Az idén hatályos adószabályok szerint a munkavállaló iskolarendszerű képzési költségének átvállalása legfeljebb évi 200 ezer forintig (a foglakoztatás fennállásával arányosítva) béren kívüli juttatásnak minősül, feltéve, hogy a munkavállaló más béren kívüli juttatásban nem részesül. 

Ez azt jelenti, hogy a munkáltatónak a 2016. december 31-éig a nevére kiállított számlák alapján az említett keretben elszámolt képzési kiadások után 1,19x(15%szja+14% eho) = 34,51% közterhet kell.

Ám 2017. január 1. után ez a juttatás már teljes egészében egyes meghatározott juttatásnak minősül.

Így ha a munkáltató a munkavállaló képzési költségeit jövőre és a következő években átvállalja, annak teljes összege után a fizetendő közteher 1,19x(15%szja+27% eho) = 49,98% lesz.

 

Mi mit jelent?

A munkáltatói juttatásokkal kapcsolatos adószabályok alkalmazásában munkáltatónak minősül a társas vállalkozás is, illetve munkavállaló a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is. Ugyancsak munkavállalónak kell tekinteni a munka törvénykönyve szerint kirendelt munkavállalót is.

Iskolarendszerű képzés alatt az olyan képzés értendő, amelynek résztvevői a képzést folytató intézménnyel tanulói, illetőleg hallgatói jogviszonyban állnak. Ide tartozik különösen a felsőoktatásról szóló törvény alapján a felsőoktatási intézményekben zajló alap- és mesterképzés, a doktori képzés, a közoktatásról szóló törvény alapján folyó középfokú képzés, valamint a szakképzésről szóló törvény alapján folyó iskolai szakképzés. Iskolai rendszerű szakképzésnek a közoktatás keretében – a közoktatási és a szakképzési törvény alapján – szakképző iskolában, illetve a felsőoktatási intézményben folyó közép- vagy felsőfokú szakképzés minősül. Ilyen lehet például valamely OKJ-s szakképesítés megszerzése is, ha azt közoktatási vagy felsőoktatási intézmény szervezi és a részvétel tanulói, vagy hallgatói jogviszonyt eredményez.

Az iskolarendszerű képzés átvállalt költségének az előzőek szerinti adózása ahhoz a feltételhez kötött, hogy a képzés munkáltatói elrendelés alapján történjen, vagy egyébként a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését, bővítését szolgálja, illetve a munkavállaló számára szükséges olyan szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja, amely összefügg a munkáltató tevékenységével.

Iskolarendszeren kívüli képzésnek az olyan képzést kell tekinteni, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanuló vagy hallgatói jogviszonyban. Ezek jellemzően különféle tanfolyamok lehetnek, amelyek költségének átvállalása esetén a magánszemélynek keletkezik adókötelezettsége a nem pénzben szerzett jövedelmekre vonatkozó rendelkezések szerint. Azonban az olyan iskolarendszeren kívüli oktatásban, betanításban való részvétel miatt nem keletkezik adókötelezettség, amelynek igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának feltételeként történik.

A képzés költségeként elsősorban az oktatási szolgáltatásnak a képző intézmény által kiállított számla szerinti ellenértékét lehet figyelembe venni Iskolarendszerű képzés esetében ez az adott oktatási időszakra (tanulmányi félévre) fizetendő tandíj, költségtérítés összege, míg iskolarendszeren kívüli képzés esetében az oktatásszervező, szolgáltató által számlázott részvételi díjból az oktatási szolgáltatás ellenértéke. Mindkét esetben figyelembe lehet venni a vizsgadíjakat, az oktatáshoz szükséges tankönyvek, taneszközök árát is.

A képzéshez kapcsolódó járulékos kiadások (utazás, szállás, étkezés költsége) nem tartoznak a képzési költségek közé, de a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó szabályok alkalmazhatóak, ha a képzésben való részvételt a munkáltató rendelte el, vagy a képzés a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges. Ez azt jelenti, hogy az utazási kiadások esetében a költségtérítésekre, illetve a költségek elszámolására vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóak, az étkezés és egyéb szolgáltatás átvállalt költsége után pedig a költséget viselőnek (a juttatónak) kell a közterheket megfizetnie. Az iskolarendszeren kívüli képzés keretében nyújtott az étkezés és egyéb szolgáltatás (például a program alatt felkínált harapnivaló, üdítő, kávé szabadidőprogramok stb.) minősülhet reprezentációnak is. Az adókötelezettségének teljesítéséhez – ha annak költségét az oktatás szervezője megtérítteti a megrendelővel – olyan bizonylatot kell kiállítania, hogy abból az ilyen szolgáltatások értéke megállapítható legyen.

A képzés költségeinek átvállalása továbbra is adómentes, ha a munkáltató, a volt munkáltató a csoportos létszámleépítés miatt elbocsátott, vagy elbocsátandó munkavállalók részére biztosít továbbképzést.

A képzésre fordított kiadásokat a munkáltatónál személyi jellegű ráfordításként kell elszámolni, amely a tao-törvény  szerint nem adóalapot növelő tétel.