„Isten különös kegyelmének jele az, ha eszünk sugallatára azt választjuk, mi hasznunkra van.” [1]

 

A MUNKAVÉDELMI ÉRDEKEGYEZTETÉS KÉRDÉSEI – 1. rész

Aki a munkavédelem szakterületén szeretne dolgozni, nem csak a jogszabályi előírásokat és szakmai eljárásrendet kell ismernie, hanem az ágazatban uralkodó viszonyokat is, a különböző érintett csoportok érdekeit és az egyeztetésük menetét, hiszen ezek is kihatnak a szakmai tevékenységére.

A munkával összefüggő betegségek, balesetek jelentősen hozzájárulnak az egészségügyi szektor, és ezáltal a nemzetgazdaság kiadási oldalának növekedéséhez is.Egyes mértékadó források szerint, az Európai Régióban a munkával összefüggő betegségek költségei – többek között a kezelés, a táppénz, a rehabilitáció, a kártérítés – átlagosan évente 4% GDP arányos veszteséget okoznak[2]. Könnyen belátható, hogy ha ez az összeg az európai gazdaságban maradna, akkor nem 1% körül lenne az EU éves növekedési üteme.

Hasonló a helyzet a hazai munkavédelemben is. A tripartit (háromoldalú) érdekegyeztető rendszer tagjainak nem lehet és nem szabad elfelejteni az egyetemes célt, „az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeinek” biztosítását, amely rendező elv mentén haladva csökkenteni lehet a társadalom egészére és a nemzetgazdaság teljesítőképességére nehezedő ún.betegségteher mértékét.

Általánosságban elmondható, hogy nem lehet a közegéből kiemelten kezelni semmit sem, mert nem kapunk valós helyzetképet róla.A tágabb közeg áttekintésekor válik világossá, hogy a munkavédelem szereplői ugyanazok az érdekcsoportok, mint akik a nemzetgazdaság működtetésében is érintettek, tehát a kormányzat, a munkáltatók és a munkavállalók. Ezen gondolatmenet mentén haladva, nyilvánvaló, hogy ha ezeknek a csoportoknak nemzetgazdasági szinten eltérőek az érdekeik, akkor eltérőek lehetnek a munkavédelem szintjén is, tehát egyformán szükségük van az érdekeik képviseletére, valamint az eltérő érdekeik egyeztetésére.

Vajon mik lehetnek ezen érdekcsoportok fő érdekei? Milyen alapvető szemléleteket kellene napról napra közös platformra hozni, hogy maga a munkavédelem mint rendszer működhessen? A munkavállaló legfőbb érdeke, hogy az egészségét megőrizve pénzt keressen. Ezért dolgozik napról napra. A munkáltató – mint gazdasági társaság – abban érdekelt, hogy maximális bevétel mellett minimális kiadást produkálva maximálja a profitját. Ezért hozta létre, ezt várja el a tulajdonos. A kormányzat a komoly költségvetési terheket (pl. egészségügy) érdekelt csökkenteni.

A munkavédelmi érdekegyeztetés rendszerének feltérképezése közben válik világossá, hogy a munkavédelem alapvető problémái a magyar társadalom problémáinak leképeződései, de miért is lenne másképp, hiszen a szereplők ugyanazok. Ennek következtében érdemi és mélyreható strukturális változás csak akkor következhet be a munkavédelemben és vele együtt a munkavédelmi érdekegyeztetésben, ha a befogadó közegben, vagyis a társadalomban is megtörténnek a hasonló változások. Vannak olyan örök igazságok, amelyek általánosságban érintik az érdekegyeztetést – és benne a munkavédelmi érdekegyeztetést – is, és minden szereplőjének együtt kellene működni a megváltoztatásukban. Ilyen igazság, hogy az egyének érdekének a többség érdeke fölé helyezése alapvető akadálya az érdekegyeztetés folyamatainak, amely mindenképp ellensúlyozandó, akár már az oktatás megfelelő tematizálásával is.

