A társadalom korszerkezete szükségessé teszi az öngondoskodás mielőbbi elterjedését. Magyarországon a 65 év felettiek létszáma 1,8 millió fő, míg az öregségi nyugdíjasoké 2 millió, a foglalkoztatottak száma 4,2 millió fő. A nyugdíjkiadások 2014-ben a GDP 9,1 százalékát és az államháztartási kiadások 17 százalékát jelentették, mondta el Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Portfolió Öngondoskodás 2015 konferencián.

Varga Mihály NGM miniszter megállapította, hogy a kormány gazdaságpolitikája megerősítette a hazai nyugdíjrendszert. Arra hivatkozott, hogy a lakossági megtakarítások 2010. évhez viszonyítva közel 10 %-kal emelkedtek és 2014. év végén a GDP 118,1 %-át tették ki.
A miniszter konferencián elhangzott beszédéből arra következtethetünk, hogy a magyar állampolgárok felismerték a megtakarítás fontosságát és a jelenlegi helyzetükben már van miből megtakarítaniuk, így a nyugdíjas éveikben is megtarthatják a megszokott, jelenlegivel közel azonos életszínvonalukat, illetve fogyasztói szokásaikat.

Valóban megnyugtató a jelenlegi helyzet, valóban olyan jól teljesít a gazdaság, hogy az emberek már nem az egyik napról a másik napra élnek ?

Kétségkívül sokat javult a lakosság helyzete a 2010 évhez képest. Töretlenül fejlődött a magyar gazdaság, elég, ha körül nézünk a felújított kulturális értékű épületeinken, rendezett közterületeinken, füves fonódó villamos pályáinkon, az új metrónkon, új középületeinken.
Ezeket a tényeket elismerve, mégsem ülhetünk a babérjainkon, ha látjuk a hajléktalanokat, hallunk gyermek élelmezési gondjainkról, látjuk az életüket szorgalmasan végig dolgozó kisnyugdíjasokat, akiknek azt is meg kell fontolniuk, hogy gyógyszert, vagy élelmet vegyenek.

El kell azt is ismerni, hogy ezek a kontrasztok nem hazai, hanem nemzetközi, elsősorban közép-kelet európai országokban tapasztalható jelenségek, amelyeket piaci mechanizmus generál. Mégis ki kell nyilvánítanunk, hogy többre vagyunk képesek, mivel a kreativitás, az innovációk sokasága, tenni akarás és a szorgalom jellemzi a vállalkozóinkat, főleg a tőkés piac minden előnyét és hátrányát a saját bőrükön érző kis- és mikró vállalkozóinkat.

Ha magunkat nem a volt szocializmust megélt blokk országaihoz, hanem a fejlett nyugat-európai országokhoz hasonlítjuk, akkor szembetűnő a hazai polgárok elmaradása és szemléletbeli különbözősége hozzájuk képest. A globális piacok világában már nem hivatkozhatunk arra, hogy a magyar ember habitusa, előrelátási képességének a hiánya okozza ezt a lemaradást. Éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítja az, hogy azok, akik már megtehetik előrelátóvá, öngondoskodóvá válnak és a megtakarításukat nem csak önön érdekük, hanem a családjuk (időskorukban is támogatásra szoruló gyermekeik, unokáik érdeke is vezérli.

Az öngondoskodás, illetve a nyugdíjcélú megtakarítás állami támogatása egész Európát jellemzi, mégis dicséretes az a kormányzat által felmutatott eredmény, hogy a támogatás évi összege elérheti 130 ezer Ft minden erre jogosult állampolgárnál. Ha a nyugdíj megtakarítását 20 %-os adókedvezményét, vagy az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések akár 150 ezer Ft/év adó-kedvezményét, vagy a lakástakarék pénztárok 30 %-os támogatását vesszük alapul ezek jóval magasabbak, mint a nyugat-európai országokban biztosított támogatások.

Ha jobbak vagyunk, miért vagyunk lemaradva ?
Ennek fő okaként nem a szemléletbeli különbséget, hanem a legnagyobb foglalkoztatási létszámot jelentő, a vállalkozások mintegy 99 %-át kitevő kkv szektor, illetve ennek is a 98 %-át biztosító mikró vállalkozások gazdasági elmaradásában látjuk. Ez az elmaradás sem a hibás szemléletükkel indokolható, hanem azzal hogy a hazai kisvállalkozások különösen a mikró vállalkozások országunk demokratizálódásakor, a rendszerváltás időszakában kimaradtak a jelentős céges állami vagyonból történő osztozkodásból és a perifériára szorulva, hiteleket is nehezen kaptak és egyre jobban tőkeszegénnyé váltak. A bankok kihelyezési politikájában ma is pejoratív értelmezése van a „kicsi szónak”. a kisvállalkozásoknak, holott nyugat Európában ugyanezek a globális nemzetközi bankok a saját kis és mikró vállalkozásokat igen fontos stratégiai partnerüknek tekintik. A különbség köztünk és köztük csupán annyi, hogy jóval gazdagabbak.
Ha a takarékossági szemléletet erősíteni kívánjuk a mi vállalkozásainknál, akkor a járható útja ennek a magasabb személyi jövedelem. Ez viszont nem a létminimum körüli bérek túlsúlyát kell, hogy jelentse, hanem ezeknek a vállalkozásoknak a magasabb társadalmi megbecsülését. Régebben előnyös volt kisipari terméket venni, vagy szolgáltatást igénybe venni, mivel ezek az államinál jobb minőségük, ezért drágábbak is voltak. Továbbra is fontos lenne a „kicsik” támogatása és elsősorban a versenyképessé tétele akár a nemzetközi piacokon is.

A kormány keresi azokat a megoldásokat, hogy a kisvállalkozások helyzetét javítsa. Pl. hazai tulajdoni bankokkal, növekedési hitellel, EU tapasztalatok hasznosításával. A Széchenyi 2020. a vállalkozásoknak jutandó vissza nem térítendő támogatások mintegy 60 %-t a kkv szektorban kívánja hasznosítani. Ha ezek a támogatások időben megfelelő személyekhez és helyekhez jutnak el, akkor a keresetek jelentősen emelkedhetnek, amely elősegíti a megtakarításokat, illetve azok nyugdíjcélú felhasználását. Sajnos rövid távon nem hozható be a magyar keresetek elmaradása a nyugat-európaival szemben, de legalább megkezdtük a hátrányok ledolgozását.

Amennyiben Finanszírozás és tőkebefektetés témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt, vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.
Kovács János