Az utóbbi években jelentősen megváltoztak a külföldiek magyarországi munkavégzésével kapcsolatos tendenciák, ma már jellemzően a külföldi munkavállaló magyar jogviszonyt létesít, miközben hosszabb-rövidebb ideig hazájában (is) tartózkodik. A Covid-19 világjárvány kirobbanása óta a magánszemélyek a határok lezárását követően homeoffice-ban, esetenként a külföldi lakóhelyükön végzik a munkájukat, ami hatást gyakorol az adózásra, sőt még a biztosítási kötelezettségre is.

Adózással összefüggő adminisztrációs kötelezettség

A külföldi dolgozók adókötelezettsége, illetve az adókötelezettség megállapításával és teljesítésével összefüggő adminisztráció jelentős mértékben függ attól, hogy a magánszemély külföldi, vagy belföldi foglalkoztatóval áll jogviszonyban.

Egy magyar munkáltató a foglalkoztatással összefüggésben szinte minden adózási terhet levesz a munkavállaló válláról, mivel a törvények az adókötelezettségek teljesítését alapvetően a munkáltatóra telepíti. Külföldi munkáltatóval fennálló jogviszony esetén bonyolultabb a helyzet, ugyanis a külföldi munkáltató az Art. szerint nem minősül kifizetőnek, ezért a külföldi munkaviszonyból származó jövedelmek után a hazánkban dolgozó külföldi magánszemélyt terheli az Szja adókötelezettség teljesítésével kapcsolatos adminisztráció.

Társadalombiztosítás vonatkozásában a külföldi vállalkozás a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettséget a pénzügyi képviselő, valamint adózási ügyvivő, ennek hiányában közvetlenül a külföldi munkáltató, saját maga teljesíti. A külföldi vállalkozás a járulékkötelezettségének teljesítése érdekében, a biztosítás kezdetét megelőzően köteles bejelentkezni az állami adó- és vámhatóságnál, és kérelmezni, hogy az állami adó- és vámhatóság foglalkoztatói minőségében vegye nyilvántartásba. Amennyiben ez nem történik meg, akkor az általa foglalkoztatott természetes személy biztosításával összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettséget a foglalkoztatottnak kell teljesíteni, valamint viselnie a jogkövetkezményeket.

Személyi jövedelemadó kötelezettség

A Magyarországra érkező külföldi magánszemélynek bizonyos körülmények fennállásakor a külföldről fizetett munkabére után, és a privát jövedelmei után is Magyarországon kell az adót megfizetnie. Az adókötelezettséget alapvetően befolyásolja a magánszemély adóügyi illetősége, valamint a jövedelemszerzés helye.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban Szja tv.) 2. § (4) bekezdése értelmében egy belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége az összes bevételére kiterjed, ezt nevezzük teljes körű adókötelezettségnek. Ilyenkor a belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége függetlenül attól, hogy a bevétel honnan származik, Magyarországon keletkezik. Amennyiben azonban a magánszemély a magyarországi tartózkodása ellenére külföldi illetőségű marad, akkor Szja-t csak a Magyarországról származó jövedelme után kell fizetnie.

Első lépésként tehát meg kell állapítani, hogy a külföldi magánszemélyt a magyar előírások szerint belföldi adóügyi illetékességűnek kell-e tekinteni. Az Szja tv. 3.§ 2. pontja szerint belföldön bír illetőséggel az a magánszemély, aki

• magyar állampolgár (kivéve azt a kettős állampolgárt, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakhelye),
• az a magánszemély, aki a külön jogszabály (2007. évi I. tv.) szerinti szabad tartózkodás jogát egy naptári évben legalább 183 napig Magyarországon gyakorolja (elsősorban EU, EGT állampolgár),
• az előző pontba nem tartozó, a külön jogszabály szerint letelepedett jogállással (2007. évi II. tv. 32.§ (1) bek.) rendelkező magánszemély, illetve
• a hontalan magánszemély.

Az előzőekben felsorolt ismérvek alá nem tartozó magánszemély akkor bír magyar illetőséggel, ha kizárólag Magyarországon rendelkezik állandó lakóhellyel, vagy a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok Magyarországhoz fűzik, azaz a létérdekeinek központja Magyarország, továbbá akkor is, ha a magánszemélynek egyáltalán nincs, illetve ha Magyarországon és más államban is van állandó lakóhelye. Állandó lakóhely az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ott-lakásra rendezkedett be és ténylegesen ott is lakik. Nem változik az állandó lakóhely, ha a magánszemély ideiglenes jelleggel huzamosabb ideig külföldön tartózkodik, illetve ha előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés büntetését tölti.

