Két betű cseréje

Marshall Goldsmith és Mark Reiter által írt „Ami eddig működött, az nem visz tovább”  című bestseller listás könyvükben,  a felsővezetők azon hibáit dolgozzák fel, amely megakadályozza őket még sikeresebbé váljanak.

Goldsmith közel 20 éves Forbes100-as cégek vezetőivel való coaching munka során arra jött rá, hogy nem a szakmai hozzáértés, hanem az emberi gyengeségek azok amelyek akadályozzák egy ponton túl a vezetőket abban, hogy még sikeresebbek legyenek a karrierépítésben.

Ezek a gyöngeségek pedig, egészen hétköznapi gyengeségek.

Az egyik ilyen rossz szokás, nemcsak a tengerentúli vezetők sajátja, hanem az itthoni vezetők esetén is zavarba ejtően ismerős lehet:

A negatív mondatkezdések.

"nem", "de", "habár"

 Goldsmith a könyvében ezzel kapcsolatban egy történetet mesélt el:

Néhány éve egy gyár vezérigazgatója felfogadott, hogy rendszabályozzam meg a könyvelőjét, aki tehetséges ember volt, ugyanakkor nyakas és merev is.

Amikor először szembesítettem azzal, hogy mit gondolnak róla a munkatársai felháborodottan tiltakozott.

-          De Mashall, ez nem igaz!

-          Ez még egy ingyen menet volt – mondtam – Legközelebb ha „nem”-mel, „de”-vel, vagy „habár”-ral kezdesz egy mondatot, húsz dollárt fizetsz.

-          De hát… - hápogott.

Könyörtelen voltam:

-          Húsz dolcsi!

-          Nem, jaj, nem… - sopánkodott.

-          Ez már negyven!

-          Nem, nem és nem!

-          Szépen haladunk – jegyeztem meg. – hatvan, nyolcvan, száz dollár!

Egy óra leforgása alatt négyszázhúsz dolcsit veszített.

Még két órába került, míg megértette a lényeget.

Ezután már csak ennyit mondott:

-          Köszönöm.


Olyan jól megtanulta a leckét, hogy egy év múlva amikor egy értekezleten egy hölgy a női
munkaerő létszámának emelését firtatta és a vezérigazgató férfi módra tiltakozni kezdett,

emberem felállt, és megköszönte a hozzászólást.

Legyen szó bármiről, a negatív mondatkezdetek kivétel nélkül azt az üzenetet közvetítik, hogy a beszélgetőtársunk téved, és nekünk, egyedül csak nekünk van igazunk."

 

Elgondolkodtató Goldsmith tanmeséje?

Esteleg nemcsak vezetőként és nemcsak a munkahelyi kapcsolataink vonatkozásában érdemes tanulnunk belőle...



Mindannyian hallottunk már arról, hogy sokkal könnyebben megnyerhetjük vitapartnerünk szimpátiáját, ha egy egyszerű megoldáshoz folyamodunk.

Amikor csak lehet, a "de" szócskát "nyeljük le, vagy cseréljük ki "és"-re. Ezzel az apró (ám kezdetben odafigyelést igénylő) fogással új lendületet adhatunk a beszélgetésnek, új irányt a közös gondolkodásnak.

Mennyivel másképpen hangzik: 

Érdekes amit mondtál, de gondoljuk végig azt is...

Érdekes amit mondtál, és gondoljuk végig azt is...


Melyik inspirál jobban cselekvésre?

Melyikben érzünk több odafigyelést a korábbi vélemény megfogalmazója irányában?


Pedig csak két betűt cseréltünk,

két másikra...




dr. Erdős Zsuzsanna
üzleti etikett tanácsadó és coach
www.erdosetikett.hu