Köztudott, hogy a pénzintézetek a hitelezési és egyéb kihelyezési tevékenységük végzésénél nem a saját, hanem az ú.n. idegen tőkéjüket kockáztatják. Az idegen tőke használatáért kamatot kell fizetniük (pl. betétek, bankközi hitelek felvétele esetén, ezért az a fő törekvésük – üzletpolitikájuk – hogy az aktív kihelyezéseik (hitelek) teljes fedezetet (tőke és kamat) nyújtsanak, oly módon, tevékenységüket – működésükhöz szükséges költségeket, illetve ráfordításokat- is fedezzen a kihelyezések utáni kamatbevételük. A bevételi (hitel) és a kiadási (betét) kamatlába közötti különbözetet ú.n. kamatmarzsnak nevezzük, amely mértékének nagyobbnak kell lenni, mint a működési költségük a saját tőke utáni osztalékkötelezettségeik miatt. A kereskedelmi bankoknál a saját tőke összegszerűen a Hitel és pénzintézeti törvény (Hpt.) alapján meg kell, hogy haladja a 2 milliárd Ft-o t. A kereskedelmi bankok általában 100 milliárdos saját, illetve szavatoló tőke állománnyal rendelkeznek és az idegen forrásaik (idegen tőke állományuk) ennek 5-10 szerese. A kockázatok fedezésére a saját, illetve szavatoló tőke és a tartalékok (általános-, cél-, likviditási tartalék) szolgál.

A bankok működésében kiemelt szerepe van a kockázatok kezelésének, mivel a tevékenységük idegen tőke igénybevételével történik.
Kereskedelmi bankok főbb kockázatai :
• likviditási és forrásoldali kockázat (tipikus piaci kockázat),
• politikai (transzfer) kockázat,
• hitelezési, befektetési és eszközoldali kockázat
• kamat, jutalék- és díjbevételek, illetve ráfordítások kockázata
• deviza és árfolyamkockázat,
• fejlesztési kockázat,
• egyéb kockázatok (áralakulás, inflációs ráta változása, stb.)

A bankok a kockázatok el- és áthárítására törekszenek, illetve a termékeik árazásánál figyelembe veszik a termék(ügylet) és ügyfél kockázatokat is. (ügyfélminősítés, limitképzés, fedezeti és biztosíték követelmények).
A kkv-k esetében a bankok a hitelezési kockázatokat magasnak tartják, amely adódik a kis- és mikró vállalkozások magas fluktuációjából, valamint tőkeszegénységéből, tartalékjaik hiányából. Ez ad magyarázatot arra, hogy a bankok elsősorban a nagyvállalatok finanszírozására törekednek, ugyanis azok méretük miatt stabilabban és nyereségesebben gazdálkodnak. Amennyiben ezek a múlti vállalkozások a tőzsdére is bevezették magukat, akkor részvény árfolyamaik alakulása a gazdálkodásukról pontos információt nyújt a bankok számára.

Mind ezek ellenére a nagyvállalatok finanszírozási igénye nem fedi le a bankok kihelyezhető pénzügyi forrásait, ezért a lakossági finanszírozási tevékenységet is végeznek, amelyeknél a legnagyobb nyereséget a hitelkártya (Credit Card) finanszírozással érik el, amelyben a kamatmentességi időszakot követő hitelkintlévőségre extrém magas 40 %-ot is ügyleti kamatot számítanak fel.
További nyereséges üzletáguk a jelzálog hitelezés volt, amely mostanra a deviza alapú hitelek (elsősorban svájci frank alapú) hitelek Ft/deviza árfolyam növekedése miatt a hitelportfoliók átlagosan mintegy 10 %-át meghaladó mértékű lejárt állomány növekedést okozott. Ennek következményeként mintegy százezer család csőd helyzetbe került, amelyet különböző kormányzati és banki intézkedésekkel próbálja az állam enyhíteni. (pl. kilakoltatási moratórium, forintosítás, családi csődvédelem).

A lakossági üzletág közül a jelzáloghitelezés visszaesése, arra készteti a bankokat, hogy új és perspektivikus ügyfeleket keressenek. Legalkalmasabb lennének erre, a vállalkozások 98 %-át meghaladó kkv szektor vállalkozásai, illetve a középvállalkozások mellett a legnagyobb számú kis- és mikró vállalkozások óriási csoportja. Ebből kiindulva elemi érdekük a bankoknak, hogy a szektor mikró- és kisvállalkozóival partneri kapcsolatot alakítsanak ki, amelyre kiváló példa az EU devizaövezetű országainak a bankrendszerének a kkv finanszírozása.

Sajnos a hazai bankjainknak ennek a lehetőségnek a felismerése mindaddig késik, amíg egyre több mikró- és kisvállalkozás be nem bizonyítja, hogy hiteleinek kockázati kitettsége nem magasabb a közép és nagyvállalatok kitettségétől. Jelenleg a kis és mikró- vállalkozások közül egyre többen vannak, akik már ennek a követelménynek megfelelnek és közülük sokan a nemzetközi piacokon is sikereket érnek el.

Egyre több kisvállalkozás éri el ezt a színvonalat az informatika, az ingenier, illetve projektmenedzsment vállalkozások területén. Ilyen fejlődés tapasztalható a műszeripar, a gépjármű beszállító vállalkozások, agrárkutatási vállalkozások területén is.

E vállalkozások sikerének a kulcs a stratégiai gondolkodás a fejlesztési és a piaci területeken, amelyek alapját a saját innovációjuk jelenti. A kis- és mikró vállalkozások innovációs tevékenysége messze meghaladja a környező (EU-ban újonnan belépett) országok színvonalát. Ahhoz, hogy megtartjuk a magasan kvalifikált diplomás szakembereinket, a kisvállalkozásainkat vonzóvá kell tenni számukra. Amíg a multi vállalkozásoknál részmunkát kapnak, addig a kisvállalkozásainkban „fővállalkozók”, azaz döntéshozók lehetnek. Ezért is fontos a kkv szektor erősítése, amely a ma az EU gazdálkodásfejlesztési támogatásának 60 %-nak a felhasználását is lehetővé téve, új gazdaság fejlődési pályát nyit meg. Az EU támogatások felhasználása a bankok számára is vonzást jelent, amely a kisvállalkozások megerősödésével a bankszektort is versenyre készteti.

Mind a vállalkozások mind a bankok részéről ez bővülő kapcsolatok kiépítését jelenti, amely egyenrangú partnerviszonnyá erősítheti a ma még tapogatódzó, kölcsönös kapcsolatfelvételeket.

Sem a bank sem a vállalkozási szektor nem lehet sikeres, ha elutasító a partnerviszonynak a létrehozásában.

Amennyiben Finanszírozás és tőkebefektetés témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt, vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.
Kovács János