[1]– forrás: Robert Merle: Francia História, Európa Kiadó, 1982

[2]– forrás: http://www.euro.who.int/en/health-topics/environment-and-health/occupational-health/occupational-health

1. ábra: Hivatalos információáramlás a hazai munkavédelmi érdekegyeztetésben

A munkavédelemben érintett szervezetek együttműködési fórumai

A hazai munkavédelem intézményi- és jogrendszere illeszkedik az EU Irányelvek, az ILO Egyezmények és a World Health Organization (WHO) által megfogalmazott biztonsági és egészségi követelményekhez, melyek egyik legfőbb célkitűzése, hogy minden ember számára biztosítsa az egészég lehető legmagasabb szintjét.

A hazai munkavédelemmel kapcsolatos feladatok megvalósítását szolgáló eszközökben és módszerekben a kormányzati szervek, a gazdasági társaságok, valamint a munkavállalókat képviselő szakszervezetek között különbségek rejlenek és léteztek korábban is. Tekintettel arra, hogy az előzőekben bemutatott tripartit érdekegyeztető rendszer szereplői lefedik a teljes hazai társadalmi vertikumot, és így komoly formálói a társadalmi működési mechanizmusoknak, meg kell vizsgálni ezen szereplők egymáshoz való viszonyát és együttműködését a munkavédelmi érdekek alakítása mentén.

A munkavédelemben résztvevők közötti kölcsönös együttműködési kötelezettség nem jelenhet meg az érdekek egyeztetése vonatkozásában, az állam nem korlátozhatja, és ebből adódóan nem kötelezheti az érdekképviseleteket együttműködésre, mert azzal az önállóságukat korlátozná. Az érdekképviseleti szervezetek csak saját elhatározásuk alapján jogosultak az együttműködésre. Ezzel szemben az állam az állami szervekre, a munkáltatókra és a munkavállalókra nézve kötelezővé teheti és teszi az érdekképviseleti szervekkel történő együttműködést.

A hazai munkavédelmi érdekegyeztetés (1. ábra) alapvetően három elkülöníthető szinten jelenik meg (makró: „Országos” Munkavédelmi Bizottság; közép: Ágazati Párbeszéd Bizottságok; mikró, azaz vállalati: munkavédelmi képviselők, munkavédelmi bizottságok, paritásos testületek). Ezenkívül, léteznek nemzetközi szervezetek magyar intézményei, amelyek szakértelmükkel segítenek az érdekegyeztetésben. Mindhárom hazai szintnek kiemelt, jól körülírt szerepe van a legfontosabb kérdésben, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés kialakításában.

Egy kis statisztika – kikről is van szó valójában?

A munkavédelmi érdekegyeztetés valós helyzetének megállapításához segítséget nyújthatnak a vonatkozó statisztikai adatok rendelkezésre álló számai, amelyekből le lehet vonni következtetéseket és meg lehet határozni a preferálandó fejlesztési irányokat, esetlegesen azok súlyozását vagy időrendiségét is. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) vonatkozó adataiból látszik, hogy 2014 márciusában hivatalosan 1.833.295 db regisztrált gazdálkodó szervezet létezik Magyarországon, amelyből 1.693.106 db profitorientált önálló vállalkozó és társas vállalkozás működik az országban, a nemzetgazdaság mozgató rugóit alkotva.

2. ábra: Társas vállalkozások létszám szerinti megoszlása, 2014. március

A 2. ábrán vázolt adatok az igazán fontosak a munkavédelmi érdekegyeztetés szempontjából, hiszen ezen adatok mentén már pontosan meg lehet állapítani, hogy Magyarországon 5.362 db (4.488 + 874) olyan társas vállalkozás tevékenykedik, amelyeknek törvényben meghatározott kötelessége legalább egy munkavédelmi képviselőt választani a munkavállalói közül. Szemet szúró a tíz fő dolgozói létszám alatti gazdasági társaságok kiugróan magas száma (350.294 db), a teljes társas vállalkozási szektor (600.019 db) több mint felét (58,38%) adva. Érdekes lenne összevetni a valós gazdasági teljesítményt ezen számadatokkal, hogy pontosan meghatározható legyen az egyes csoportok súlya nemzetgazdasági szinten és mindezt utána összevetni a munkáltatók érdekképviseleteiben tömörülő szervezetekkel, és azok hasonló adataival.

