A társadalombiztosításról szóló 1997.évi LXXX. törvény (Tbj.) (1) i) pontja szerint a mezőgazdasági őstermelőre kiterjed a biztosítás, kivéve, ha

1.)  kiskorú,
2.)  sajátjogú nyugdíjas vagy özvegyi nyugdíjasként a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte,
3.)  egyéb jogcímen – ide nem értve a g) pont és a (2) bekezdés szerint – biztosított,
4.)  amennyiben a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen nem éri el a 20 évet.

A felsorolás 1.) pontja az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személyt és a gazdálkodó család kiskorú tagját mentesíti a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség alól. Azzal a nappal azonban, mikor az érintett betölti a 18. életévét, biztosítottá válik, és járulékfizetés kötelezettség terheli. Ez alól nem nyújt semmilyen mentességet a nappali tagozatos tanulói vagy hallgatói jogviszony.

A 3.) ponttal a jogalkotó szándéka az volt, hogy azokat az őstermelőket, akik tevékenységüket nem főállásban folytatják, mentesítse a társadalombiztosítással összefüggő kötelezettségek alól. Tehát, ha az őstermelői tevékenységet folytató személy bármilyen más biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt létesít (tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató személytől a kisadózóig) őstermelőként már nem biztosított. Ez alól a szabály alól kivételt a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok jelentenek.

Például, ha egy mezőgazdasági őstermelő heti 2 órás munkaviszonyt létesít, őstermelőként nem terjed ki rá a biztosítás. Ugyanakkor, ha egy mezőgazdasági őstermeléssel foglalkozó személy egy gazdasági táraság felügyelő bizottsági tagjaként havi 500 ezer forintos tiszteletdíjban részesül, vagy éppen egy megyei jogú város polgármestere, vagy megyei önkormányzat közgyűlésének elnöke és emellett őstermelői tevékenységet is folytat, akkor őstermelőként is biztosított és járulékfizetési kötelezettség terheli.

De még ezen előírásnál is sajátosabb a 4.) pontban említett „20 éves” szabály. Ez alapjában véve kedvezmény szabályként került a törvénybe abból kiindulva, hogy akinek már „nem érdemes” biztosítottá válnia (mert nyugdíjkorhatárának a betöltéséig úgysem tudja már megszerezni az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges 20 év szolgálati időt), annak őstermelőként ne kelljen járulékot fizetnie.

Például, ha egy 55 éves, 8 év szolgálati idővel rendelkező személy őstermelői tevékenységbe kezd, akkor e jogviszonya alapján nem terjed ki rá a biztosítás, mert az eddig szerzett 8 év szolgálati ideje, illetve a nyugdíjkorhatáráig hátralévő 10 év együttesen nem adja ki a 20 évet. (E feltétel fennállását az egyéb körülmények alapján biztosítással járó őstermelői tevékenység kezdetekor kell vizsgálni.)

Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy ez a szabály nem minden őstermelő számára kedvező. Egyrészt, aki őstermelőként biztosított, természetesen egészségügyi szolgáltatásra is jogosult. Ennek hiányában pedig magánszemélyként a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett. Másrészt a jogszabály 20 évről szól ugyan, de a résznyugdíj már 15 év szolgálati idő alapján is megállapítható lenne.

A biztosításból e szabály alkalmazásával kizárt őstermelő a nyugellátáshoz minimálisan szükséges szolgálati időt csak más jogviszony létesítésével, vagy a hiányzó idő megvásárlásával (a Tbj. 34–35. §-a szerinti megállapodás révén) szerezheti meg. Ennek ára azonban meglehetősen borsos, hiszen 34 százalékos nyugdíjjárulékot kell fizetnie, melynek alapja a szolgálati időként elismerendő időszak naptári napjainak és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér harmincad részének a szorzata.