Az aktivitásszint és teljesítmény összefüggésében a múlt alkalommal bemutatott fordított "U" alakú görbén kívül vannak személyiségfüggő tényezők is.

Vannak olyan személyek, akiknél az optimális szint felett gyors teljesítményromlás figyelhető meg. Ezt a jelenséget nevezik teljesítményrontó (debilizáló = elbutító) szorongásnak. Gyakran tapasztalható ez magas szorongásszintű, alacsony önértékelésű, személyek körében, akik annak ellenére, hogy felkészültek, mégsem tudnak teljesíteni. A szorongás megbénítja őket. Másoknál az optimális feletti agyi aktivitás szint -- egy bizonyos mértékig -- inkább teljesítményfokozó (facilitáló - serkentő) hatású, őket a téthelyzetek, a mérsékelt stressz, izgalom (pl. csoportnyomás) "doppingolja", s jobb teljesítményeket érnek el, mint kisebb feszültséget okozó helyzetekben.

Ezek a megfigyelések, ellentétben a közvélekedéssel, rámutatnak arra, hogy a stressz és a stresszkiváltó tényező alapvető szükséglete az emberi életnek, tulajdonképpen a stressz hasznos velejárója a sikeres, termékeny és kielégülést nyújtó életnek. Ne féljünk hát a sok kívülről jövő terheléstől! Nem csupán termékenyek és pozitív hatásúak, de betegségektől is megszabadíthatnak, és egészséges emberi kapcsolatok fakadhatnak nyomukban.

Valójában mindannyiunknak megvan a maga Yerkes–Dodson-görbéje. Egyeseknek nagyobb terhelésre van szükségük, hogy elérjék az optimális teljesítményt, másoknál ugyanez a szint teljes összeomláshoz vezethet. Az elv ugyanaz mindannyiunk esetében.
Mindannyian egy bizonyos stressz-szinten érjük el vagy adjuk ki magunkból a legtöbbet. A túl kevés vagy túl sok stresszhatás viszont káros.