Vannak szabályszerűségek abban, ahogyan saját vagy mások viselkedéséről gondolkodunk. Történetekbe foglaljuk az eseményeket, akkor is, ha ezt nem vesszük észre, ha ténylegesen nem is gondolkodunk el egy-egy eseten. Történeteinknek vannak helyszínei, eseményei, szereplői és a szereplőknek indítékai, és persze még sok minden más is. Megpróbáljuk kitalálni, hogy mi az oka a történéseknek, mi az indítéka a szereplőknek, beleértve persze saját magunkat és viselkedésünket is.

Kutatások foglalkoznak azokkal a kérdésekkel, hogy vajon különbséget jelent-e, ha egy személy gondatlanságnak, szerencsétlenségnek vagy esetleg egy meghibásodott gépezeteknek tulajdonítja balesetét, vagy hogy betegségét a dohányzásnak, a túlzásba vitt munkának vagy éppen a túl sok aggodalmaskodásnak tekinti, esetleg valamiféle alkati gyengeségnek. Lehetne folytatni még sokáig a sort, hogy mi alapján próbáljuk megmagyarázni önmagunknak azt, hogy mi miért történik velünk, és hogyan reagálunk ezekre, de itt most csak három nagyon jellegzetes magyarázattípust említünk. Ezek az internalizáltság, a stabilitás és a kontrollálhatóság.

Internalizáltság

Más szavakkal az internalizáltság a belső és a személyes tényezők középpontba helyezését jelenti. A munkából és életmódból fakadó stressz a laikusok hiedelme szerint nagyobb jelentőséggel bír a betegségek kialakulásában, mint az olyan külső tényezők, mint a környezeti ártalmak vagy akár az egészségügyi ellátás hiányosságai.

Stabilitás

A stabilitás annyiban befolyásolja gondolkodásunkat, hogy a velünk történő eseményeket mennyire tekintjük állandó és tartós jelenségnek.  Ha sikeresek vagyunk, és azt gondoljuk, hogy ez egy állandó és tartós, tehát stabil dolog, az valószínűleg növeli a siker jövőbeli elvárásnak esélyét, és ezáltal növeli az ellenállást is a nehézségekkel szemben. Ha azonban sikertelenek vagyunk, akkor a saját állapotunkról alkotott állandó és tartós nézetek erősen csökkentik a siker bekövetkeztének esélyét, és előbb-utóbb a próbálkozások feladásához vezetnek.

Kontrollálhatóság

A kontrollálhatóság azt jelenti, hogy mennyire vagyunk képesek irányítani a saját sorsunkat, hogy mennyire gondoljuk azt, hogy tőlünk függnek az események. Ha az ellenőrzést magunkénak tudjuk, akkor magabiztosabbak és felelősségvállalóbbak vagyunk, míg ha nem tudunk ellenőrzést gyakorolni a velünk történő események felett, akkor jobban ki vagyunk szolgáltatva a sorsnak, a véletlennek.

Példaként említhetjük, hogy balesetek áldozatait vizsgálták, akiknek különféle kisebb törések miatt mintegy 4-5 hetet kellett betegállományban tölteniük. A munkahelyre való visszatéréskor azok a betegek, akik úgy érezték, hogy ők okozták a balestet, önmagukról kevésbé gondolták azt, hogy feszültnek és szorongók lennének, hogy máskor is előfordulhat velük hasonló baleset. Sőt úgy vélekedtek, hogy óvatosabbak lettek és jobban odafigyelnek a jövőben a hasonló baleseti helyzetekre.