Az adósságcsapdába, illetve a csődhelyzetbe került hiteladósok magas aránya miatt jelentősen negatív irányba átformálódott a közvélemény, kiindulva abból, hogy az eladósodásért nem a hitelfelvevők, hanem a bankok a felelősek, illetve azok profit éhsége, míg ők csak „ártatlan áldozatként” kerültek ebbe a kilátástalan helyzetükbe.
Hihetünk-e ennek a már legendává vált „rossz bankok” történetnek, ha igen, akkor egy csapásra minden problémára magyarázatot kapunk és mindannyian bizonyíthatjuk, hogy rosszkor voltunk rossz helyen és ennek a következményeit, miért nekünk kell elviselnünk.
A szakértő szemszögéből - pártatlan szerepkörben - pregnánsan eltér ettől a megállapítástól a közgazdászok véleménye, mivel álláspontjuk szerint hitel nélkül a gazdaság sem létezne. A hitel egyidős az emberiséggel, és mindig szükség volt az emberiségnek hitelekre. Az emberiség egyik felét jelentő megtakarítók (forráselhelyezők) azért adják át forrásaikat a pénzügyi közvetítőrendszernek, hogy hasznot hozzon számukra, amelyet a megélhetőségükhöz felhasználnak. Hasznuk csak pénzügyi ügyletekből lehet, ha a bank a betéti kamatoknál magasabb kamatokért kihelyezi (kölcsönzi) a forrásaikat annak érdekében, hogy a kamatbevételeiből fizethesse a megtakarítók hozamelvárásait. Ez a pénzügyi mechanizmus már az egyiptomi birodalom óta jellemzi minden eddigi társadalom gazdaságát.
A történelmi kitérő ellenére, jogos az a felvetés, hogy miért kedvezőtlen a bankok hozzáállása a kisvállalkozási szektor szereplőihez annak ellenére, hogy alapvető érdekük a hitelnyújtás, ugyanis a kamat - marzs (hitel és betétkamatok különbözete) tartja fenn a működésűket.
Erre a választ a többségi külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi bankjaink (külföldi bankok magyarországi leánybankjai) tőkegyarapítási érdekeltsége, a 2008 év óta tartó globális gazdasági válság során a pénzintézet fennmaradása érdekében kialakított védekezési mechanizmusa adja meg. A pénzintézetek profitját a 2010 év óta bevezetett bankadó, illetve a devizaalapú forint jelzáloghitelek brutális árfolyam növekedése miatt megnőtt törlesztési késedelmek, illetve a késedelemben lévő lejárt esedékességű hitelek növekvő aránya következtében kieső nyereség, a gazdálkodásuk racionalizálása miatt radikálisan lecsökkentett személyzet túlterheltsége nyújthat némi magyarázatot.
A bankok kedvezőtlen gazdálkodási helyzete, a veszteségesen gazdálkodó pénzintézetek arányának növekedése ahhoz vezetett, hogy mind az EU, mind a hazai pénzintézeti felügyelet az újabb bankcsődök elkerülése miatt megszigorította a hitelezési folyamatok ellenőrzését. Ez arra ösztönzi, illetve kényszeríti a pénzintézeteket, hogy a kihelyezési kockázataikat minél nagyobb mértékben csökkentsék. A bankmenedzsmentek erre a megoldást „legkevésbé fájónak” a „tőkeszegény” kis létszámú, piaci problémákkal küzdő kisvállalkozások finanszírozásának a visszafogásában látja. A lakossági hitelezés elsősorban a bankkártya hitelek számukra jelentős profitot termelnek, amelyet azzal is növelnek, hogy elsősorban a vállalati folyószámla vezetés, során a megtakarítási pozíció kamatráfordításait lassan a negatív tartomány felé közelítik. A lakossági folyószámlák vezetésénél a hitelkamatok (overcredit hitelezés) magasak, a hitelkártya hitelezést drasztikusan magas kamatokon tartják. A folyószámlán lévő megtakarítások kamatráfordításait is a jegybanki alapkamat csökkenésére hivatkozva alacsony mértékűre redukálják.
Mindezek a magyarázatok nem kielégítőek a kisvállalkozási szektor számára, amely növekedésének és nyereségességének feltétele a pályázati támogatások kiaknázása és olcsó hitelek felhasználása. Mindkettőben érdekeltek a bankok, az EU támogatások elő-, illetve a pályázathoz szükséges saját erő finanszírozása miatt, amely kihelyezési biztonságát a szektor termelési eredményei, a GDP hozzájárulás növekedése garantálja. A kkv finanszírozások biztonságát az EU országok kkv szektorának bankfinanszírozási aktivitása is igazolja.
Ha külföldön igazolható a kkv finanszírozás hatékonysága, miért idegenkednek ettől a kereskedelmi bankjaink ? Mi az oka a szektor számára kedvezőtlen banki aktivitásnak ? Mit tehetünk annak érdekében, hogy a bankszektor finanszírozási prioritása megváltozzon ?
Erre a válaszokat a cikk folytatásában adjuk meg, az Önök vállalkozásai véleményeinek és tapasztalatainak figyelembevételével. Előzetesen arra keresünk választ, hogy a jelenlegi kiszolgáltatott helyzetünkből miként kerülhetünk olyan partneri kapcsolatba, ahol egyenlő félként, egyenlő eséllyel érhetjük el a bank felelősségvállalását és kockázati részvételét a kisvállalkozásaink tevékenységének a fejlesztésében.
Hogyan érhetünk el jobb tárgyalási pozíciót, a saját tőkénk megerősítésével, a nyereséges gazdálkodáshoz szükséges piacképességünk, stratégiai és innovációs orientációink erősítésével ? Hogyan lehet összefogni klaszterekben és konzorciumokban, hogy a legfejlettebb „donor cég” kondíciói alapján lehessen megszerezni a legkedvezőbb vállalkozási hiteleket ?
Mindezek a kérdések azt jelentik számunkra, hogy ezen a növekedési pályán a kkv vállalatoknak sajátos szerepük van, amely eltér a közép és nagyvállalkozások hitelezési gyakorlatától. A kkv szektor magas 98 %-os kisvállalkozási aránya mennyiségi fölénye mellett törekednünk kell a minőség javítására, illetve versenyképességünk megszerzésére.
Erre ösztönöz az MNB növekedési hitel refinanszírozása, illetve a kkv szektort támogató gazdaságpolitikai szándékok, növekedési hitel, Széchenyi kártya hitelezés (az EU támogatások 60 %-nak kkv szektorra való kihelyezése), a kkv szektor finanszírozását is felvállaló hazai tulajdonú bankok arányának folyamatos növelése.


Ezek a makró intézkedések akkor lehetnek hatékonyak, ha a kisvállalkozások versenypozíciója és tőkemegfelelése ennek felhasználását lehetővé teszi, amelyek versenypozícióba kerüléséhez elengedhetetlen feltétel a kedvező hitelekhez és pályázati forrásokhoz való jutás.

Amennyiben a Finanszírozás és tőkebefektetés témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt, vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.
Kovács János