A munkavédelmi érdekegyeztetéssel kapcsolatos észrevételek, javaslatok

Kommunikáció

A korábban bemutatásra kerültek a munkavédelemmel és érdekvédelmével kapcsolatos kommunikációs csatornák (1. ábra). A gyakorlatban szóba kerülhetnek internetes honlapok, könyvek és egyéb kiadványok. Kiemelten a területhez tartozik a Nemzeti Fókuszpont tevékenysége, valamint Munkavédelmi Információs Szolgálat működése is. A felsoroltakban egy közös pont biztosan van, a kommunikáció passzív volta. Ennek ismérve, hogy bár – általánosan – bőven rendelkezésre állnak szakmai anyagok, az érdeklődő felhasználónak kell megkeresnie a számára szükséges információt tartalmazó fórumot. Általános helyzetértékelés alapján állítható, hogy az egyszeri munkavédelmi képviselő, mint végfelhasználó nem tud időt szakítani a foglalkoztatásából adódó munkakötelezettségei mellett a passzív csatornák feltérképezésére, és leginkább – ha nem egyedüliként – a kötelező éves továbbképzés adhat információkat a munkavédelmi tevékenységéhez. Azzal a megkötéssel, hogy a képzési forma többnyire általános ismereteket tartalmaz, és számára az adott munka elvégzéséhez nem biztos, hogy kap releváns információt.Gyakran előfordul, hogy az adott vállalat tevékenységéhez köthető specifikus munkavédelmi ismeretek nem jutnak el a helyi munkavédelmi képviselőhöz, amellyel erőteljesen csorbulhatnak a munkavállalók biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkahelyhez való jogai.

A fentiek kiküszöbölésére a kommunikáció aktív részét kell fejleszteni. El kell juttatni a releváns információkat a végfelhasználókhoz, hogy nekik ne a keresésre kelljen időt és energiát fordítani, hanem a felhasználásra és az esetlegesen így felszabaduló energiáikat fejlesztésre tudják koncentrálni. Amennyiben az információs tartalommal rendelkezőknek nincs megfelelő tapasztalatuk aktív kommunikációs csatornák létrehozására, igénybe kell venni a területtel foglalkozó szakemberek, cégek szakértelmét, szakmai tudását és tapasztalatát.

A munkavédelmi képviselők kötelező regisztrációja

A munkavédelmi képviselők a vállalati szintű munkavédelmi munkavállalói érdekképviselet legfontosabb elemei. Az előzőekben már megvilágításra került a tény, hogy a hazai társas vállalkozások teljes számához képest mennyire elenyésző azon – ötven fő felett foglalkoztató – vállalkozások aránya, amelyeknek kötelező lenne munkavédelmi képviselőt, képviselőket választani. Más szavakkal, 5.362 db gazdasági társaságot alapul véve, nincs olyan fórum, intézmény, adatbázis, amely pontosan meg tudná adni a Magyarországon működő munkavédelmi képviselők számát. Ennek fényében és a törvény ismeretében elmondható, hogy legalább 5.362 fő munkavédelmi képviselőnek tevékenykednie kellene az országban.

A munkavédelmi képviselők kötelező regisztrációja és az annak alapján felállított adatbázis orvosolná a fennálló problémát. Egy másik égetően fontos kérdés megoldásának is alapot szolgáltathatna, mégpedig a nehézkes információáramlásnak. Jelenleg nem biztosított a megfelelő szintű és sebességű áramlása az európai uniós kampányok híreinek és előírásainak, valamint az esetleges kormányzati intézkedéseknek a végfelhasználók, a munkavédelmi képviselők felé. Még ennél is nehézkesebb az információk visszafelé áramlása, amellyel az esetlegesen meghozott intézkedések hatását is lehet mérni, visszacsatolásként. Ezzel a felállítandó adatbázissal direkt módon és rendkívül rövid idő alatt megoldható lenne az információ megfelelő becsatornázása az érintettek irányába. A végleges regisztrációs adatbázis – más már működő ilyen adatbázisokhoz hasonlóan (például mérlegképes könyvelők) – állami működtetésű lenne, így az információk áramoltatása is az adott hivatal feladatkörébe tartozna.

