A megküzdés azokat a folyamatokat takarja, amelyek keretében az egyén a külvilág felöl érkező fenyegetésektől, vagy veszélyektől védi önmagát. Ez a folyamat tudatosan irányított, aktív szembeszállás a külső veszélyekkel szemben. Ennek megfelelően tehát a személy a stresszteli helyzetre adott válaszai során tudomást vesz a helyzet negatív aspektusairól, és objektívan értékeli a helyzetet.

Ha definíciót keresnénk, akkor az egészséges személy megküzdő tevékenységére jellemző, hogy nem torzítja el a valóságot, rugalmas, célirányos és szándékvezérelt, cselekvései a jövőre irányulnak a jelen figyelembevételével és az adott helyzetet értékelő gondolkodás jellemző rá.

Tehát a fentiekből is látszik, hogy a megküzdés egyik legfontosabb eleme a helyzetértékelő gondolkodás. E jellegzetes gondolkodás első szakasza az elsődleges értékelés, melynek során az egyén tisztázza, hogy mit is jelent az adott helyzet az ő számára. Vagyis, hogy jóléte, közérzete szempontjából, fontos-e, ami történt vele. Itt arra a kérdésre kell választ kapnia, hogy „bajban vagyok-e?” Erre a kérdésre adott válasz határozza meg, hogy milyen érzelmekkel reagálunk majd az adott helyzetre.

Másodlagos értékelésben dől el viszont, hogy a személy saját meglátása szerint meg tud-e küzdeni a fenyegetőnek, félelmetesnek vagy éppen kihívástelinek ítélt helyzettel. El kell döntenie, hogy van-e befolyása a helyzetre, hogy mi okozta az adott helyzetet és hogy kézbentartója-e vajon a leendő változásoknak. Arra a kérdésre kell tehát itt megkapnia a választ, hogy „Mit tehetek én ebben a helyzetben?” 

S ha a fenti kérdésekre megkapta a választ, akkor fogja meghozni azt a döntést, hogy milyen megküzdési stratégiát fog választani.

A megküzdés kétféleképpen tud hatást gyakorolni a stresszreakcióra. Az egyén összpontosíthat a speciális problémára vagy helyzetre azért, hogy megpróbálja elkerülni vagy megváltoztatni azt, de legalábbis a jövőben megkísérelje megelőzni az ilyen helyzeteket. Tehát, ha a helyzetértékelés alapján úgy tűnik számára, hogy kezelhető a helyzet, akkor problémaközpontú megküzdést fog alkalmazni.

Ha azonban nem találja kezelhetőnek az adott szituációt, akkor foglalkozhat azzal is, hogy enyhítse a stresszkeltő helyzetekhez kapcsolódó érzelmi reakcióit. Ezt érzelemközpontú megküzdésnek nevezik.

Az, hogy valaki milyen stratégiát választ a megküzdés folyamán és hogy a folyamat milyen eredménnyel zárul, azt a személy, a helyzet és a helyzet értékelése határozza meg. Általában, ha a körülmények megváltoztathatónak tűnnek, akkor problémaközpontú beavatkozást alkalmazunk, viszont ha a történéseket úgy ítéljük meg, hogy kevésbé befolyásolhatóak általunk, akkor passzivitást és érzelemközpontú megküzdési módokat használunk. A megküzdés típusa aszerint változik, hogy mi forog veszélyben, és mik az elérhető források.