A felfüggesztett hitelkamat számviteli elszámolása

Kérdés:

Vállalkozásunk a koronavírus miatti veszélyhelyzeti rendelkezések között hozott, a vállalkozások által fizetendő hitelkamat felfüggesztését igénybe vette. Kérdésként merül fel, hogy az eredetileg 2020. üzleti évben fizetendő, de felfüggesz­tett kamat összegét 2020-ban el kell-e határolni? Van olyan szakmai vélemény is, hogy azt továbbra is el kell számolni köte­lezettségként. Melyik álláspont a helyes?

Válasz:

A veszélyhelyzet megszűnésével össze­függő átmeneti szabályokról és a jár­ványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: veszély­helyzeti törvény) 9. § (1) bekezdésének előírása szerint – ha a felek eltérően nem rendelkeznek – a hitelező az adósnak üz­letszerűen nyújtott hitel- és kölcsönszer­ződésből, illetve pénzügyi lízingszerző­désből eredő tőke-, kamat-, illetve díjfi­zetési kötelezettsége teljesítésére ad fi­zetési haladékot.

A kamatráfordítások elszámolásá­nál ugyanakkor figyelembe kell venni a számvitelről szóló 2000. évi C. tör­vény (a továbbiakban: számviteli tör­vény) 15. § (7) bekezdésének előírását, mely szerint az adott időszak eredmé­nyének meghatározásakor a tevékeny­ségek adott időszaki teljesítéseinek elis­mert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell szá­­mításba venni, függetlenül azok pénz­ügyi teljesítésétől. A bevételeknek és a költségeknek (ráfordításoknak) ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek (az összemérés elve).­

A számviteli törvény 85. § (2) bekez­désének előírása szerint fizetendő (fize­tett) kamatok és kamatjellegű ráfordítá­sok között kell kimutatni – függetlenül attól, hogy azt hitelintézet, más gazdál­kodó vagy magánszemély részére kell fi­zetni – a hosszú, illetve a rövid lejáratú kötelezettségek között nyilvántartott köl­csönök, hitelek, kötvénykibocsátásból és más hitelviszonyt megtestesítő értékpa­pír-kibocsátásból fennálló tartozások, váltótartozások után fizetett, fizetendő (esedékes) kamat összegét az eszközök bekerülési értékében elszámolt, figye­lembe vett kamat kivételével.

A számviteli törvény előbb hivatkozott előírása a fizetendő kamatok elszámo­lása tekintetében nem tesz különbséget abban, hogy a kölcsön a hosszú vagy a rövid lejáratú kötelezettségek között van.

A számviteli törvény 44. § (1) bekez­désének b) pontja alapján passzív idő­beli elhatárolásként kell elkülönítetten kimutatni a mérleg fordulónapja előtti időszakot terhelő költséget, ráfordítást, amely csak a mérleg fordulónapja utáni időszakban merül fel.

Így a fizetendő kamatot addig kell a passzív időbeli elhatárolások között sze­repeltetni, míg az a hitel- és kölcsön­szerződés szerint nem esedékes. Ha a kamatfizetés a szerződés szerint ese­dékessé vált, akkor azt – a számviteli törvény 43. § (1) bekezdése szerint – az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek kö­zött kell kimutatni.

A veszélyhelyzeti törvény a kamat megfizetésére adott haladékot. Az ös­szemérés elve alapján a 2020. üzleti évet terhelő kamatot – az eddigi gyakorlat­nak megfelelően – el kell számolni kamatráfordításként, az a 2020. üzleti évet terheli, függetlenül annak pénzügyi teljesítésétől. A fizetési haladéktól függetlenül amennyiben a kamat a korábban megkötött hitel- vagy kölcsönszerződés alapján a 2020. üzleti évben esedékessé vált a mérlegfordulónapig, akkor azt a kamatráfordításokkal szemben egyéb rövid lejáratú kötelezettségként ki kell mutatni a 2020. üzleti évben. A passzív időbeli elhatárolásokkal szemben azt a ­kamatot kell elszámolni, amely a szerződés szerint nem vált esedékességé a 2020. üzleti évben, de amely a 2020. üzleti évet terheli.­

[A számviteli törvény 15. § (7) bekez­­dése, 43. § (1) bekezdése, 44. § (1) bekezdésének b) pontja, 85. § (2)bekezdése]

DT