A munkavédelmi képviselők jogainak bővítése

Ellentétben a nyugat-európai társaival, a magyar munkavédelmi képviselő csak jelezheti a balesetveszélyes szituációt a munkáltatónak, javasolva a munka azonnali leállítását, amelyet az vagy elfogad, vagy nem.

Például a két évre választott norvég munkahelyi munkavédelmi képviselő szakmai felkészítése is a jogainak és felelősségének megfelelően zajlik, hiszen a munkatevékenységek leállításának joga komoly felelősséget is jelent egyben. Megválasztása után egy ötvenórás képzésen már-már „alapfokú munkavédelmi szakember” szakmai felkészültségű lesz, hogy magabiztosan tudja alkalmazni a kapott jogokat, míg az öt évre választott magyar társa az első éves tizenhat órás képzés után évente nyolc órás képzésekkel csak a szinten tartást kapja meg. A képzési struktúra szükségszerű átalakítása után érdemes lenne megfontolni ezen – bővített – jogosítványok megadását a jelenlegi munkahelyi munkavédelmi képviselőknek is, minőségi szintet emelve ezzel az érdekegyeztetés helyi hatékonyságán.

Mozgó munkavédelmi képviselők intézménye

Az eddig bemutatottak alapján is érzékelhető, hogy a munkahelyi munkavédelmi képviselők rendszere által nyújtott munkavédelmi jellegű munkavállalói érdekvédelmi többlet csak a társas vállalkozások kevesebb, mint egy százalékánál lenne kötelezően elérhető. Mérlegelés nélkül használható a terminológia, hiszen egyrészt pontos nyilvántartás hiányában nem tudható a munkavédelmi képviselők pontos száma, másrészt felmérések mutatják, hogy hiába a törvényi elrendelés, szép számmal vannak olyan a Mvt. ezen pontjának is hatálya alá eső vállalkozások, ahol nem választottak munkavédelmi képviselőt, bevállalva az esetlegeses szankciók veszélyét.

Egy rendkívül egyszerű, mégis hatékony megoldás már régóta rendelkezés áll, igaz külföldi példaként. A norvég modell magyarországi bemutatásának egyik legnagyobb hozadéka lehetne, ha a regionális vagy mozgó munkavédelmi képviselők intézménye bevezetésre kerülne a hazai munkavédelembe. A rendszer kiépítésével le lehetne fedni az olyan vállalkozásokat is, amelyek jelenleg nem esnek a Mvt. 70/A §-ának hatálya alá, azaz nem kötelező helyi munkavédelmi képviselőt választaniuk.

A mozgó munkavédelmi képviselő intézményének bevezetését leginkább a vonatkozó jogszabályok hiánya akadályozza. Kormányzati oldalról felmerülhetnek a rendszer finanszírozásának költségei, mint akadályt képező tényezők, amelyek többlet terhet jelentenének az így is szűkös államháztartási költségvetésnek. Több megoldás is látszik a probléma orvoslására. Egy pár tucat fős országos mozgó munkavédelmi képviselő hálózat finanszírozására kézenfekvő megoldást jelentene, egyrészt, a beszedett munkavédelmi bírságok összegéből a kellő mennyiséget átirányítani a rendszer üzemeltetésére, másrészt, a minden vállalkozás által kötelezően befizetendő éves kamarai tagdíjakból is át lehetne csoportosítani működtetéshez. Természetesen, ezek bármilyen kombinációja is elképzelhető a cél érdekében.

Ötven főről húsz főre

Szembeállítva a magyarországi gyakorlattal, ahol ötven fő munkavállalói létszám felett kötelező munkavédelmi képviselőt választani, Norvégiában tízfős munkavállalói létszám felett kell, és ugyanez a határszám Svédországban öt fő. Látva a nyugati pozitív példákat, nem meglepő, hogy a magyarországi munkavédelmi szakemberek egyöntetű álláspontja szerint a már említett ötvenfős – jogszabályban rögzített – limitet szigorítani kell húsz főre. Mindezt azzal a nem titkolt szándékkal javasolják, hogy az így szigorúbbá váló szabályozást lehet, hogy jobban betartják majd a cégek. Amennyiben minden érintett fél egyetértene (kormányzat, munkáltatók, munkavállalók), nagyon könnyedén megoldható lenne a változtatás, hiszen csak minimális adminisztratív teendők szükségeltetnek hozzá a vonatkozó jogszabály és egyes kapcsolódó rendeletek szövegének pontosításával.

