PDF letöltés

Én pénzem, ki pénze

Adóhatósági ellenőrzések egyik leggyakoribb problémája az, hogy az ügyvezető összekeveri a saját és a vállalkozása számláját. Amennyiben ugyanis a vállalkozás számlájáról felvett pénzösszeg nincs megfelelően dokumentálva, az azt feltételezi, hogy a cégvezető, ügyvezető saját céljaira használta a vállalkozás pénzét. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy nem szabad pénzt felvenni egy gazdasági társaság számlájáról!

A már korábban kialakult adóhatósági gyakorlatot erősített meg a Kúria legfrissebb döntése is, mely szerint a gazdasági társaságok számláiról az ügyvezető vagy megbízottja által felvett pénzösszegek sorsát szigorú számadású nyomtatványokkal, dokumentálhatóan és beazonosíthatóan kell ki- és bevételezni és könyvelni. A döntés értelmében a megfelelő bizonylatok hiánya sem tanúvallomással, sem szakértővel nem pótolható.
Egy adóhatósági ellenőrzés során nem az adóhatóságot, hanem a cég számlájáról pénzt felvevőjét terheli annak a bizonyítása, hogy a felvett pénzt a cég érdekében és nem pedig a saját szükségletei kielégítésére használta fel. Amennyiben ugyanis nem bizonyítható megfelelően az, hogy a cég érdekében történt a pénzfelvétel, akkor a felvett pénzösszeg az Szja. tv. 28. § alapján a pénzfelvevő személy egyéb jövedelmeként adózik, tekintettel arra, hogy az Szja 4. § (1) bekezdése szerinti vélelem következtében az egyes magánszemélyekhez kerülő pénzösszegek mindaddig jövedelemnek minősülnek, amíg az adózók azzal el nem számolnak.

Tipikus érvek, már ismert joggyakorlatok

A Kúria új, joggyakorlat összegző ítéletében hivatkozik a korábbi gyakorlatából azokra a tipikus érvekre, amelyekre ilyen esetekben az eljárás alá vont társaság bankszámlájáról pénzt felvevő személyek az esetek többségében sikertelenül hivatkoznak.

Egyik leggyakoribb érvként hivatkoznak arra, hogy a gazdasági társaságok bankszámláiról készpénzben felvett összegeket kizárólag egy projekt finanszírozására fordítják, vagy a külföldi anyavállalattal történő elszámolás miatt történt a pénzfelvétel, illetve kölcsönt kaptak a társaságtól.

A védekezésekben nagy jelentősége van annak, hogy a pénzt felvevő már az adóhatósági ellenőrzési szakaszban bocsásson az adóhatóság rendelkezésre olyan hiteles iratot, bizonylatot, amely igazolja, hogy a gazdasági társaságtól származó pénzösszegeket ténylegesen a fent említett célokra fordította.

Ezek a védekezések úgy szoktak általában megdőlni, hogy a felvett összegek és visszafizetések a bizonylatolás hiányosságai, vagy ellentmondásossága miatt egymásnak nem feleltethetők meg, valamint a felvételt és a visszafizetést igazoló pénztári bizonylatok és a kölcsönszerződés között semmilyen összefüggés sem mutatható ki.

Nem lehet hivatkozási alap az sem, hogy a pénzt felvevő magánszemélyt a vonatkozó jogszabályok szerint bizonylat-megőrzési kötelezettség nem terheli. Ám a Kúria több döntésében rámutatott arra, hogy olyan esetben, amikor gazdasági társaság pénzkezelése történik, a számláról pénzt felvevő személyt is nagyobb felelősség terheli az elszámolás igazolása körében és alapvető érdeke az olyan bizonylatok megőrzése, amely utóbb igazolja az elszámolás megtörténtét.

Összefoglalva tehát: ha egy gazdasági társaság ügyvezetője vagy bármely arra megbízott személy készpénzt vesz fel a társaság bankszámlájáról, akkor azt dokumentálnia kell, arról könyvelési bizonylatot kell kiállítani, a házipénztárba bevételezni, annak meg kell jelennie a társaság könyvelésében is valamint a bizonylatokon fel kell tüntetni a pénzfelvétel célját és ennek mind a pénzt kiadó, mind pedig a pénzt fogadó oldalán bizonylatokkal igazolt módon kell történnie. A megfelelően dokumentált pénzfelvétellel tehát elkerülhető, hogy az ügyvezető egy olyan pénzfelvétel után fizessen személyi jövedelemadót, amely pénzt nem a saját szükségletei kielégítésére fordított, így az nem minősül adóköteles jövedelemnek sem.