Egy, 36 országra kiterjedő EU-s felmérés foglakozott a munkavédelmi kockázatértékelések helyzetével. Ennek eredményeit ismertették egy október 6-án. megtartott konferencián. A felmérés számomra legfontossabb megállapítását idézem:

 “egyes országokban jogszabály írhatja elő, hogy munkavédelmi szolgáltatót szerződtessenek az ilyen (kockázatértékelési) feladatokra –, de elvileg, valamint azzal a  feltételezéssel élve, hogy a munkát irányítók képesek a leghatékonyabban kontroll alatt tartani a kockázatokat, minden vállalkozásnak képesnek kell lennie arra, hogy csupán saját személyzetét felhasználva alapvető kockázatértékelést végezzen.”

 Ez a - már nem először megfogalmazott megállapítás – horderejénél fogva mindenképpen megérdemli, hogy bővebben (több cikkre kiterjedően) foglakozzunk a kérdéssel. Ebben a cikkben egyelőre a felmérés idetartozó részét ismertetem, nehogy az a vád érhessen, hogy az idézett megállapítást a szövegkörnyezetéből kiragadva, annak jelentését elferdítem.

 Tehát a felmérés:

készíttette az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) 2014.
Főcím: “Új és újonnan felmerülő kockázatokról szóló második Európai vállalati felmérés (ESENER-2)”

    Fejezetcím (a 6. oldalon): Kockázatértékelés

 “Az ESENER-2 által vizsgált egyik fontos munkavédelmi kérdés, hogy a munkahelyeken a kockázatértékelés részeként rendszeresen végeznek-e munkavédelmi ellenőrzést, ami a biztonság és egészségvédelem európai megközelítésének alappillére a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló keretirányelv (89/391/EGK irányelv) szerint.

•  Az ESENER-2 eredményei szerint az EU 28 tagállamában az intézmények 76%-a végez rendszeres kockázatértékelést, és a többségüknél (92%) erről dokumentáció is rendelkezésre áll. A várakozásoknak megfelelően a kockázatértékelések elvégzésének aránya pozitívan korrelál az intézmények méretével: két szélső értéke 69% az 5–9 dolgozót foglalkoztató mikrovállalkozások esetében, illetve  96% a több mint 250 főt foglalkoztató vállalatoknál.

•  Országonként nézve az értékek 94% (Olaszország és Szlovénia) és 37% (Luxemburg) között változnak. Magyarországon ez az érték 77%, a vizsgálatba vont 36 ország átlaga 76%, ez utóbbi megegyezik az EU-28-ak átlagával. Ágazatokra vetítve a legmagasabb arányok a legkockázatosabb ágazatoknál mutathatók ki, például a feldolgozóiparban (85%), a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat területén (84%), valamint az építőipari, hulladékgazdálkodási, illetve víz- és villamos energia  ágazatokban (83%).

• Érdekes módon, ahogyan az ábra is jelzi, jelentős eltérések vannak azon munkáltatók arányában, ahol a kockázatértékelést elsősorban belső személyzet végzi. Az országok sorrendje ebben az esetben teljesen más: az első helyen álló Dániát (a munkáltatók 76%-ával) az Egyesült Királyság (68%) és Svédország (66%) követi. Az arány Szlovéniában (7%), Horvátországban (9%) és Spanyolországban (11%), a legalacsonyabb. Magyarországon 15%, EU-28-ban 36%,  és a vizsgálatba vont 36 ország átlagában 34%.

 Ábra: Rendszeres munkahelyi kockázatértékelés és főként belső személyzettel végzett kockázatértékelés, országok szerint (a munkáltatók*  %-a)

*megjegyzés az eredeti (magyar szöveg) itt intézményt említ.

• Úgy tűnik, hogy az érték együtt nő az intézmények méretével, mivel a nagyobb intézmények között magasabb azoknak az aránya, ahol a kockázatértékelést elsősorban belső személyzet végzi. Ebből semmilyen következtetés nem vonható le az értékelések minőségéről – egyes országokban jogszabály írhatja elő, hogy munkavédelmi szolgáltatót szerződtessenek az ilyen feladatokra –, de elvileg, valamint azzal a feltételezéssel élve, hogy a munkát irányítók képesek a leghatékonyabban kontroll alatt tartani a kockázatokat, minden vállalkozásnak képesnek kell lennie arra, hogy csupán saját személyzetét felhasználva alapvető kockázatértékelést végezzen.

• A munkahelyi kockázatértékelések során legtöbbször a gépek, berendezések és létesítmények biztonságát (84%), valamint a munkavégzés során felvett testhelyzeteket, a fizikai igénybevételt és az ismétlődő mozdulatokat (75%) vizsgálják.

•  Érdemes megjegyezni, hogy az olyan, kockázatértékelést végző intézmények közül, amelyeknél távmunkás munkavállalók is vannak, csak 29% jelezte, hogy a kockázatértékelések az otthoni munkahelyre is kiterjednek; ez az arány a közigazgatásban a legmagasabb (40%). Habár ezek az eredmények csak a vizsgált munkáltatók teljes mintájának 13%-át érintik, érdemes szem előtt tartani őket, mint a munkahelyi biztonság és egészségvédelem kezelési gyakorlatának indikátorait az új munkaszervezési minták viszonylatában.

•  Ehhez hasonlóan, és azokra az intézményekre koncentrálva, amelyeknél a közvetlen alkalmazottakon túl más típusú munkavállalók is dolgoznak – többek között kölcsönzött munkavállalók, alvállalkozók és önfoglalkoztatók –, az EU 28 tagállamában működő, kockázatértékelést végző intézményeknek 62%-a számolt be arról, hogy a kockázatértékelés kiterjed ezekre az egyéb típusú munkavállalókra is.

•  Az EU 28 tagállamában a rendszeres kockázatértékeléseket végző intézmények többsége – tevékenységi ágazattól és intézménymérettől függetlenül – hasznos módszernek tartja az ilyen értékeléseket az egészség és biztonság kezelésében (90%).

•  A rendszeres kockázatértékelést nem végző intézmények főként azzal indokolják a kockázatértékelés hiányát, hogy a kockázatok és veszélyek már ismertek (az intézmények 83%-a), illetve nem állnak fenn jelentős problémák (80%). Ezek az eredmények csak a vizsgált intézmények 24%- ára vonatkoznak, de így is felvetődik a kérdés: ezeknél az intézményeknél, különös tekintettel a legkisebbekre, tényleg kevesebb a probléma, vagy egyszerűen csak kevésbé vannak tisztában a munkahelyi kockázatokkal?

•  Érdekes módon a legkisebb mérettartományokba eső intézmények a nagyobbakhoz képest ritkábban jelezték, hogy az eljárás túl megterhelő lenne: az 5–9 főt foglalkoztató intézmények között 22% ez az arány, míg a 250 főnél többet foglalkoztatóknál 31%.”

 

Amennyiben munkabiztonság témában tanácsra van szüksége, kérem írjon a munkavedelem@vallalkozo.info címre, vagy hagyjon üzenetet a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.

Előző cikkünket: „Úgy látszik, ma valami baj van ezekkel az átkozott hajókkal”– második rész”címmel ajánlom olvasóim figyelmébe. A maihoz kapcsolódó cikk: „A (munkavédelmi) kockázatértékelés története hazánkban” (megjelent szeptember 30-án).

Munkavédelem A-Z