A reklámadó nem általános „hirdetési adó”, hanem meghatározott reklámközzétételi tevékenységekhez és szerepkörökhöz kapcsolódó kötelezettség. A törvény alapján adóalannyá válhat az a vállalkozás, amely reklámot tesz közzé médiaszolgáltatásban, sajtótermékben, internetes felületen, kültéri hordozón vagy egyéb, a jogszabály által nevesített módon. Emellett a szabályozás saját célú reklám esetén is számol adóalappal, amelyet a reklám közzétételével összefüggésben felmerült közvetlen költségek képezhetnek. Ez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben nem szükséges reklámértékesítési bevétel ahhoz, hogy reklámadó-kitettség keletkezzen.

A KKV-k körében gyakori tévedés, hogy a reklámadó kizárólag nagy médiavállalatokat vagy multinacionális online platformokat érint. A korábbi gyakorlat azonban azt mutatta, hogy kisebb vállalkozások is érintetté válhatnak, különösen akkor, ha saját felületeiken partneri vagy promóciós tartalmat jelenítenek meg, rendezvényeken reklámfelületet értékesítenek, vagy reklámtevékenységet más szolgáltatásokkal együtt, nem elkülönítve számláznak. A jogi kockázat jellemzően nem az adó összege miatt válik jelentőssé, hanem az adminisztratív kötelezettségek elmulasztásából, a szerepkörök félreértelmezéséből vagy a szerződéses struktúrák pontatlanságából fakad.

A reklámadó kapcsán különösen érzékeny pont a szerepek tisztázása. Nem mindegy, hogy egy vállalkozás reklámközzétevőként, saját célú reklámot megvalósítóként vagy pusztán megrendelőként jelenik meg egy adott ügyletben. Bár a klasszikus értelemben vett hirdető jellemzően nem válik közvetlen reklámadó-fizetővé, a reklámadó hatása közvetetten megjelenhet az árképzésben, valamint a szerződésekben szereplő nyilatkozati és felelősségi klauzulákon keresztül. A nem megfelelően strukturált megállapodások utólagos vitákhoz és pénzügyi kockázatokhoz vezethetnek.

A 2026. július 1-jétől induló időszakra való felkészülés egyik legfontosabb eleme annak áttekintése, hogy a vállalkozás tevékenységei közül melyek eshetnek a reklámadó hatálya alá. Ide tartozik a marketing- és kommunikációs szerződések felülvizsgálata, a reklámközzététel és az egyéb szolgáltatások elkülönítése, valamint annak meghatározása, hogy keletkezik-e olyan bevétel vagy költség, amely adóalapot képezhet. A jogszabály bizonyos esetekben adómentes sávot is biztosít, azonban ennek alkalmazhatósága mindig az adott tényállástól és az adóalany besorolásától függ.

A tapasztalatok alapján a reklámadóval kapcsolatos kockázatok jelentős része már egy egyszerű, előzetes belső áttekintéssel is kezelhető. Azoknál a vállalkozásoknál azonban, ahol összetettebb reklámstruktúrák, több szereplős szerződéses láncok vagy vegyes online–offline megjelenések vannak jelen, indokolt lehet szakértő bevonása. Ez különösen igaz akkor, ha a vállalkozás reklámközzétevőként jelenik meg, vagy ha vitatható, hogy egy adott tevékenység a jogszabály szerint reklámnak minősül-e.

A reklámadó 2026. július 1-jei tényleges visszatérése nem váratlan jogalkotási lépés, hanem egy előre ismert határidőhöz kötött változás. A kérdés ezért nem az, hogy bekövetkezik-e, hanem az, hogy a vállalkozások mennyire felkészülten érkeznek meg ebbe az időszakba. Az időben elvégzett szereptisztázás, szerződéses rendezés és adminisztratív felkészülés érdemben csökkentheti a jogi és pénzügyi kitettséget, miközben kiszámíthatóbb működési környezetet teremt a következő évekre.

VJ