A Tbj. (1997. évi LXXX. törvény) mind a megbízási jogviszonyban munkát végzőt, mind pedig a választott tisztségviselőt a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állók közé sorolja, akikre a törvény 5. paragrafus (1) bekezdésének g) pontja szerint akkor terjed ki a biztosítás, ha az e tevékenységből származó, járulékalapot képező jövedelme havi szinten eléri a minimálbér 30 százalékát (38 250 forintot), illetve naptári napokra ennek a harmincad részét (1275 forintot).

A biztosítási kötelezettség elbírálása tehát mindkét jogviszonyban azonos elvek szerint – egyszerű osztás révén – történik. A jogviszonyból származó jövedelmet el kell osztani a jogviszony tartamával (hónapjaival vagy napjaival), és a kapott hányadost kell összevetni az említett határösszegekkel. A művelet során azonban mind a számláló, mind pedig a nevező tekintetében eltérés van a két jogviszony között.

A jogviszonyból származó járulékalapot képező (a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerinti összevont adóalapba tartozó, adóelőleg-alap meghatározásánál figyelembe veendő) jövedelem megállapításánál számolni kell azzal is, hogy a megbízás önálló tevékenység (tehát a megbízási díjból 10 százalékos költséghányad vagy a megbízott nyilatkozata szerinti költség levonható), míg a tiszteletdíj nem önálló tevékenységből származó bevétel, így az egésze jövedelem.

 

A gyakorlatban az bír jelentőséggel, hogy míg a megbízási jogviszonyban fennálló biztosítás a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXX. törvény 18. § (2), illetve (2a) bekezdésében foglaltak szerint akadálya a nyugellátásra való jogosultságnak, addig a választott tisztségviselőként fennálló biztosítás nem. Ennek köszönhető, hogy a nyugdíjazás érdekében nem kell lemondani például a polgármesterségről vagy éppen a gazdasági társaság ügyvezetéséről. A Tbj. 5. paragrafusának (2) bekezdése értelmében ugyanis a gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője is e körbe tartozik. (Emlékeztetőül: az ügyvezető abban az esetben minősül társas vállalkozónak a Tbj. 4. d) pont 5. alpontja értelmében, ha tagja a társaságnak, nem munkaviszony keretében látja el az ügyvezetői teendőket, és egyébként nem minősülne társas vállalkozónak. Ugyanazon társas vállalkozásban többes társas vállalkozói jogviszony kizárt.)

A Tbj. mindkét előzőekben említett jogszabályhelye [5. § (2) bekezdés, illetve 4. § d) pontja] „felülírja” tehát a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:112. paragrafus (1) bekezdésének azon előírását, hogy társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő – a társasággal kötött megállapodása szerint – megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el.

Tovább árnyalja a képet az szja-törvény 24. paragrafus (1) bekezdésének d) pontja, amely szerint nem önálló tevékenység a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége, azaz az erre tekintettel fizetett díjazás esetében nem lehet alkalmazni a megbízási díjra vonatkozó szja-szabályokat.

Mindezek után visszatérve az alapkérdésre: az ügyvezető megbízási jogviszony keretében (amely természetesen díjazás nélkül is történhet) csak abban az esetben láthatja el az ügyvezetői teendőket, ha nem tagja a társaságnak, illetve ha tulajdonosról van szó, akkor pedig az ügyvezetésen túl, társas vállalkozóként is közreműködik a társaságban.

Az azonban már vita tárgyát képezi, hogy a megbízási szerződéssel rendelkező – és ez alapján biztosított – ügyvezetőt a társaság a T1041-es nyomtatványon 1202-es kóddal (megbízási jogviszony) vagy 1210-es kóddal (választott tisztségviselőként) jelenti-e be.

A 08-as bevallás vonatkozásában egyszerűbb a döntés, hiszen a foglalkoztatás minőségének kódja mindkét esetben 41-es (munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony).