Mi is történt az angol hajókkal?

Az események későbbi értékelése megállapította, hogy saját „biztonsági” szabályaikat tudatosan megszegték az Angol Haditengerészet egyes hajóin: az erős páncélozással védett lőszerraktárakon kívül, nem védett helyeken halmoztak fel lövedékeket és kivetőtölteteket. Ezzel az volt a céljuk, hogy így minél nagyobb tűzgyorsaságot tudjanak tartani a hajók az ütközetben, a tűzgátló ajtókat, fedeleket is tudatosan nyitva hagyták csatában. Emiatt, ha a hajók találatot kaptak, a nem védett robbanószerek kigyulladtak, majd a tűz a nyitva tartott zárófedeleken akadály nélkül végigégett a lőszerraktárakig, amik felrobbantak, és ezzel megsemmisítették az egész hajót.

„Az egész tornyot a hajó legfelsőbb fedélzetéről egész a hajófenékig leérő - hatalmas páncélakna veszi körül” Idézet és rajz: Beck Zoltán Császári és Királyi fregattkapitány

„A hadihajók tüzérsége” című könyvéből

Összegezve elmondható, hogy a munkavédelmi és tűzvédelmi szabályok figyelmen kívül hagyása elsődleges okként vezetett a hajók pusztulásához. Ezt a megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy azok a hajók, amelyeken betartották a szabályokat az őket ért több találat ellenére is túlélték az ütközetet. Ezek között volt a HMS Queen Mary testvérhajója a HMS Tiger, ami 15 találatot kapott, mégis elkerülte a lőszerrobbanást.

 A másik oldalon a németek betartották a lőszer tárolás szabályait, ennek köszönhetően SMS Lützow csatacirkáló a felderítő egység zászlós (parancsnoki) hajója Hipper tengernagy irányítása alatt, bár a csatában rengeteg találat érte - többek között 4 db 380 mm-es gránát - mégis eljutott a hazai vizekre.* (Ahol fegyelmezettek voltak, és betartották a lőszerek kezelésére vonatkozó előírásokat, ott kisebb volt a kockázat.)

A történetnek azonban van még egy tanulsága, ami arra világít rá, hogy a németek miért voltak előírás követők. Ezesetben nem azért, mert ez része a német gondolkodásnak, hanem egy sokkal „prózaibb” ok következményeként. Az történt, hogy egy, még az ütközet előtt lefolytatott „belső” ellenőrzés felfedte, hogy a német hajókon szabálytalanul tárolják harci helyzetben a lőszert. (Hasonlóképpen, mint ahogy azt egyes angol hajók tették a jütlandi ütközetben.) A német haditengerészeti vezetés, azonban szigorú intézkedésekkel visszaállíttatta a rendet, megszüntetve ezt a szabálytalanságot, és ezzel nagyban hozzájárult a későbbi ütközet megnyeréséhez. Mindezek a gyakori és szigorú ellenőrzések szükségességét bizonyítják. (Ami a munka, -és tűzvédelemnek egyik alapköve.)

Ezzel szemben az angol admiralitás nem ismerte el a tényeket és a csatacirkálók vékony páncélzatának tulajdonította a veszteségeket. Ez kihatással volt a későbbi hadihajó tervezésre, ugyanis a fenti vélemény alapján erősebb, és így jóval nehezebb páncélzattal kezdték tervezni a csatacirkálókat, ami a többletsúly miatt visszahatott a hajók sebességére. A sebességcsökkenés viszont a csatacirkálók létrehozásának alapelvével volt ellentétes, erről Beck Zoltán Császári és Királyi fregattkapitány így írt „A hadihajók tüzérsége” című 1916-ban kiadott művében: „A mindent eldöntő nagy tengeri csaták helyébe a portyázó kereskedelmi háború lépett, ebben pedig elsőrangú szerepre vergődött a tengeri háború egy új tényezője, a sebesség. A harc a páncél és tüzérség között a régi értelemben megszűnt, a jövő egészen a sebességé. A gyorsabb hajó túlnyomó erejű ellenfelének bármily erős és messzehordó tüzérsége elől is bármikor képes lesz kitérni, míg két egyenlő erejű divízió közül mindig az fogja a taktikailag és tüzérségileg előnyösebb pozíciókat elfoglalhatni, amelyiknek nagyobb a sebessége”.

A munka és tűzvédelem alapelve a balesetek, tűzesetek, veszélyeztetések objektív (pártatlan) kivizsgálása révén intézkedések meghozatala a jövőbeli hasonló esetek megelőzésére. Ennek hiánya, a valódi okok elkendőzése hibás következtetések levonásához vezet, ami tévútra viheti a jobbítás szándékát. Esetünkben a német vezetés a csata előtt még időben és objektíven mérte fel a veszélyeket, és ezért helyes intézkedéseket hozott, míg az angolok utólagos félremagyarázása nem szolgálta az ésszerű beavatkozás lehetőségét.

  A jütlandi csata végül a németek taktikai győzelmével végződött.

 Az angol veszteség a túlerő ellenére is számottevő volt (6097 brit tengerész és tiszt veszett oda, míg a németek embervesztesége 2545 fő volt), illetve jóval több angol hajó süllyedt el, mint német. A kölcsönös veszteségek összehasonlítása (a tenger fenekére került 115 000 tonna angol és 61 000 tonna német hajótér) mindenesetre a német harci fölényt bizonyítja. A német flotta a cirkálók csatájában győzedelmet aratott.

 Angol veszteségek

Csatacirkálók: Indefatigable, Queen Mary, Invincible

Páncélozott cirkálók: Black Prince, Warrior, Defence

Flotilla vezérhajó: Tipperary

Rombolók: Shark, Sparrowhawk, Turbulent, Ardent, Fortune, Nomad, Nestor

 Német veszteségek

Csatacirkálók: Lützow*

Elavult csatahajók: Pommern

Könnyűcirkálók: Frauenlob, Elbing, Rostock, Wiesbaden

Torpedónaszádok, rombolók: V48, S35, V27, V4, V29

 *A SMS Lützow csatacirkáló bár a csatában rengeteg találat érte mégis eljutott a hazai vizekre, ott azonban megfeneklett, és a németeknek el kellett süllyeszteniük.

 

Amennyiben munkabiztonság témában tanácsra van szüksége, kérem írjon a munkavedelem@vallalkozo.info címre, vagy hagyjon üzenetet a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.

Előző cikkünket: „Úgy látszik, ma valami baj van ezekkel az átkozott hajókkal”– első rész”címmel ajánlom olvasóim figyelmébe.

Munkavédelem A-Z