Devizaárfolyam-különbözetek figyelembe vétele

Kérdés:

Cégünk egy külföldi devizában felvett banki hitelkötelezettség­gel rendelkezik. A devizakitett­ségből eredően a számvitelben megjelenő különbözeteket ha­táridős ügylettel kezeljük. A ka­matlevonás társasági adózás korlátozásával kapcsolatosan fel­merült, hogy a számvitelileg el­számolt realizált és nem reali­zált árfolyamveszteséget, illetve nyereséget, továbbá a határidős ügylet nyereségét, illetve veszte­ségét figyelembe kell-e venni a le nem vonható tétel megállapí­tása során.

Válasz:

A kamat társaságiadó-alapban történő érvényesítését korlátozó adóalap-növelő tétel a nettó finanszírozási költségre vonatkozik. Jelen esetben azt kell te­hát megvizsgálni, hogy a szóban forgó tételek társasági adózási szempontból nettó finanszírozási költségnek minő­sülnek-e. Nettó finanszírozási költség az az összeg, amellyel az adózó vállal­kozási tevékenysége érdekében felme­rült finanszírozási költségei meghalad­ják az adóköteles kamatbevételeit és a gazdasági értelemben azzal egyenér­tékűnek tekintendő, adóköteles bevé­teleit, továbbá a transzferár módosító tételeit. A finanszírozási költségre szin­tén külön fogalom van a jogszabályban. E szerint finanszírozási költség alatt a kamatráfordítást, a kamattal gazdasági értelemben egyenértékű költséget, rá­fordítást, valamint a finanszírozási for­rás bevonásával összefüggésben elszá­molt költséget, ráfordítást kell érteni.

A finanszírozási költség definíciója a hitelre vonatkozóan számvitelileg elszá­molt realizált és nem realizált árfolyam­veszteség tekintetében konkrét szabályt nem tartalmaz. A kamatlevonhatóság szabályrendszere az erre vonatkozó eu­rópai uniós irányelvek és az irányelvek hátteréül szolgáló OECD-jelentés figye­lembevételével készült, ezért az értel­mezés során célszerű az ezekben fog­laltakra támaszkodni.

A vizsgált esetben az OECD-jelentés nyújt konkrét segítséget azzal, hogy le­írja, hogy a kamatköltségbe csak egyes, a finanszírozás vonatkozásában felme­rülő devizaárfolyam-veszteségek tartoz­nak bele és a devizaárfolyam-különbö­zetek (nyereségek, veszteségek) általá­ban nem tekinthetők a kamattal gazda­sági értelemben egyenértékű tételnek. Ugyanakkor az országok az OECD-je­lentés szerint belső jogi szabályozásuk­ban előírhatják az egyenértékűként tör­ténő figyelembevételt, azonban a ma­gyar szabályozás ezt nem írja elő.

A fentiekben leírtakat figyelembe véve a könyvvezetés pénznemétől el­térő devizanemben meghatározott kö­telezettségeken keletkező realizált és nem realizált árfolyamveszteség és ár­folyamnyereség nem minősül nettó fi­nanszírozási költségnek. A bemutatott joganyagokból következik az is, hogy a könyvvezetés pénznemétől eltérő de­vizanemben meghatározott kötelezett­ségeken számvitelileg keletkező devi­zaárfolyam-különbözetre vonatkozó határidős ügylet költsége, ráfordítása, bevétele sem minősül nettó finanszí­rozási költségnek.

Mindezek alapján a vállalkozásnak a kamatlevonás korlátozás alapjául a bank felé fennálló kamat- és díjköte­lezettségét, illetve más, azzal egyenér­tékű kiadását (ha van) kell figyelembe vennie. A tényállásban bemutatott ár­folyam-különbözetek és határidős ügy­leti eredmények nem tartoznak a kor­látozás hatálya alá.

[A társasági adóról és az osztalékadó­ról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 50. és 51. pontja, 2016/1164 EU (2016. július 12.) tanácsi irányelv 2. cikk 1. pontja, OECD 4. akciópontjáról készült jelentés 36. és 37. pontja.]


DT