A külföldi adóügyi illetékességet szükséges igazolni annak érdekében, hogy a magánszemélyt csak korlátozott mértékű adókötelezettség terhelje. A külföldi illetőség igazolására az adott ország adóhatósága által kiállított okirat angol nyelvű példánya, magyar nyelvű szakfordítása, vagy ezek egyikéről készült másolat szolgál. Olyan esetben is, szükséges továbbá az illetőség igazolása, amikor valamely kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény alkalmazhatóságát kell bizonyítani. Ez utóbbi azért fontos, mert az egyezmények felülírják a magyar szabályokat. Így például, ha a külföldi személy a hazájában, vagy más országban is illetőséggel rendelkezik, akkor az Egyezmény szabályait alapul véve, kell az illetőséget meghatározni. A kettős adóztatást kizáró egyezmények illetőségi szabályai szerint a tényleges illetőségét az állandó lakóhely, a létérdekek vagy más néven az életvitel központja, a szokásos tartózkodás hely vagy az állampolgárság alapján kell megállapítani. Amennyiben az előzőek alapján sem állapítható meg az illetőség, akkor a Pénzügyminisztériumhoz kell fordulni az illetőség meghatározását kérve.

Abban az esetben, ha a magánszemély külföldi illetőségű marad a magyar munkavégzés ideje alatt, akkor a kettős adóztatást az Egyezmény előírásai szerint tudja elkerülni. Munkajövedelmek esetén az adóztatás jogát az Egyezmény nem önálló munkára vonatkozó cikke alapján kell eldönteni.

A „bérek, fizetések és más hasonló díjazás” alatt valamennyi munkaviszonyból származó jövedelmet kell érteni. Például bér, költségtérítés, napidíj, természetben adott vagyoni érték, lakhatás, biztosítás, hosszú távú ösztönzők, értékpapír vagy nyugdíjprogramok. Ide tartoznak továbbá a munkaviszony megszűnésével összefüggésben adott juttatások, végkielégítés, versenytilalmi korlátozás értéke, jogellenes elbocsátás miatti kártérítés, szabadságmegváltás, vagy a COVID miatt adott bértámogatás is.

Az illetőség meghatározásának a munkajövedelem adóztatásában is kiemelt a szerepe. A nem önálló munkából származó jövedelem fő megközelítés szerint abban az országban adóztatható, ahol a magánszemély illetőséggel bír. Az Egyezmény az illetőség országának adóztatási jogát korlátozza, ugyanis, ha a munkavégzés a másik Szerződő Államban folyik, akkor az abból származó díjazás adóztatható a másik Államban. Amennyiben az illetőség és a munkavégzés országa azonos, akkor eldőlt, hogy az illetőség országa jogosult az adó beszedésére. Amennyiben az illetőség és a munkavégzés országa eltér, akkor tovább kell vizsgálni az Egyezmény rendelkezéseit.

Az Egyezmény 15. cikk (2) bekezdése a munkavégzés helyén biztosít mentességet, azaz a jövedelem mégis az illetőség országában adóztatható, ha ez a „hármas feltétel” az illetőség országára nézve teljesül. A jogszabály bonyolultsága miatt, a könnyebb követhetőség érdekében érdemes egy konkrét egyezmény szövegébe behelyettesíteni az adott országot. Ez így szól a Németországgal kötött egyezmény alapján:

egy német illetőségű személy Magyarországon végzett munkájából származó díjazás csak Németországban adóztatható, ha

1. a kedvezményezett a kéréses adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül nem tölt összesen 183 napnál hosszabb időszakot vagy időszakokat Magyarországon, és
2. a díjazást olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkaadó nevében fizetik, amelyik nem belföldi illetőségű Magyarországon, (gazdasági munkáltató) és
3. a díjazás költségét nem a munkáltatónak Magyarországon lévő telephelye viseli.

E szabálynak köszönhetően, ha a német illetőségű magánszemély bármilyen 12 hónapon belül nem tölt többet 183 napnál Magyarországon, és a díjazást közvetlenül, vagy közvetve nem a magyar fogadó cég viseli és a magyar cég nem a német cég telephelye, akkor a munkavállaló jövedelme Németországban adóztatható. Amennyiben bármelyik feltétel nem teljesül, akkor a jövedelem a tevékenység végzés helyén, azaz Magyarországon adóztatható.

A külföldi társaságtól kapott jövedelem után a magánszemélynek negyedévente Szja fizetési kötelezettsége keletkezik. A külföldi pénznemben keletkezett jövedelmét forintra át kell váltani és a 15% szja előleget a negyedévet követő hó 12-ig kell az adóhatóság Szja beszedési számla javára megfizetni.