Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat (2004. május 1.) követően, azon öregségi nyugdíjigények elbírálása során, amelyeknél az érintett személyek Magyarország mellett az EU más tagországában is álltak biztosításra kötelező jogviszonyban, a korábban érvényes szociális biztonsági, illetve szociálpolitikai egyezmények helyett az eljáró nyugdíjbiztosítási szervnek a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71 EGK rendelet, illetve az azt felváltó a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló 883/2004. EGK rendelet, valamint a végrehajtásáról szóló 987/2009 EK rendelet szabályait kell alkalmazni.

A koordinációs rendelet alapelvi szinten garantálja az állampolgárságra tekintet nélküli azonos elbánást, a nyugdíjjogosultság, a nyugellátás összege kiszámításának szabályozását pedig nemzeti hatáskörbe utalja, ami azt jelenti, hogy ezen igények elbírálása során a magyar nyugdíjmegállapító szerv kizárólag a Magyarországon ténylegesen elért és járulékfizetés alapjául szolgáló keresetek figyelembevételével állapít meg nyugellátást, a magyar nyugdíjszabályok alapján, azokban az ügyekben is, amelyekben a nyugellátásra jogosultsághoz az érintett személynek az EU más tagországában megszerzett szolgálati idejét is figyelembe kell venni.

Az érintett nemzetközi nyugdíjügyekben az igénybejelentést főszabályként az adott személy lakóhelye szerinti tagállam illetékes társadalombiztosítási/nyugdíjbiztosítási intézményénél kell benyújtani, mely szerv magyar lakóhely esetén az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága. A főszabálytól eltérően azonban, magyar lakóhely esetén, az érintett személy a nyugdíjigényét a lakóhelye szerint illetékes megyei nyugdíjbiztosítási szervnél is előterjesztheti, ebben az esetben viszont a kérelme azonnal áttételre kerül majd az igény elbírálására illetékességgel rendelkező Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz.

A koordinációs eljárásokban egyetlen igénybejelentéssel mindazon tagállamokban megnyílik az ügyfél jogosultsága az ellátásra, ahol az érintett személy legalább 365 nap szolgálati, biztosítási időt szerzett és a nyugellátásra való jogosultsági feltételeket teljesíti. Ez azt jelenti, hogy például annak a Magyarországon lakó személynek, aki szolgálati, biztosítási időt szerzett mind Magyarországon, mind Németországban, mind Olaszországban és valamennyi országban a nyugdíjkorhatárt betöltötte, elegendő Magyarországon igénybejelentést tennie az öregségi nyugdíja megállapításához. Ezzel az egy igénybejelentéssel megindul az eljárás mindhárom tagállam illetékes szervénél mivel az igénybejelentés automatikusan továbbításra kerül mindazon tagállamok illetékes nyugdíjbiztosítási szervei részére, amelyekben az igénylő jelzése szerint biztosítási jogviszonyban állt. Az előzőekben foglaltak nem érvényesek abban az esetben, ha az érintett személy olyan országban igényel először nyugellátást, ahol a legalacsonyabb a nyugdíjkorhatár. Ebben az esetben minden további korhatár betöltésekor külön-külön kell a kérelmeket benyújtania a nyugellátásnak az adott országban történő megállapításához. Természetesen ebben az esetben is elegendő, ha az igénybejelentést a lakóhelye szerinti nyugdíjbiztosítási szerven keresztül terjeszti elő.

A koordináció hatálya alá tartozó nemzetközi nyugdíjigények elbírálása során a magyar nyugdíj megállapítása kétféle módon történhet.

♦         Amennyiben rendelkezik önálló magyar jogosultsággal – a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltötte és rendelkezik legalább 15 év magyar biztosításban szerzett szolgálati idővel –, akkor két ellátást kell kiszámítani egy nemzeti és egy úgynevezett arányos nyugdíjat, és a két ellátás közül a kedvezőbb ellátás kerül nyugdíjként megállapításra és folyósításra.

♦         Amennyiben nem rendelkezik önálló magyar jogosultsággal, akkor kizárólag az arányos nyugdíjszámítást kell elvégezni.

Az arányos nyugdíj – magyar nyugdíjrész – kiszámítása az alábbiak szerint történik:

♦         össze kell adni az adott személy magyar és összes szolgálati idejét, amelyeket érintett tagállamokban szerzett,

♦         az összes szolgálati idő és a kizárólag magyar biztosításban szerzett járulékköteles keresetek alapján megállapított átlagkereset figyelembevételével ki kell számítani egy úgynevezett elméleti nyugdíjat, amelynek során az összes szolgálati időt úgy kell tekinteni, mintha az adott személy mindet Magyarországon szerezte volna,

♦         az elméleti nyugdíjnak egy olyan arányú része kerül kiszámításra magyar nyugdíjrészként, ahogy a ténylegesen magyar biztosításban szerzett szolgálati idő az összes szolgálati időhöz aránylik.