Útnyilvántartás vagy kiküldetés?

Általános és sokakat érintő, úgymond slágertéma a személygépkocsival összefüggő költségek elszámolásának lehetőségei. Hogyan járunk el helyesen, a legoptimálisabb megoldást keresve mind a vállalkozásnak, mind a munkavállalónak. Útnyilvántartást vezessünk, vagy kiküldetési rendelvényt használjunk? Mennyi normaköltség a kötelező és az adható?

2018. január 1-jétől a gépjármű-használat szempontjából kedvező változás történt, ugyanis a magánszemélynek nem csak a házastársa, hanem a közeli hozzátartozója tulajdonát képező vagy általa zárt végű lízingbe vett jármű is saját tulajdonúnak minősül. Közeli hozzátartozók: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér ( Ptk. 8:1. § (1) bekezdés) 1. pont).

Szintén 2018. január 1-jétől lépett hatályba az a rendelkezés is, amely a gépjárművek tulajdonjogának igazolására nem a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás befizetési szelvényt (így annak elévülésig tartó megőrzését), hanem a közlekedési igazgatási hatóság által kiadott törzskönyvet (a törzskönyv visszavonása esetén a hatóság által kiadott igazolást) írja elő.

Mindezt figyelembe véve, a munkavállaló, ha tulajdonában van a személygépkocsi,de a forgalmiba bejegyzett üzembentartó az édesanyja, és az édesanyja nevére szól a kötelező biztosítás, valamint a munkavállaló, ha a hozzátartozója (szülő) tulajdonában van a gépjármű, míg a forgalmiba bejegyzett üzembentartó a munkavállaló, és a munkavállaló nevére szól a kötelező biztosítás, jogosult kiküldetési rendelvény alapján bevételnek nem számító költségtérítésre.

Kiküldetési rendelvénnyel történő költségtérítés esetén cégautóadót nem kell fizetni.

Ha a munkavállaló házastársának hozzátartozója (szülő) tulajdonában van a gépjármű, a forgalmiba bejegyzett üzembentartó a munkavállaló házastársa, és a munkavállaló házastársa nevére szól a kötelező biztosítás, sem jelenleg, sem jövőre nem jogosult kiküldetési rendelvénnyel költségtérítésre.

Ha a kiküldetési rendelvény nem alkalmazható, a személygépkocsi üzleti használatára tekintettel kifizetett összeg a személygépkocsit használó munkavállaló munkaviszonyból származó bevallás-köteles költségtérítésének számít, de

-         a kifizetéskor nyilatkozhat arról, hogy mennyi költséget kíván elszámolni, és adóelőleget, járulékot, szochót, szakképzési hozzájárulást csak a nyilatkozott összegen felül fizetett rész után kell fizetni;

-         a szja tv 3. számú melléklet IV. fejezetének a nem saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozó rendelkezései szerint, az őt terhelő (jellemzően üzemanyag) költségeket útnyilvántartás alapján majd az adóbevallásakor tételes elszámolással levonhatja.

A költségnyilatkozat a költségtérítés 100 százalékáig is terjedhet, de fontos szabály, hogy ha a költségnyilatkozat alapján figyelembe vett költség meghaladja majd az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor a költségkülönbözet 39 százalékát, valamint az emiatt mutatkozó adóbefizetési különbözet 12 százalékát különbözeti bírságként az adóévre vonatkozó bevallásban külön kötelezettségként kell feltüntetni, és a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség szerint kell megfizetni (szja tv. 48.§ (4) bekezdés). Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha a költség-különbözet az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett költség összegének 5 százalékát, a befizetési különbözet a 10 ezer forintot nem haladja meg.

Tételes költségelszámolás esetén az utazáshoz igénybe vett személygépkocsi magánszemély tulajdonosának (az üzemeltetőtől függetlenül) cégautóadót kell fizetnie, mégpedig az adókötelezettsége annak a hónapnak az első napján keletkezik, amelyet megelőző hónapban a költségelszámolás történt ( Gjt.17/C § (2) bekezdés).

Szechenyi_Logo    vosz-logo-szines-feher-hatter-1 1.[1]