Nem annyira nyilvánvaló szempont, de mégis fontos, hogy milyen szakmai alapképzettsége vagy tapasztalata van az illetőnek. Megbocsáthatatlan, ha a munkavédelmi szakembernek fogalma sincs a cégnél jellemző technológiák veszélyeit (beleértve az olyan kiegészítő tevékenységeket is, mint a karbantartás).

A munkavédelmi technikus képzés jelentkezési feltétele korábban valamilyen műszaki végzettség volt, de ennek megfelelt pl. egy targoncavezető vizsgát letett óvónő is. (ma már ez sem kell, elég az érettségi)

Ha az Ön cége bonyolultabb ipari tevékenységet végez, egy mérnöki vagy technikusi alapvégzettséget követeljen meg, ez legalább valószínűsít némi műszaki érzéket. Ugyanígy egy kórházban egészségügyi szakismeret vagy tapasztalat nélkül nem sok babér terem a munkavédelmisnek.

Olyan szakember, aki egyformán magas szinten ismeri a mezőgazdaságra, építőiparra, faiparra, élelmiszeriparra, nyomástartó edényekre stb. vonatkozó munkavédelmi és tűzvédelmi előírásokat, és ezt kiválóan alkalmazza is, nem létezik, vagy nem tudja megfizetni. Több száz munkavédelmi jogszabály és szabvány van, amelyek folyamatosan változnak, ezért véleményem szerint csak két-három veszélyes iparágban lehet igazán naprakész az ember.

A munkavédelmi felügyelővel való állítólagos „jó kapcsolat”

Lehet, hogy ez valamikor hasznos volt, de mára jelentősen megváltoztak a viszonyok. Az utóbbi idők büntetőügyeinek köszönhetően a részrehajlás, korrupció jelentősen visszaszorult. Ezen kívül a felügyelőket három-négyévente új területre helyezik, így hosszú távon nem lehet erre alapozni.

Az egyetlen működőképes lehetőség arra, hogy a munkavédelmi hatóság jóindulattal viszonyuljon Önhöz, ha csatlakozik a "Partnerség a foglalkoztatás biztonságáért" kezdeményezésükhöz. Ha Ön is partnerré válik, a hatóság a közigazgatási határozat helyett nagyobb arányban él a figyelemfelhívás eszközével. (persze az alapoknak rendben kell lenni, különben vége a partnerségnek!)

Kling Péter