Tekintettel a jelenlegi társadalmi viszonyokra, amelyet elég jól jellemez a már fentebb megejtett rövid helyzetelemzésben ismertetett tény, mely szerint elég sok olyan ötvennél több főt alkalmazó hazai vállalat található, amelynél nem történt meg a munkavédelmi képviselő választás, vállalva ezzel a szankcionálás veszélyét. Nincs rá biztosíték, hogy a szabályozás szigorításával számottevően gyarapodna a munkavédelmi képviselők száma, annak ellenére, hogy több mint tízezerrel emelkedne a kötelezett cégek száma, ezáltal majdnem megháromszorozva azokat. Jelen feltételrendszer mellett nem biztos, hogy kivitelezhető lenne a változtatás betartatása. Ehhez az elképzeléshez társulnia kellene a munkavédelmi ellenőrzés hatékonyabbá tételének, különben csak egy újabb adminisztratív lépés maradna valós változások megvalósulása nélkül. Mindez már a kormányzat átfogóbb intézkedéseinek szükségességét vetíti előre.

Kutató-fejlesztő központok sürgős létrehozása

Magyarországon 2007-ben szűnt meg az – 1995-ig állami irányítású – intézményes munkavédelmi célú kutatás. Ennek fényében elmondható, hogy jelenleg nincs ilyen irányú kutató-fejlesztő kapacitás az országban.

Fel kellene már ismerni, hogy a munkavédelem kiemelt nemzetgazdasági tevékenységként kezelendő. A nemzetgazdaság számára komoly károkat okoznak a munkavédelem fogalomkörébe eső események, kezdve a munkabalesetektől a sokkal hangsúlyosabb foglalkozási- és foglalkozási eredetű megbetegedésekig. Lépést kell tartani az új technológiák előretörésével, és a meglévő technológiák új ártalmainak folyamatos felismerésével. Jelenleg csak a nemzetközi szakosított szervezetek által szervezett kutatások és kampányok anyagai kerülnek felhasználásra, már amennyi eljut belőlük a felhasználási helyszínekre, utalva itt a már korábban részletezett információs csatornák szűkösségére. Bár magyar kutató szakemberek tevékeny résztvevői az EU-OSHA és a Nemzeti Fókuszpont tevékenységeinek, a hazai munka világának érdeke, hogy a munkavédelmi érdekegyeztetés résztvevői mihamarabb konszenzusra jussanak munkavédelmi kutató-fejlesztő központok felállításáról. Kézenfekvő megoldás lehetne a munkavédelmet akkreditált szakmérnöki szinten oktató egyetemekre alapozva és egyéb műszaki kutató kapacitásaikat is bevonva létrehoznimunkabiztonsági kutató-fejlesztő központokat, melléjük rendelve a munkaegészségügy vonatkozó területeit kutató egyetemeket és centrálisan hálózatossá szervezni a koordinációjukat, újraalkotva a munkavédelmi kutatás-fejlesztés intézményét. Amennyiben a tripartit érdekképviseleti rendszer szereplői konszenzusos megoldásra jutnának a létesítés szükségességéről, felismerve a nemzetgazdasági fontosságát, már a működtetéshez szükséges pénzügyi hátteret is rendelkezésre lehetne bocsátani, mert ez beruházásként kezelendő, belátható időn belüli megtérüléssel. Mindehhez, persze, szemléletváltás szükséges.

Folyatás a következő cikkben következik.

(A teljes tanulmány letölthető a www.synercon.hu/synkapcs.html honlapról)

Páll Tibor

mérnök-közgazdász

munkavédelmi szakmérnök

A diplomaterv külső konzulense: Arató Zoltán

okl. villamosmérnök

okl. munkavédelmi szakmérnök