Stressz és a gondolkodási torzítások

Lehet hogy már hallottuk valahol ezeket a mondatokat?

A kutatások igazolták azt a feltevést, hogy a tartós, mindennapi stresszben élő, illetve komoly stresszorokkal szembesülő emberek szellemi teljesítőképessége jelentős mértékben romlik, illetve nehézségeik lehetnek az összpontosításban, gondolataik logikus összeszervezésében. Ez a kognitív teljesítménycsökkenés két forrásból származhat.

Egyrészt a magas érzelmi inger zavarhatja az információ feldolgozást. Vagyis minél inkább szorongunk, annál valószínűbb, hogy romlik a teljesítményünk.

Másrészt a teljesítményromlás annak eredménye is lehet, hogy a stresszorral találkozva elterelő gondolatok nyomulhatnak a fejünkbe. Azon töprengünk, hogy milyen cselekvési lehetőségeink vannak, aggódunk cselekedeteink következményeit illetően.

A stressz hatására fellépő gondolkodásbeli torzítások gyakran azt eredményezik, hogy az emberek mereven ragaszkodnak céltalan viselkedésmintáikhoz.

Tipikus gondolkodási hibák és torzítások

Azért nevezik torzult gondolkodásnak a következő gondolkodási formákat, mert azok az események irracionális vagy irreális értelmezéséhez vezetnek. Ez az értelmezés torz képet fest önmagunkról, a világról és önmagunk helyéről a világban. Ez a torz gondolkodás legtöbbször önromboló viselkedéshez vezet. Időnként persze mindenki használja vagy használt már torzult gondolkodási formákat, stresszhelyzetekben viszont gyakrabban alkalmazzuk őket. Ezek a gondolatok automatikusan jelentkeznek, anélkül, hogy különösebben figyelnénk rájuk vagy megpróbálnánk befolyásolni azokat.

1.    Minden vagy semmi

Fekete vagy fehér típusú gondolkodás.

„Ha nem sikerül valamit tökéletesen megcsinálnom, az egésznek nincs semmi értelme.”

„Ha most nem fog eljönni, akkor sohasem jön."

2.    Katasztrofizálás

A jövő vagy egy jövőbeli esemény lehető legnegatívabb előrejelzése, a reálisabb lehetőségek átgondolása nélkül.

„Annyira ideges leszek, hogy egyszerűen nem leszek képes megcsinálni"

3.    A pozitívumok lekicsinylése, leértékelése

Annak hangsúlyozása saját magunk számára, hogy sikereink, erényeink, és jó tulajdonságaink egyáltalán nem számítanak, a szerencse és a véletlen az, ami az események hátterében áll.

"Igen, idáig sikerült minden munkámat jól elvégezni, de az nem jelent semmit, mert..."

 "Igen tudom, hogy jól megy (ez vagy az) de ez nem számít, mert..."

4.    Érzelmi alapon történő érvelés

Azt gondoljuk, hogy valaminek igaznak kell lenni, csak mert egyszerűen úgy érezzük, hogy igaz, és nem vesszük figyelembe a logikus érveket.

"Tudom, hogy egy csomó dolgot jól csinálok, de mégis úgy érzem, hogy egy nagy rakás szerencsétlenség
vagyok."

 

Soós István

szakpszichológus

 

Amennyiben stressz témában konzultációra van szüksége, kérem írjon itt vagy hívjon a +36 1486 1800 callcenter-en keresztül.




Szechenyi_Logo    vosz-logo-szines-feher-hatter-1 1.[1]