az iparűzési adó fizetési kötelezettséggel. Ennek alapja a nettó árbevétel, mely csökkenthető az anyagköltséggel, a közvetített szolgáltatások értékével, az eladott áruk beszerzési értékével, az alvállalkozói teljesítések értékével és a kutatás és fejlesztés közvetlen költségével.

A helyiadó-törvény sok esetben a számviteli törvényből emelte át a fogalom meghatározásokat, illetve sok esetben hivatkozik vissza a számviteli törvényre. A Kúria az elmúlt időszakban hozott bírói döntései azonban felülírhatják az anyagköltség és az eladott áruk beszerzési értékével történő iparűzésiadó-alap csökkentésének eddigi gyakorlatát.

A kérdéskör főként a budapesti adóhatóságnak van évek óta fókuszpontjában. Ugyanis az ellenőrzések során gyakran fordult elő, hogy a vállalkozás által anyagköltségként és eladott áruk beszerzési értékeként figyelembe vett tételeket az adóhatóság igénybe vett szolgáltatásnak minősítette.

Például egy könyvkiadással foglalkozó cégnél az adóhatóság álláspontja szerint a kiadványok késztermék jellegüket a kiadónál nyerik el, mivel ők birtokolják a kiadványokhoz kapcsolódó kiadói jogokat, illetve a nyomdák a megrendelt kiadványokat a kiadón kívüli más szereplőnek nem értékesíthetik. Tehát az adóhatóság szerint az elkészült kiadványok átadásakor termékértékesítésről nem lehet beszélni, csak szolgáltatás nyújtásról. Ezt az érvelést az elmúlt években több esetben is megerősítette a Kúria – illetve a Legfelsőbb Bíróság – annak ellenére, hogy a nyomdák produktumaikat egyértelműen materiális, megfogható formában szállítják le a megrendelő kiadók részére.

A Kúria fenti álláspontja miatt már egy ideje sejthető volt, hogy a helyi adóhatóságok ebből kiindulva más iparágak esetében is megkérdőjelezhetik az anyagköltségként, illetve eladott áruk beszerzési értékeként történő iparűzésiadó-alap csökkentést a csak a megrendelő felé értékesíthető, egyedi specifikációval rendelkező termékek beszerzése esetén. Ez a félelem valóra is vált, és egy friss Kúria ítélet alapján a bírói gyakorlat újfent támogatta az önkormányzati adóhatóság álláspontját. Itt egy gyártással foglalkozó társaság esetében hozott elmarasztaló ítéletet, amely szerint a gyártás során megrendelt egyedi igényekre szabottan beszerzett csomagolóanyagokat sem lehet anyagköltségként kezelni, az csak igénybe vett szolgáltatásként mutatható ki. A döntés elvi tartalma szerint – a korábbi bírói gyakorlat nyomán – a megrendelő igényei szerint megtervezett és kivitelezett, a megrendelő logóját, védjegyét, illetőleg egyéb hozzá köthető tájékoztató ábrákat hordozó csomagolóanyag nyomdai előállítása igénybe vett szolgáltatásnak minősül. Ez a döntés egyben a számviteli kezeléssel kapcsolatba is kérdéseket vethet fel.

Sőt, elgondolkodtató lehet az is, hogy a Kúria álláspontját mennyire fogják követni nem csak a fővárosi adóhatóságok, hanem vidéken is az ellenőrzések során.

Kinél keletkezhet többlet iparűzésiadó-fizetési kötelezettség?

Azoknál a vállalkozásoknál mérlegelendő különösen a többlet iparűzésiadó-fizetés kockázata, ahol a termeléshez felhasznált „tényező” valamilyen specifikációval, egyedi jellemzővel is bír (például: egy márkajelzéssel), vagy azt a beszállító kötelmi rendelkezés, és/vagy szellemi alkotások joga (például: iparjogvédelem, szerzői jogvédelem stb.) szerinti korlátozás okán csak és kizárólag a megrendelő részére értékesítheti. Így például a kiskereskedelemben, az autóiparban és a vendéglátásban működő vállalkozásoknak érdemes erre figyelmet fordítani.

Ezek után felmerülhet az a kérdés is, hogy a Kúria álláspontja ezen számviteli tételek besorolására milyen hatással lehet a jövőre nézve. Érdemes tehát nagy körültekintéssel eljárni az iparűzési adó számítása során a kockázatok elkerülése végett.