Az ember hőérzetét sok tényező befolyásolja, ezek közül a legfontosabbak:

a környezeti levegő hőmérséklete

a sugárzó hő,

a levegő relatív páratartalma,

a légmozgás sebessége, ezen felül

az egyén ruházata és

a végzett munka közben az emberi testben felszabaduló hőmennyiség

A hőcsere „utjait” az alábbi ábra mutatja:

A belső hőtermelés és a hőcsere együttesen határozza meg az ember

testrészeinek hőmérsékletét.

Amíg az ember maghőmérséklete állandó marad, addig rövid távon nincs nagy veszély, viszont ha már a maghőmérséklet megváltozik az akár végzetes is lehet:

A klímatényezők közül a legkönnyebben a hőfok mérhető, ezért több klímatényező mérését visszavezetik egyszerű hőfok mérésre Ilyen elven mérik a sugárzó hő hatását:

Ha egy gépkocsi a Nap sugárzásának van kitéve, akkor a belsejében mért hőmérséklet nagyban eltér a környezeti hőmérséklettől. Úgyanígy, a bőrünk is a sugárzó hő hatására felmelegszik, meleget érzünk, holott a bennünket körülvevő levegő hőmérséklete lehet alacsony is. (pl. a téli napozásnál) Nem kell azonban feltétlen egy gépkocsi a sugárzó hő detektálására, elég ehhez egy glóbusz hőmérő. Ez egy preciziós, (de egyébként közönséges) hőmérő, aminek az érzékelő része egy kb. 15cm átmérőjű gömbbe nyúlik be. A gömb matt feketére festett vörösréz lemezből van hajlítva. (belül üres, hasonlít egy unicumos üveghez – bár az addig jó amig tele van.)

A glóbusz hőmérő által mért hőfok a hősugárzásra jellemző értéket ad. Ez azonban a hőérzetnek csak egyik tényezője, a hőkonfort meghatározására több tényezőt kell mérnünk. Erre egy több érzékelőből álló műszer alkalmas.

Vernon-féle glóbuszhőmérő (Globe Temperature sensor) 

Így néz ki egy hőstressz felügyeleti komplett rendszer: (állványos, viszonylag nagy méretű, mérőállomás jellegű):

Natural Wet Bulb Temperature sensor: nedves hőmérséklet érzékelő (a levegő relatív páratartalma, és a légmozgás sebességével arányos jelet ad),

Dry Bulb Temperature sensor: száraz hőmérséklet érzékelő (a környezeti levegő hőmérséklete)

Globe Temperature sensor: sugárzó hő hatását mérő érzékelő (egy Vernon-féle glóbusz-hőmérő)

Tulajdonképen mind a három érzékelő hőfokot mér, csak a kialakításuk különbözik egymástól.

 Ugyanez kéziműszer formájában:

A műszer központi elektronikája tapasztalati értékek alapján kidolgozott algoritmus alapján egy un. WBGT indexet (Wet Bulb Globe Temperature index, Yaglou és Minard, 1957), állít elő, ami a hőérzetre jellemző érték. (A műszer tulajdonképen egy 3 csatornás digitális hőmérő.) Az érték használatánál figyelembe kell venni a személy ruházatát és a végzett munka nehézségi fokát is. (pl. nehéz fizikai munka – könnyű fizikai munka – ülő szellemi munka)

Mire jó ez az egész?

„Az 1950-es évek végén az Amerikai Egyesült Államok tengerészgyalogságának egyik kiképzőbázisán a nagy melegben, egyenruhában folytatott intenzív kiképzés során jelentős számú súlyos sérülés történt (hőguta). Ennek hatására a haditengerészet megvizsgáltatta a hő hatását a gyakorlati tevékenységre. A vizsgálat eredménye a hőmérsékleti index, a WBGT bevezetése lett. Később ezt az indexet számos kutató kezdte el használni, mint egyszerűen mérhető hőmérsékleti stressz indexet. Az idő előrehaladtával használata egyre szélesebb körűvé vált a munkahelyi hőstressz meghatározásában, majd 1989-ben nemzetközi szabvánnyá vált (ISO 7243).”  …” az USA hadseregében ezt alkalmazzák (ott, ha szükséges, raj szinten is rendelkezésre állnak a szükséges berendezések)”. (forrás: „Kállai Ernő: A környezeti hőterhelés mérésének lehetőségei a Magyar Honvédségben”. Hadtudományi szemle, Budapest 2010. 3. évfolyam 1. szám)

Erős hősugárzásnak és légáramlásnak kitett munkahelyeken (pl. kazánház, szabadtér, konyhák) az egyszerű hőmérsékletmérés által szolgáltatott eredmények nem használhatóak, mivel azok nem a hőérzetet „mérik”. 

A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet 7.§-a és 2. számú melléklete foglalkozik (kötelező jelleggel) a klíma mérésekkel.

A 7.§ előírásai közül idézem a következőket: „ (4) „Zárt munkahelyeken a végzett munka jellegétől és az évszakoktól függően, a munka nehézségi fokát jellemző munkaenergia-forgalmat figyelembe véve, álló munkánál 1 m magasságban, ülő munkánál 0,5 m magasságban a 2. számú melléklet szerinti megfelelő hőmérsékletet (klímatényezőt) kell biztosítani.

(5) A munkahelyek klímájának mérését és értékelését a 2. számú mellékletben szereplő fogalmi meghatározások, mérési és értékelési szempontok használatával kell végezni.”

Munkavédelem A – Z

Arató Zoltán, Tövisházi Csaba