Stressz és teljesítmény

A teljesítmény és a stressz között érdekes az összefüggés.

Teljesítmény és stressz kapcsolata

 

A munkában nyújtott teljesítményünket a stressz nem csak negatívan tudja befolyásolni.

 

Erre mutat rá a R. M. Yerkes és J. D. Dodson 1908–ban írt tanulmányában feltárt összefüggés. A Yerkes–Dodson-törvény vagy -görbe az agyi aktivitás  és a pszichés teljesítmények közötti összefüggésre vonatkozóan fordított U alakú összefüggést találtak.

 

 A Yerkes - Dodson – féle összefüggés értelmében alacsony aktivációs szint mellett (kimerültség, bágyadtság, álmosság) a teljesítményszint is alacsony, a viselkedés hatékonysága pedig gyenge. Egy bizonyos tartományon belül az aktivitásszint növekedésével a teljesítmény javul, mígnem eléri az egyénre jellemző maximális szintet. Valószínűleg szubjektíven is ekkor érezzük magunkat a legjobban, ezért ezt a tartományt optimum szintnek is nevezhetjük. A további aktivációs szint növekedés a viselkedés összerendezetlenségét, a koherencia csökkenését és a teljesítmények romlását okozza.

Stressz nélkül nem lenne teljesítmény, de ennek meg kell találni az optimális szintjét. Ha túl sok lesz, akkor az egyértelműen csökkenti a teljesítményt, elérkezik a kiégés, kapcsolatainkat tönkre teszi, karrierünket rombolja. Ám a stressz segít betartani a határidőket, kihívást, késztetést jelenthet.

 

Az aktivációs szintek megjelenési formái

Az aktivációs szint változásai folyamatosságot mutatnak, azonban a velejáró élettani, viselkedéses, pszichés, tudatszintbeli és agykérgi izgalmi (ezt mutatja meg az EEG) különbségek jellegzetességei alapján különböző szinteket lehet megállapítani:

 

1.         Kóma: amikor az agykérgi aktivitás még fájdalomingerekkel sem váltható ki.

2.         Alvás: a mélyalvás és a felszínes között négy fokozatot különböztetünk meg.

3.         Álmos állapot, szendergés: alacsony és szándéktalan mozgásaktivitás.

4.         Relaxált éberség: lelassult vegetatív működések, alacsony mozgásaktivitás.

5.         Élénk éberség: tiszta tudat, összerendezett, célirányos, hatékony viselkedés, jó teljesítőképesség.

6.         Extrém izgatott éberség (extázis): fokozott szimpatikus túlsúly a vegetatív működésekben, a felfokozott mozgás, a felfogás és viselkedés rendezetlensége, dekoncentráltság, kaotikus mozgásvihar, vagy mindezen fokozott agyi aktivitás mellett "dermedt" viselkedés, inaktivitás, szorongás.

 

Az egyénre jellemző mindenkori aktivációs szintet több alkati és szerzett, tartós és különböző helyzetekhez kötött tényező befolyásolja. Ezek közül a legfontosabbak:

·      öröklött biokémiai sajátosságok

·      a szervezet aktuális élettani állapota (kimerültség, komfortérzés)

·      az adott helyzet személyiségfüggő értékelése, stresszkeltő hatása, ennek következtében létrejövő érzelmi állapot (félelem, szorongás, düh, öröm)

·      a szervezetbe jutott/juttatott, az aktivációs szintet befolyásoló szerek (nyugtatók, serkentők)

Soós István
szakpszichológus

Szechenyi_Logo    vosz-logo-szines-feher-hatter-1 1.[1]