A cégben képződött vagyonnál azokra az összegekre gondolunk, amit nem fordítanánk a saját cégünk fejlesztésére, hanem saját befektetési vagy vásárlási célból, azt fel akarnánk használni. A következőkben kiderül számunkra, hogy nem egy egyszerű eldöntendő kérdésről van szó, vagyis nem lehet azt mondani, hogy csak a kivétel vagy a bent tartás lehet az egyetlen járható út. Mindenképpen mérlegelni kell és utána dönteni.

Az adófizetés elkerülhetetlen

Ha a saját pénzünket akarjuk felhasználni, de az a cégben képződött, akkor azt figyelembe kell vennünk, hogy a mostani szabályok szerint a 15 százalékos osztalékadót és a 14 százalékos (maximum 450 ezer forintos) egészségügyi hozzájárulást a kivételkor mindenképpen ki kell fizetnünk. Azt nem tudjuk, hogy a jövőben miként változnak az adószabályok, viszont a kivétel időzítésével átmenetileg az adófizetést későbbre kitolhatjuk.

Első ránézésre megérheti mindenképpen a vagyon cégen belüli tartása, mert 3,2 millió forintos összegig a pénz 29 százalékát is „elveszíthetjük”. Az eho felső korlátja miatt viszont ennél nagyobb összegnél a fizetési terhünk a 15 százalékhoz közelít. 10 millió forintnál már csak 19,5 százalék, addig 50 milliónál 15,9 százalék, amivel számolnunk kell. Kiváló motiváló tényező lehet a magas adóteher a profit megőrzésére a cégen belül, bár ennek mértéke a kivett vagyonnal arányosan csökken.

Rugalmasan használható a céges vagyon, de…

Egyáltalán nem kell úgy tekintetnünk a cégben hagyott vagyonra, mintha az nehezen felhasználható lenne. Vásárolhatunk a cég nevére ingatlant, autót vagy telefont. Az egyensúlyra fokozottan ügyelni kell, mert ha túl sok ilyen célú kiadásunk van, akkor az egészségtelen kockázattal párosul, a NAV ugyanis egy idő után megtalálhat bennünket.

Nem árt ezt a költekezést határok közé szorítani, mert könnyedén beleeshetünk abba a csapdába, hogy úgy tekintünk a cégen belüli tőkére, mintha az teljesen a mi privát vagyonunk lenne. Ez magával hozza azt a következményt is, hogy nem megfelelő kockázatú pénzügyi döntéseket hozunk.

Ráadásul gyakran itt nem is állnak meg a cégvezetők, és a cégen belül tartott értékpapírokat arra használják fel, hogy pótlólagos finanszírozást szerezzenek. Tipikus példája ennek a lombard hitel, ami értékpapír fedezete mellett nyújt hitelt rövid távra a cégnek. Érdemes átgondolni, hogy valóban szükséges-e ilyen formában extra kockázatot felvállalni vagy inkább más megközelítés lenne a kifizetődő.

Igen ám, de mi van akkor, ha beüt a krach

Amikor jól megy a cég szekere, akkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, mi történik, ha a céggel mégis baj lenne. Azonnal nem gondolnánk rá, de ha a cégen belül tartjuk a vagyont, akkor az viseli a vállalkozás fenntartásából eredő normál kockázatokat. Így akár a teljes bent lévő pénz elúszhat, ha a cégünk becsődöl.

Kiemelt jelentősége van ennél a pontnál a cégformának. Az egyéni vállalkozások tulajdonosai és a betéti társaságok beltagjai korlátlan felelősséggel tartoznak a cég kötelezettségeiért, vagyis baj esetén mindenüket bukhatják. Ezért sem elvetendő azt a stratégiát követni, hogy ha a cégben felhalmozódik extra jövedelem, akkor azt arra fordítsuk, hogy magasabb tőkeigényű cégformát választunk, például kft-t. Utóbbinál a felelősségünk is korlátozott, így bizonyos mértékű vagyonvédelmet élvezhetünk.

Megkötik a kezünket a befektetéseknél

Talán az egyik legnagyobb különbség akkor adódik, ha saját pénzügyi céljaink elérése érdekében befektetésekre lenne szükségünk. Magánszemélyként egy sor kedvezménnyel találkozhatunk. Rögtön ott vannak a lakossági állampapírok, amelyek a nevükből adódóan is elérhetetlenek a cégek számára.

Továbbgondolva, ha mi biztonságos befektetést keresünk, de egyben a betéteknél magasabb hozamot szeretnénk, akkor ki kell vennünk a cégből a pénzt, különben csak a hagyományos állampapírokat vásárolhatjuk meg

További érvágás, hogy a befektetéseken elért hozam adóköteles (a legtöbb esetben 15 százalékos kamatadóval találkozunk), amit magánszemélyként egy tartós befektetési számla megnyitásával könnyedén lenullázhatunk. Ehhez csak a nyitás évét követő 5 évig nem szabad hozzányúlnunk a számlához (3-5 év között 10 százalékos az adóteher). Cégek viszont nem nyithatnak TBSZ-t, cserébe viszont nem is kell kamatadót fizetniük, hiszen a kamat és pénzügyi eszközökből származó jövedelmeket a társasági adó formájában fizetik meg, ami egységesen 9 százalékos 2017-től.

Két egymásnak ellentétes hatást láthatunk. Egyrészt a pénzügyi eszközök nagyobb része csak magánszemélyként érhető el, másrészt viszont ha nem TBSZ-ben gondolkozunk, vagy csak rövidebb időtávban, akkor a cégen belül tartott vagyon adózási oldalról is jobbnak tekinthető. A magasabb hozamcéljainkat sem kell feltétlenül feladni, a bankok és a befektetési szolgáltatók is tárt karokkal várnak bennünket, ha a céges vagyont gyarapítanánk.